Szegényke. Ennyi neki.

Pedig az IWIW-vel kezdődött minden ilyen jellegű örömünk, nyűgünk, mániánk. :) Hallottam róla sokszor - természetesen baromságnak ítéltem meg, és a rendszerbe való felvételt lehetővé tévő, mailen érkező meghívókat sorra kidobtam, spamnek is jelöltem. Aztán egyszer valaki volt annyira releváns, hogy az ő ajánlására mégis regisztráltam az IWIW-re. És hát láttam, hogy affene, ez kedvemre való.

És egy idő múlva jött a Facebook. Hallottam róla is sokszor - természetesen ezt is baromságnak ítéltem meg, és amúgyis - gondoltam - elég egy ilyen, nem kell kettő, úgyhogy a rendszerbe való felvételt lehetővé tévő, mailen érkező meghívókat sorra kidobtam, spamnek is jelöltem.

Aztán egyszer valaki volt annyira releváns, hogy az ő ajánlására mégis regisztráltam a Fácséra is. És hát láttam, hogy affene, ez is kedvemre való.

És közben jött a High5. Hallottam róla sokszor - természetesen baromságnak ítéltem meg, és amúgyis - gondoltam - elég két ilyen, nem kell három, úgyhogy a rendszerbe való felvételt lehetővé tévő, mailen érkező meghívókat sorra kidobtam, spamnek is jelöltem. Aztán egyszer valaki volt annyira releváns, hogy az ő ajánlására mégis regisztráltam a High5-ra is. És hát láttam, hogy affene, ez is kedvemre való.

Aztán jött a Twitter. Hallottam róla sokszor - természetesen baromságnak ítéltem meg, és amúgyis - gondoltam - elég három ilyen, nem kell négy, ezzel az ajánlgató maileket sorra kidobtam. Aztán egyszer mégis regisztráltam az Twitterre is. És hát láttam, hogy affene, ez is kedvemre való. (De azért innen nem mentem tovább, a csipogásoknál lényegében elindulni sem tudtam, fogalmam sem volt, mit kell itt csinálni, nem is adtam magamnak annyi időt a kitanulmányozására, mint a Fácse esetében, úgyhogy a Twittert ma sem használom, csak rajta vagyok, rég elfeledett jelszóval.)

Aztán jött a Google+. Hallottam róla sokszor - természetesen baromságnak ítéltem meg, és amúgyis - gondoltam - elég négy ilyen, nem kell öt, ezzel az ajánlgató maileket sorra kidobtam. Aztán egyszer mégis regisztráltam a Google+-ra is. És hát láttam, hogy affene, ez is kedvemre való. (De azért innen sem mentem tovább, lényegében elindulni sem tudtam, fogalmam sem volt, mit kell itt csinálni, nem is adtam magamnak annyi időt a kitanulmányozására, mint a Fácse esetében, úgyhogy a Google+-t ma sem használom, csak rajta vagyok, rég elfeledett jelszóval.)

Ugye ismerős mindez? És már a második ilyennél el is kezdődött kiszorulni az IWIW... Gondolom, azzal sem vagyok egyedül, hogy akkor mondtam le róla végképp, amikor - épp azért, hogy vonzóvá tegye magát ismét - egy az egyben lelopta a Fácse dizájnját.

Halódásáról aztán sokszor jöttek hírek - hogy mitől volt mégis (állítólag) nyereséges, fogalmam sincs. De most bezár. Június 30-án kapcsolják le minden közösségi oldalaink helyi édesanyját. Ez itt a nekrológja. Kár lenne tagadni: az ebből indult virtuális akármizés, a sokrétű hogyhívjákolás számos valós, konkrét történést, fejleményt, ismeretséget, élményt, miegymást is hozott. Szerintem ez a legfontosabb része.

Most, amikor ezt írom épp nem lehet bejelentezni szegény IWIW-re, azt írja: "Szerelünk...  az IWIW karbantartás miatt átmenetileg nem elérhető. Nézz vissza később!" Úgy hangzik ez számomra, mintha a kulisszák mögött most öltöztetnék és sminkelnék kedves halottunkat. Aztán később majd még be lehet nézni, hogy a végső lekapcsolás előtt kivegyük a zsebéből a közös emlékeinket - vagyis, hogy lementse az ember, ha bármit akar. Minden esetre köszi mindenért. Bármilyen furcsán hangzik ez valahogy, és bármennyire nem is gondoltuk volna az elején, hogy egy virtuális izének még "köszi" is lesz a vége...