Mától működik az első nagyváradi kisállatos kávézó, Pet café néven. Benéztem.
Bár mondjuk én is szeretem a peteket, de otthon sem engedném be őket a konyhába, meg egyáltalán a lakásba. De azért egynek jó. Természetes módon vannak etikai és higiéniai természetű fenntartásai az embernek a kisállatos kávézókkal kapcsolatban, de ha a működtetők valóban mindent egyszerűen csak megtesznek, amit az elemi tisztasági szabályok megkövetelnek, akkor legalább a higiéniával különösebb gond nincs. Szóval mintha kivételesen mégis beengedtem volna a konyhába cirmiéket és kutyiékat, plusz vendégek is lennének a lakásban. Apropó tisztaság: vannak kirakva szőrleszedő hengerek, meg egy morzsaporszívó is, ugyanerre a célra.
A December 1. park azon sarkánál van a hely, ahol a Vivo kebab volt, a 14 szám alatt. Most, az első napon kívülről nézve az sem világos, hogy valóban nyitva van-e, de közben bent már elég sok vendég macerálja a gizsgugyágad és a gizsdizágad. De akkor mégis be lehet menni? Odakint írja is egy banneren, hogy megnyitottak, meg az ilyenkor szokásos lufiinstalláció is ott van, bár a léggömbök egy része simán a földön hever, az ember azt hinné, hogy még nincsenek felrakva, tehát talán még sincsenek nyitva, ráadásul a főbejárathoz vezető előtér eleve jól láthatóan retesszel van lezárva. Ám mindezek dacára a hely nincs zárva: a lufik egy része azért van a földön, hogy ha kiszabadulna bentről egy kisállat, ne rohanjon el, hanem a teraszon kezdjen el ezekkel játszani, amíg elkapják, a reteszt pedig ki kell nyitni, belépni az előtérbe, aztán visszazárni, ugyanis nyilván nem arról van szó, hogy kizárták volna a vendégeket, hanem arról, hogy ez is a petek szökését nehezíti: ha kislisszolnának az épületből – amire biztosan lesz példa, a vendégek jövése-menése miatt főleg –, akkor még mindig ott van a teraszt utcától elválasztó rész közötti kerítés, és ennek ajtaja azért van bereteszelve, hogy ez újabb akadálya legyen a városba való kiszökdöséseknek.
A beltér egylégterű, de két részre osztották, egy alacsony kerítéssel: egy kutyásra és egy macskásra. A kettő között átjárva a vendégek, meg a felszolgálók minden egyes alkalommal egy kis, ugyancsak reteszes ajtót nyitogatnak és zárogatnak, hogy a kutyák és a macskák ne keveredjenek.
Egyébként most csakis kölyökállatok vannak a létesítményben. És csak fiatalok dolgoznak itt. Végig, amíg itt tartózkodom, egy kölyökkutya a saját részéről nagyon szeretne bejutni a macskás részbe, az ajtónál kapar, néha egy kicsit nyüszít, szaglászik, hasal, mászna át. Ám fordítva ez – jelenleg legalábbis – nem igaz: a macskákat abszolút nem érdekli, hogy mi van odaát, a kutyás részben.
Kérdezek pár dolgot az első itteni pet cafét működtetőktől. Azt állítják, az összes állat a sajátjuk. És mindegyik itt is él. A konyhából vezet egy lépcső az emeletre – amit a nyilvánosság elől elzárt részen van –, és ott fent vannak az állatok szálláshelyei. Hm: szóval amikor dolgoznak cirmikutyusék, akkor, lent vannak, amikor nem, akkor fent – jut eszembe. Tehát lényegében szinte semmikor nem viszik el őket ebből az ingatlanból.
És akkor már nyomulnak is előtérbe az előbb már említett etikai kérdések is. Régen, amikor hallottam, hogy Japánban, aztán már Európában is megjelentek az első macskás kávézók, elsőre nagyon jófejségnek tűnt. De már nem is értem, miért. Hiszen épp csak egy kicsit jobban belegondolva már rögtön nem feltétlenül vagyok híve az egész koncepciónak – mert ez implicite azt feltételezi, hogy minden nap elég gyakran vannak itt valakik, akik macerálni akarják ugyanazokat a kisállatokat, hiszen a látogatók eleve ezért jönnek. Attól a kevés kivételtől eltekintve, aki csak távolabbról nézegetni akarja őket, miközben kávéteakólázik.
Persze az is igaz, hogy az összes ilyen helyen van belső szabályzat is, amely többek között kimondja, hogy csak akkor foglalkozzunk az állatokkal, ha azok nem utasítják ezt el egyértelműen, a magatartásukkal, és ha igen, akkor hagyjuk békén őket. De azt hiszem, az összes vonatkozó szabály csak formaság, meg leginkább az olyanok miatt van, mint például én, meg az esetleges viták esetére.
Egyébként kicsit félhomályos, mondhatnám sötét a hely, ami szintén nem valami jó az állatoknak sem, arról nem is szólva ugye, hogy ezek szerint az életük nagy részét zárt helyen töltik. Plusz – mint a legtöbb sima kávézóban – állandóan zene is megy. Lehet, hogy egy idő múlva az állatok agyára.
A hely működtetői szerint megvan az összes engedélyük, beleértve a közegészségügyi hatóságtól származót is. Beszélgetőtársam szerint nem sok ilyen van az országban: „Kolozsváron működik egy, de az csak macskás, van aztán még Bukarestben és Temesváron. Többről én nem tudok.”
A nyitva tartás jelenleg reggel 9-től este 9-ig, hétvégén is. Bár amikor pár nappal a nyitás előtt már benéztem ide, akkor azt mondták, eleve gondolkodnak azon, hogy hétvégén esetleg tovább tartsanak nyitva.
És az árak? Nem kértem semmit – ha szeretem is az állatokat, állatos vendéglátóhelyen ezután sem kérnék, legfeljebb elnézést –, de megnéztem az árlapot. Például egy sima presszókávé 10 lej, egy flat white 18, minden tea egységesen 15 lej, koktélok 22 lejért kaphatóak, a legolcsóbb, sima limonádé 19 lej, a legdrágább, bodzás 22, 330 milliliteres sörök 9-12 lejért vannak, másfél deci borok 18-ért, kólák és társaik 11-12 lejért, palackozott víz 10 lejért, és kapható még croissant, 8-10 lejért.
Feltűnő még, hogy sokkal több hely van a vendégeknek, mint a kisállatoknak: embereknek egy csomó szék és asztal, míg a kutyás részben a kiskutyáknak csak egy fekvőhely, meg pár játék, a macskás részben a macskáknak pedig két mászótorony. És ennyi. Na persze van benne ráció, hiszen az emberek a fizető vendégek. És – gondolom – belőlük kell minél több, akkor meg már hely is nekik. De azért nem ártana az attrakciók számára is több és – az első boltban legolcsóbban megvett pár alapfelszerelésnél – ötletesebb tereket kialakítani. Ha már attrakciók… De amúgy is.
Egyszerűen jobban nézne ki a hely is, fantáziadúsabb is lenne. Mivel így igazából nagyon fapados még ez a pet café. Főleg, hogy most még kölykök az itt lévő kutyák, macskák, de ha nőnek, meg miután felnőttek, ennyi állatberendezés egyáltalán nem lesz elég nekik. És látogatói szemmel nézve is nagyon kevés. Nem beszélve arról, hogy néhány – nem is túl nagy – fejlesztés után az itt dolgozó állatok is valamivel jobban éreznék magukat.
