Hogy na, reméljük, most örülnek a Putyin-csatlós, gazember Orbán Viktor és az áruló bűnszervezet Fidesz hívei, hiszen közelebb jön hozzánk Oroszország. Sőt, ha esetleg úgy dönt, hogy nem hagy ütközőzónányi részt sem Ukrajnából, akkor újra lesz román-orosz határ, és ezzel egyúttal az EU és Oroszország is közvetlen szomszéd lesz. És a lényeget tekintve ugyancsak ez van, ha formálisan ugyan meghagyja Ukrajnát, de oroszbarát rezsimet ültet az élére. Bár a legvalószínűbb, hogy egy részt fog elfoglalni Ukrajnából, majd – így sokkal jobb tárgyalási pozícióba kerülve – újra elkezdi az egyeztetéseket az USA-val, arról, hogy ne közeledjen tovább Oroszországhoz a NATO-bővítés, meg az amerikai pajzs.
De nem, a legostobább Fidesz-hívőket leszámítva, akik azért nincsenek kevesen, nyilván az Orbán-rajongók sem örülnek ennek a háborúnak – hanem ezt is megmagyarázzák maguknak, és persze a fideszes és az orosz propaganda is segít nekik ebben. Akiknek sok-sok éve tolják az arcába a "keleti nyitás" kifejezéssel jelölt árulást is, azok nem fognak felébredni egy háborútól, inváziótól sem, hanem "a hibás itt is a Nyugat", amelyhez Ukrajna közeledni akart, és csak ennyi. Így működik a propaganda, de sajnos így működik alapvetően az ember is. Aki nehezen ismeri fel, valamint nem szívesen ismeri el, még önmagának sem, ha a saját percepciós és információs buborékján kívülről integet a valóság. A különbség valahol ott van, hogy egyesek legalább próbálják, folyamatosan felismerni, elismerni ezt, mások meg sem próbálják, megint mások nem is értik. A hintapolitikát folytató magyarokat ez a mai történelmi fejlemény sem határozottan a saját térfelükön állva találta, hanem összevissza hintázgatva.
És, hogy így is maradjon Magyarország, hogy nehezen legyen a Fidesz játszóteréről elmozdítható, abban rengeteg, még ma is zajló munkája van Orbánéknak. Továbbá tragikus felelősségük van a kitartottjainak, meg a sima híveiknek is. Akiknek a többsége tehát most nyilván nem örül, hanem ugyanúgy figyel, mint mi, többiek – de attól még április 3-án ugyanúgy kész behúzni az x-et Putyin magyarországi csatlósaira. Ezzel még tovább gyengítve Magyarországot is, az összmagyarságot is, Európát is, a Nyugatot is – cserébe keleti önkényuralmat, szegénységet, bizonytalanságot, visszafejlődést, sötétséget segítve elő, sőt, követelve ki.
Pedig itt a példa: nekünk most nincs semmi félnivalónk, mert Románia és a jelenleg szövetségeseit kijátszó politikát folytató Magyarország is az EU és a NATO tagja – viszont épp a szemünk előtt rángatja vissza az ilyesmitől Ukrajnát az agresszor Oroszország. És mindez visszaveti például a Moldovai Köztársaság uniós és NATO-tagsági törekvéseit is. Amiket eddig is hasonlóképpen akadályozott Oroszország: nevezetesen úgy, hogy egy részét megszállta, Transznisztria térségben "önálló államot" hozva létre, a maradék Moldovai Köztársaság esetében pedig folyamatosan oroszbarát politikai erőket támogat.
Egyre közelebb jön tehát hozzánk megint az orosz érdekszféra, több külső irányból is. De nemcsak kívülről, hanem az oroszok érdekeit kiszolgáló Orbánék és híveik révén belülről is. Azt pedig tehát hiába kérdezzük, hogy még most sem ébrednek-e fel ezek a híveik, és mégis mi kell még nekik ehhez. Mert ez nem így működik.
Úgy tűnik, Ukrajna, vagy annak egy részének a megszállását nem fogja megakadályozni a Nyugat. Valószínű tehát, hogy az egyezség szerint az új orosz érdekszféra egy fél országgal közelebb jöhet hozzánk, és ott most megáll. Vagyis a NATO egy kicsit hátrált. A külső fenyegetés nem ér el minket ezúttal sem, legalábbis nem közvetlenül. Épp azért nem, mert mi már időben besurrantunk valahogy a nyugati ernyő alá. Ám a belső fenyegetés változatlanul itt van. És a lényegét tekintve ugyanabban áll.
