Blogosz

MESE NINCS.

Ajándékcsoki, pofátlan OTL, ismerős szemek – körök odakint

2020. március 24. 20:48 - BlogoszEditor

Holnaptól még nehezebb lesz kijárni, de kimenni így is ki kell néha. Újabb villanások tehát a városból.

Áruhiány alig mutatkozik, ahol pedig mégis, az is többnyire átmeneti, pánik sem igazán detektálható, hiába lett divat annak hangoztatása, hogy van – valamelyes felvásárlási láz viszont érzékelhető. Talán ennek is betudható, de az is lehet, hogy csak hétköznapi figyelmetlenség, hogy – mint a Carrefourban észreveszem – valaki, aki már távozott, a nagy pakolgatás közben egy Africana tejcsokit hagyott abban a bevásárlókosárban, amit most épp én használok. Köszönöm, finom volt. Nagyjából sikerült is eltalálni, hogy a lehető legkevesebb adalékanyagot tartalmazó csokit szeretem, de legközelebbre jelezném, hogy ha már Africana, abból kókuszreszelékeset felejtsen ott.

mf.jpgAz üzletből kijövet pedig szinte teljesen kihalt a Nagyvásártér és környéke, így az otthonmaradási kampány teljében rögtön fel is tűnik az egyetlen gerilla, vagy partizán, vagy ellenzéki, vagy csak másként gondolkodó: a gyalogátkelőnél előttem várakozó egyetlen ember dzsekijének hátán nagybetűkkel írja: "GET OUT & PLAY!”.

Elkezdett utóbbi időben felpörögni a házhozszállítás, egészen szokatlan vállalkozások esetében is. A Kossuth utcán jó ideje működik egy palacsintás, amely teljesen amatőr felszereltséggel, otthoni, kis konyhai eszközökkel dolgozik – de mostantól ki van téve az ajtajára egy kézzel írott papír, hogy házhoz szállítja a krumplis, káposztás, túrós palacsintát. Ez az első ilyen Nagyváradon, amely palacsintás létére kiszállítást vállal.

Persze a megszorító intézkedések során, illetve révén is tovább idegesítik a polgárokat ebben az országban, ahol a szervezetlenség járványon kívüli időszakban is ide vezet. Számlákat fizetnék be valakinek a nevében, legközelebb a Fejlesztési Bank, vagyis a BRD erre alkalmas automatája van, a Fő utcán. A készülék bent van az épületükben, és a járvány miatti korlátozás okán várakozni kell a bejáratnál, egyre többen gyűlünk össze. Úgyhogy van időm elolvasni az ajtóra kifüggesztett közleményt, amelyben az szerepel, hogy egyes szolgáltatások átmenetileg csak az adott bank ügyfelei számára érhetők el. Nem szerepel a listán a számlák befizetése, úgyhogy rendben. Hosszú várakozás után kijön cigizni az egyik banki alkalmazott, aki mintegy mellékesen megkérdi, ki mire vár, és hozzáteszi: „Itt csak a mi ügyfeleink intézhetnek ügyeket, a többiek mehetnek át...mit tudom én, hova”. A szemtelen hangvétel persze felhúz, megnyugtat viszont, hogy nincs igaza, az én ügyem ugyanis nem szerepel a tiltólistán. Később kijön egy másik alkalmazott, aki megerősíti, hogy csak a BRD ügyfeleit engedik be, szerinte most másoknak minden ügyintézés tilos itt. Kérdem, hogy akkor miért nincs ez is kiírva, az ajtóra bök, hogy ki van. Márpedig nincs. Ez nincs ott. Világos, hogy itt a központi, és valóban érvényes döntések mellé ők maguk találnak ki további korlátozásokat. Így már biztos, hogy a BRD ügyfele semmikor nem leszek.

Még szemtelenebbek és szervezetlenebbek a Nagyváradi Tömegközlekedési Vállalatnál (OTL), márpedig az ő primitívségük sokkal több embernek okoz jóval nagyobb kellemetlenségeket, mint az előbbi példában szereplő dolog. Vasárnap este van, kéne egy kis bevásárlás, úgyhogy kijöttem busszal a város peremére, a Borsi úti Kauflandba. Tömegközlekedési korlátozás úgysincs, hamar meg is vettem, ami kell, sietek vissza, szerencsére mindjárt érkezik a következő járat, nem kell sokat várni itt kint, a hidegben. Ezt képzelem én, az utas – az OTL viszont mást gondolt ki, olyat, amit meg is tartott a maga titkának. Nem jön ugyanis a busz, aztán már az a rohadt busz nem jön, aztán már az a kurva busz nem. A várakozást megunva pedig felhívom a vállalat központját. Egyébként a számukat bárki elmentheti, hívhatja, a 0359808501 az, és volt már olyan, hogy normálisan és gyorsan intézkedtek. Most azonban nem, ellenkezőleg: mondom a hölgynek, hogy már tíz perce úton kellene lennünk, de a busz meg sem jött, azt mondja erre, nem is fog, csak majdnem egy óra múlva. Kérdem, hogyhogy, hiszen itt állok a menetrendet tartalmazó tábla előtt, világosan ide van írva, változásról szóló tájékoztató pedig nincs kitéve, azt mondja, az előbb döntöttek erről. Kérdem, hogy lehet ilyet tenni, hiszen a változtatásokat előbb meg kell hirdetni a sajtóban, valamint a megállóhelyeken kifüggeszteni, és csak aztán bevezetni, azt mondja, majd ki lesz függesztve. Kérdem, miért utólag, hogy várakoztathatják a tájékoztatás nélkül hagyott utasokat, azt mondja, most tájékoztatott. Mondom, igen, miután én, az utas felhívtam, tehát ez sincs rendben, azt mondja, különben is otthon kellene maradni. Mondom, ezt nem ő dönti el, tiltás egyelőre nincs, azt mondja, majd lesz. Mondom, ez nem válasz, és nem is az OTL hatásköre, míg a menetrend megváltozásáról szóló előzetes tájékoztatás kifejezetten az, erre azt kérdi, nincs-e valaki más, akivel veszekedjek. Mondom, ez már egyenesen arcátlanság, különben pedig nincs, mert az OTL ügyeiben az OTL illetékes, erre lecsapja a telefont. Visszahívom, sokáig hagyja csengeni, majd melléteszi a kagylót. A busz valóban csak majdnem egy óra múlva jön.

Egy nappal később, azaz hétfőn ad csak ki az OTL egy közleményt a változásokról, de az is érthetetlenül semmitmondó: annyi konkrétumot tartalmaz, hogy a villamosokhoz hasonlóan a buszok közlekedtetését is ritkítják, lesz, amelyek negyven percenként járnak, mások óránként. Hogy pontosan melyik miképpen, mikor indul, meg ilyesmi, az a közleményben sincs benne. Azóta még egy nap eltelt, de ma, vagyis kedden sincs kifüggesztve sem, egyetlen megállóhelyen sem valamiféle konkrét tájékoztatás, érvényes menetrend. A járművezetőktől kénytelen érdeklődni a legtöbb utas, a sofőrök mondják el az adott vonalra érvényes változásokat. Amely változások egyébként még csak nem is felelnek meg mindenben annak a felszínes tájékoztatásnak sem, ami a vállalat közleményében áll.

Érdekes megfigyelni azt is, miként hat a vírusügy egyes járművezetőkre. Épp műszakváltást kapok el a 11-es vonalon: a munkaideje végén lévő sofőr vidám, nagy hangon hülyéskedik, teátrálisan kezet fog az érkező váltásával, hogy úgymond terjessze a vírust. A távozó sofőrön sem kesztyű, sem maszk, nem is volt, az érkezőn pedig még nincs. Pedig az épp munkába álló társa a másik véglet, ő nagyon tart a betegségtől, épp azt meséli a nagyhangúnak, hogy spanyolországi ismerősei mennyire rettegnek. „Ti hülyék vagytok!” – röhög fel a távozó járművezető, és még egyszer, jó alaposan és elkerülhetetlenül kezet ráz a volán mögé beülő kollégájával.

A 4R villamoson leghátul három rossz arcú suhanc utazik. Ők is a víruson heherésznek, majd jó nagyokat köpnek a padlóra. „Nesztek, korona” – szól a magyarázat az épületes poénhoz.

Na de ki az ott? Közben ugyanis feltűnik valaki e járaton. Ám maszk takarja az arcát. A szeme viszont ismerős a nőnek, szerintem ismerem. De nem biztos. Köszönnöm kellene, már ha tényleg ismerem, de nem tudom. Van is tippem, hogy a szeme alapján ki lehet. Viszont eddig mintha nem lett volna ekkora a feneke. Úgyhogy talán mégsem ő az, nincs köszönés. Ilyen ronda nadrágokban sem járt eddig, szóval talán nem ő, nuku köszönés. Viszont ide-idenéz azokkal az ismerős szemeivel, úgyhogy lehet, hogy mégis ő. Vagy valaki más, akit talán szintén ismerek, úgyhogy talán mégis köszönni kellene. Ha ez még így megy, lehet, hogy leszállok a következőnél, ahogy Nagy Sándor is leszállt, amikor a gordiuszi csomón utazott, vagy mi.

Nem kegyelmez viszont egy másik maszkos, a 14-es járaton: „Szia, mi újság, hogy vagy?” – kérdi az arcvédője mögül. Lerendezem azzal, hogy minden oké. De mivel erre csend a válasz, úgy gondolom, talán olyasvalaki, akivel ennél jobb viszonyban vagyunk, úgyhogy elmesélek neki még pár konkrétumot arról, mi van mostanság velem. Aztán elköszön, leszáll. Hogy ki volt, nem tudom. Igaz viszont, hogy máskor is történik néha ilyen, akkor is, ha sem ragály nincs a levegőben, sem maszk az arcon.

Apropó maszk: egyre többen próbálnak pénzt csinálni ebből, és gyártanak a célnak nem megfelelő arcvédőket is. E városban például most épp a Croitorie Oradea néven futó vállalkozás hirdetését látom, amely sima szövetből készült maszkokat sózna ránk. Amúgy a néhány banis régi ár helyett öt lejért. A hirdetés alatt egész kis vita alakult ki a kommentelők között, egyesek megjegyzik, hogy az ilyen maszkok nem védenek, ám a hozzászólók többsége a másik oldalon áll, és azzal az abszurdummal érvel, hogy senki nem kényszeríti vásárlásra azokat, akik jelzik, hogy az ilyesmi drága és hasznavehetetlen. A biznisz közben zavartalanul megy. És ez csak egy cég a sok közül, amelyik kamut árul.

Emitt pedig, a Dimitrie Cantemir utcán a Bella Italia nevű, olasz termékeket árusító bolt nagy cégtáblája, amelyen az is szerepel, hogy prémium kategóriájúnak tartják magukat. És az egész zárva. Értem. Ugyancsak zárva a másik hasonló olasz bolt, a Decebalon, vagyis a Sapore Italiano. És ugyancsak értem. A városban lévő kínai üzletek is zárva, például a Kossuth utcán lévő is, amelyinek az a fantázianeve, hogy Magazin Chinezesc.

Jut eszembe: én pedig az Italiana utca egyik lakásába születtem, ott éltem le az első két évemet, de aztán elköltöztünk. Hihetetlen előrelátás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr915553084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása