Nos, az nem valami jó – vagy hát ahogy vesszük. Ám alapvetően nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, mindaddig, amíg vagy két évvel ezelőtt észre nem vettem egy ilyet, Nagyváradon.
A helyszín a rogériuszi piac, amelyet néhány évvel ezelőtt uniós forrásokból teljesen átépítettek. Úgynevezett kereskedelmi központ lett belőle, aminek az alsó traktusában továbbra is piac működik, fölötte pedig bevásárlóközpont. Lenne, ha bárki bérelné az odafent kialakított helyiségeket. De üres az egész. A váradiak nem nagyon tudják, hogy egyáltalán van emelete is, szinte senki nem jár oda fel, mint ahogy azt is kevesen tudják, hogy legfelül pedig tetőkert van.
Szóval így nem rentábilis kivenni ott üzlethelyiséget. Egy darabig egy Hungarikum nevű bolt ugyan működött az emeleten, valamint a Mix Grill és a La Papa nevű étkezdék (ez utóbbi bírta legtovább), de már ezek is évekkel ezelőtt bezártak, azóta pedig az egész emelet teljesen kihasználatlan. Volt.
Itt fedeztem fel vagy két éve, hogy egy ideje laknak itt valakik. Akkor még nem voltak papírral letakarva a panorámaablakok, így az első jelek azok voltak, hogy a folyosón olyan magánlakásokban használatos szárítóállványok vannak, azokon száradnak odabent a mosott ruhák, valamint az egyes elfüggönyözött termek bejáratánál letett gumipapucsok mutatják, hogy van itt élet. Az is feltűnt, hogy az egykori Mix Grill függönye nincs rendesen behúzva, így látszik, hogy most is valamilyen konyhaként üzemel. Utána vettem csak észre, hogy a kiadásra váró üzlethelyiségeket egyszerűen szobákként, többszemélyes szálláshelyekként üzemeltetik jelenleg.
Az egész stratégiailag el is van zárva a nyilvánosságtól, ugyanis a tetőn levő parkból úgy akadályozták meg a bejutást, hogy egyszerűen lezárták a fentről bevezető ajtókat, így csak lentről, a piac felől mehet fel, de onnan is csak az, aki tudja, honnan induljon. A piac szintjén, az utca másik oldalán lévő mélygarázshoz a föld alatt átvezető aluljáró felé kell indulni, itt van a lift: innen vagy felvonóval, vagy a liftakna körül futó lépcsőkön lehet feljutni a bevásárlóközpontnak tervezett részbe. De szinte senki nem is próbálja. Ha valaki mégis felmenne, az emeleti ajtók is többnyire zárva vannak, továbbá egy ideje – mint az a felvételeken látható – papírral letakarták az összes ablakot, hogy belátni se lehessen.
Őszintén szólva amikor felfedeztem ezt, arra gondoltam, hogy valamiféle illegálisan működtetett munkásszálló lehet. Aztán tegnap a piacon járva eszembe jutott újra az egész, úgyhogy ismét felmentem, ám akkor nem jutottam be, az előbb említett okok miatt. Úgyhogy ma visszamentem – és ekkor már nemcsak bejutottam, hanem válaszokat is kaptam. Sőt, az egésznek a hátterére is fény derült, mivel a szállás működtetéséért is felelős egyik emberrel is beszéltem.
A helyszínen az itt lakókkal is találkoztam, akik mindannyian színes bőrűek, tehát távolabbról érkezett vendégmunkások.
Na de hogyhogy itt laknak?
Érkezésemkor éppen a tetőkertben dolgozik néhányuk, füvet nyírnak, meg egy géppel a járólapokat mossák. Egyikük kérdésemre megerősíti, hogy itt vannak elszállásolva, eggyel lejjebb, vagyis az üres bevásárlóközpont üzlethelyiségeknek szánt termeiben. Később, amikor már a szálláshelyeiket járom be, rájövök, hogy még sokkal többen laknak itt, és ilyen körülmények között – csak valószínűleg dolgozni vannak most, különféle helyszíneken a városban.
Most sem vagyok meggyőződve arról, hogy minden – például közegészségügyi – normának megfelel az ilyesmi, és hol teljesen embertelennek tűnik, hol végül is praktikusnak. Furcsa is, gyanús is, de jobb is és csendesebb is, mint a legtöbb munkásszálló. Hogy is van tehát ez az egész?
Természetesen ez épület is a nagyváradi önkormányzat felügyelete alatt működő közterület-fenntartó, vagyis az ADP kezelésében van. Ahogy a városban sok más mellett az összes piac is, tehát ez, a Rogériusz negyedbeli is. Tehát az idefent lévő üres bevásárlóközpontot is ők adminisztrálják. A tetőkertben jelenleg dolgozó munkásokat most is egy „ADP” feliratú dzsekit viselő illető irányítja. Úgyhogy kimegyek hozzá. Elmondja, hogy az ADP alkalmazásában is vannak külföldi vendégmunkások, őket szállásolták el itt. Másoknak nem is adnak szállást.
Mármint bérelni sem lehet, sem munkásoknak, sem cégeknek, ha valamilyen munkaadó próbálna a saját dolgozóinak itt helyet szerezni. Sőt: az ingatlankezelő képviselője megerősíti, hogy ha ismét érkezne bérlő, aki üzlethelyiséget venne ki itt, akkor a munkásokat elköltöztetnék innen.
Jelenleg azonban a tervezett üzletek helyén a távoli országokból érkezett dolgozók hevenyészett szobái vannak: az egykori grilles étkezdét stílszerűen közös konyhának használják, a sosem volt vásárlóknak kialakított mosdókat fürdőszobáknak. És mint a felvételeken szintén látható, a kibérelhető üzlethelyiségek bejáratait, kirakatainak helyét függönyökkel takarták el, odabent pedig az ágyaik, szekrényeik, esetenként a hűtőszekrényeik vannak.
Tény egyébként, hogy az egészet nagyon tisztán tartják, még a közös területeket is. Akár már holnap nyithatna itt boltot, aki akarna.
Tessék, le is videóztam az egészet:
Amúgy is egyre jobban megy nálunk is a vendégmunkások foglalkoztatása, és – gondolom, meg látom – ezzel párhuzamosan az elszállásolása is. Persze minél olcsóbb helyeken. Például csak abban a negyedben, ahol lakom, néhány telekkel távolabb volt egy távolabbi rokonunk háza – óriási, emeletes, több családnak való –, és amikor az örökösök eladták, először valami cég vette meg, de az rövid ideig működött benne, aztán valameddig üresen állt, néhány éve pedig azt látom, hogy nyilvánvalóan külföldi vendégmunkások járnak ott ki-be, tehát ott laknak. Ugyancsak környékbeli a másik példa is, de pont a másik irányban van: itt, a kertek alatt, nem messze egy ideig figyeltem néha, ahogy konténerből, meg gipszkartonból épül valami – egy ideig azt hittem, valakinek a hétvégi barakkja lesz, esetleg valami kocsmaszerűség, mert ez utóbbira van példa a közelben, aztán egyre gyanúsabb lett, és egyre inkább reméltem, hogy nem munkásszálló lesz, mert annak nagyon szűkös. De az lett, és ott is nyilvánvalóan külföldi minden lakó. Sokszor látom is őket hazafelé jönni a munkából, ugyanazzal a busszal utaznak, csoportosan, amivel én, valamint hétvégéken itt sétálnak a környéken.
Szóval elég nagy biznisz kezd lenni az ilyesmi – úgy látszik, a közterület-fenntartó is beszállt a maga módján, így szállásolva el a felügyelete alatt lévő épületben a külföldi munkásait.
