Nincs újévi fogadalmam, az ilyesmit továbbra is fölöslegesnek tartom. De vannak terveim. A tanításokhoz igazodó terveim. Azokhoz a tanításokhoz, amelyek nekem is rokonszenvesek, és amelyek lényegével egyet is értek.

Konkrétan az a tervem, hogy majd - valamikor a jövőben - kifejezetten a mostban fogok élni. És persze teljes egészében hagyom a múltat - egyszer majd. Meg a jövőt is hagyom - valamikor a jövőben.

Szóval tehát a jövőben - amikor a múlt ballasztjai nélkül csakis a mában fogok élni -, egyúttal már megkérdem majd egy dologról a többieket, akik ezt hangsúlyozzák. Arról, hogy - bár magam is egyetértek vele, hogy jó lenne, és törekedni is kell rá - de mégis, nekik hogy megy ez a mindig, csakis, ezerrel a mában élés, előzményekre nem gondolás, jövőbe nem előretapogatózás néha. És amikor természetesen azt fogom hallani (már ha őszinték), hogy "teljes mértékben bizony nem megy", akkor majd azt fogom gondolni, hogy "na ugye, ez márpedig így természetes, oké, köszi, helló".

Most ezek a mostban való éléssel kapcsolatos jövőbeli terveim. ( :) )