De tényleg az. Mármint történelmi. Is. Ugyanakkor figyelmeztet arra, amiben ma már megint nyakig benne is vagyunk, de aminek a szintje mégis egyre csak emelkedik jelenleg. Ezt a dokumentumot találtam, régi papírok között – beszkenneltem, és mutatom. A Temesvári Katonai Bíróság ítélete, 1960-ból. Azaz csak 57 évvel ezelőttről – ami rémisztően kevés, ahhoz mérten, hogy már megint mi zajlik.
Nem, nem egészen ugyanaz történik most – ha nagyobb kitekintéssel figyelembe vesszük a konjunktúrát, a konstellációt, meg a korszakot – nyilván nem, hiszen pontosan ugyanaz általában nem is tud történni. Viszont ha a számos tekintetben zajló visszalépést, a hatalom ámokfutását, a kritikus hangok kiiktatására irányuló döbbenetes és tragikus akcióit nézzük, akkor bizony nagyonis hasonló történik. Csak némileg más eszközökkel. Romániában is nagyon jellemző ez, ma újra – és azon belül a romániai magyar politikum eszköztárában is egyre intenzívebben és konkrétan jelen van a bosszúállás, az elhallgattatás –, ugyanakkor Magyarországon egészen beteg és perverz szinten zajlik ezekben az években nemcsak a bírálat, hanem bármilyen független, épeszű, tiszta gondolat elpusztítása is.
No, de akkor itt van egy papír, egy 1960. február 19-i visszaélésről. Amely irat a puszta jelenlétével is figyelmeztet. Ráadásul ez nyilván csak egy volt a sok hasonló közül. És alig szabadultunk meg attól a korszaktól, amikor ilyenek születtek, épp csak két évtizde telt el – az sem teljes, hanem csak viszonylagos szabadságban, útkereséssel és küzdelmekkel –, máris itt a nyakunkon egy újabb beteg rezsim. Romániai magyarként meg nem is egy, hanem három: az anyaországi, a romániai, és a romániai magyar. Mert az elmúlt években mindhárom teljesen kivetkőzött önmagából, és ellenünk fordult, kizárólag a saját érdekeit képviselve – azt viszont már maffia módjára.
Szóval itt van ez az üzenet a múltból. Tessék elolvasni (le is menthető, és még tovább nagyítható). De érteni is. Hogy mit üzen.