Van ez a Flavours bisztró Nagyváradon.
A nevét rég ismerem, de még soha nem voltam benne. Aztán néhány hete a régi helyéről beköltözött az Oradea Plaza emeletére. Amikor néha arra jártam, néztem is, hogyan végzik a hely kialakítását – aztán amikor megnyílt az új helyén, be is néztem, hogy lássam, mi van az étlapon. Gondoltam, egyszer majd jövök ide kóstolgatni.
Ettől független módon tegnap betrollkodik hozzám Facebookon egy ismeretlen nő. Nézem, ki az illető – látom, hogy a lapja tele van simionos és AUR-os propagandával, Simiont reklámozó tartalmakkal, aztán feltűnik, hogy munkahelyeként az van megadva hogy a Flavours. Az áll az adatlapján, hogy az ételeket készíti ott.
Innen pedig rátalálok arra, hogy a férje az AUR nagyváradi önkormányzati testületi tagja, Costel Moza. Amúgy a városi tanácsban két AUR-os van, az egyik ő. És – mit ad isten – Moza egyúttal éppen a Flavours menedzsere. Úgyhogy köszönöm, már nem vagyok éhes, valahogy elment az étvágyam.
Moza egyébként nagyon aktív a Simion-féle pártban, van külön politikusi oldala is, tolja keményen az álkeresztény és horogkeresztény, meg a populista propagandát, rengeteg propagandaakciót is szervez a párttársaival. Így meg már végképp: köszönöm, nem kóstolom meg az ízeket a Flavoursnál.
Bár egyébként nyilván a demokrácia része az is, hogy valaki lehet egyszerre politikus és vállalkozó is. Így van. Sőt a szerves része. Ám pontosan ott húzódik a határ a demokrácia és annak lebontása között, ha valaki kifejezetten egy antidemokratikus erő képviselője, mint a Simion-féle AUR.
Na és az is a demokrácia – és az abban magát nagyon jól érző polgári tevékenység – szerves része, ha valamilyen helyet bojkottálunk. Főleg ha kiderül, hogy demokráciaellenes, kártékony erők állnak mögötte. Úgyhogy jelen esetben minden okunk megvan arra, hogy messzire elkerüljük a Flavourst – amelynek két kulcsembere (férj és feleség) közben nemcsak ételekkel, hanem fasiszta, simionista propagandával is próbál etetni.
Köszi, ezek nem jó ízek. És nem is tesznek jót az embernek. Nem kérek belőlük.
