Néma csönd van és teljes üresség: sokezer trillió trillió trillió trillió évvel későbbre tekintünk előre. Azon is régesrég túlra, hogy végül kihalt az emberiség, aztán megsemmisült a Föld is.
Sokkal több idő telt el már a Kék Bolygó pusztulása óta, mint amennyi ideig előzőleg egyáltalán létezett. Sőt, rég elenyészett már a többi bolygó, majd a Nap is. Ahogy az is beláthatatlanul a múlt ködébe vész már, hogy aztán még évek ezermilliárdjainak során új bolygók, galaxisok keletkeztek, tűntek el, majd eonok millióin át fekete lyukak uralkodtak mindenütt.
A tudomány mai állása szerinti előrejelzések váltak valóra, és a világegyetem elérte fejlődésének utolsó szakaszát – amely azonban immár a végtelenségig tart, azaz úgyszólván örökké így marad. Mérhetetlenül hideg és vaksötét van mindenütt, anyag pedig sehol. Mert nemcsak élet nincs már nagyon régóta, semmilyen formában, de eleve anyag sem. Az atomok legapróbb alkotórészei is megsemmisültek végül, az abszolút űr és a teljes mozdulatlanság jellemez mindent, már nagyon sok trillió éve – és ez immár így is lesz végleg. Felfoghatatlanul hosszú ideje már, hogy kialakult ez az állapot, de ez csak egy szempillantás, ahhoz képest, hogy soha nem is lesz vége. Az idő is megszűnt, ahogy minden más is. Némaság, teljes sötétség, totális üresség, abszolút mozdulatlanság mindenütt, évtrilliók hosszú sora óta.
És ekkor valahonnan a felfoghatatlanul messze távolból megszólal egy vékony hang (jellemzően persze magyarul):
– Ez a meccs még nincs lejátszva, nem lefutott ügy, a választást még megnyerheti Trump.