Napjai vannak hátra az egykori állami nyomda (Imprimeria de Vest) épületének Nagyváradon.
Így bontják, és a helyére a Prima épít majd tömbházakat. Természetes folyamat egyébként az ilyen változás is, nincs mit sajnálni rajta – de attól még, tény, hogy egyéb termékek mellett itt készült hosszú ideig a megye összes sajtóterméke is, értelemszerűen beleértve a magyar nyelvűeket is.
Az állami nyomda - akárcsak a sajtó – legszebb, legintenzívebb, legtumultuózusabb évei az 1989-es változások után voltak. Ekkor még az itt készülő újságok szerkesztőségei is delegáltak ide embert: esténként itt is dolgozott az adott lap részéről az ügyeletes szerkesztő, aki a mesterpéldányokat nézte át, esetleges utolsó javítások céljából, valamint egy időben ide is kijárt a korrektor is. Ugyanis a nyomda akkori technológiája nem tette lehetővé, hogy az akkor még írógépen megírt tartalmakat kizárólag a szerkesztőségben ellenőrizzék utoljára az újság kinyomtatása előtt, de persze ugyanúgy nem tette lehetővé a nyomdába delegált munkatársak mellőzését a szerkesztőségek technológiája sem.
A '90-es évek végén, a 2000-es évek elején kezdtek csak átállni a szerkesztőségek az írógépekről a számítógépekre, aztán saját informatikai hálózatok kiépítésére, a nyomda pedig az kézzel végzett ólomszedésről a korszerűbb megoldásokra – és csak ezt követően vált megvalósíthatóvá, hogy már a szerkesztőségben tördeljék az oldalakat, még később pedig már neten küldjék azokat a nyomdának. Ezzel aztán megszűnt az a kényszerűség, hogy a szerkesztőségek részéről mindig legyen ember a nyomdában is. Ameddig azonban volt, addig ő ellenőrizte többek között azt is, hogy megfeleljen egymásnak az oldal tördeléséhez szükséges modell, az úgynevezett oldaltükör (ami a cikkek és illusztrációk az adott oldalban való elhelyezkedését mutatja, tehát egyfajta terv ahhoz, hogy hogyan nézzen ki a valóságban is a betördelt oldal) és a nyomdagépre kerülő változat.
Így eshetett meg például az az állítólag valóban megtörtént intermezzo, amikor egy kezdő újságíró volt ebben a nyomdában az ügyeletes, és a nyomdászok egy adott újság oldal tördelése közben megkérték, hogy hozza már be a tükröt, erre kiment a mosdóba, és behozta onnan a falról a tükröt…
A nagyváradi állami nyomda kezdetben (tehát a kommunista diktatúra idején) az országos nyomdavállalat része volt, akárcsak a bákói, a krajovai és a kolozsvári regionális nyomda. A rendszerváltás után még egy darabig államiként működött, aztán magánosították.
Például 2003-ból arról találtam adatot, hogy ekkor a váradi állami nyomda 22 kiadó termékeit nyomta, az ország különböző részeiből. Közben már ekkor is gondban volt: az akkoriban jellemző kaotikus privatizációs folyamatok ezt a vállalatot is elérték. 2003-ban például az volt a hír ezzel kapcsolatban, hogy a váradi nyomdánál egyre kevesebb hozzáértő alkalmazott dolgozik, ráadásul a vállalat kormányzati monitorizálás alatt áll, mivel a privatizációs nehézségei miatt az alkalmazottainak fizetési alapját is befagyasztották.
Már ekkor, vagyis 21 évvel ezelőtt is azzal zárul az akkori gondokról beszámoló egyik újságcikk – amely a Crișana című megyei napilapban jelent meg, és persze ezt az újságot is éppen ott nyomták –, hogy
„egyelőre a vállalat vezetése a szakszervezettel karöltve kopogtat az illetékesek ajtajain, remélve, hogy valaki csak odafigyel már a szenvedéseikre, és útját állja a nyomda szétverésének”. Itt a román eredetiben a „szétverés” szóra azt használják, hogy „dărămare”, ami konkrétan azt is jelenti, hogy „lebontás”. A cikk így zárul: „Ez a nyomda az egyetlen, és a legnagyobb ilyen állami létesítmény az ország nyugati részében. Vagy megint Várad fog veszíteni?”
Nos, a „lebontás” értelemben is vehető előrejelzés mostanra jött be: tényleg lebontják. Viszont egyáltalán nem egyértelmű ma már, hogy ez veszteség lenne, hiszen időközben teljesen átalakult minden, így a gazdasági folyamatok is tovább mentek az elmúlt 21 évben is – a már a cikk megjelenése idején is próbálkozó magánnyomdákból egyre több lett azóta, vannak olyan kiadók, amelyek már nem bérmunkában nyomtattatják a termékeiket, hanem saját nyomdát építettek és szereltek fel, vannak aztán egyes intézményeknek is saját nyomdái. Különben is világos, hogy az előző struktúrát ezen a téren sem lehetett fenntartani, így is túl hosszan agonizált. Itt egy képgaléria a végéről.
Most tehát néhány nap múlva teljesen eltűnik a föld színéről a 8925 négyzetméteres épületkomplexum – a bontása egymillió lejbe kerül. Összesen tizenkét hónapot kaptak rá, legkésőbb 2025. áprilisáig kell végezniük vele, de a legtöbb épület nagyon hamar el fog tűnni, a többi, kevésbé látványos munkálat csak utána jön. A helyén két épületből álló tömbházkomplexum létesül, az egyik 10, a másik 8 emeleten összesen 385 lakrészt foglal majd magában, és 470 parkolóhely is lesz a volt nyomda egykori területén. A bontást a sokkal gyorsabb implóziós megoldással akarták lezavarni, ám az önkormányzat nem engedélyezte a robbantást, attól tartva, hogy megsérülhetnek a környékbeli épületek.
