Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy leszóljuk mások nemzeti ünnepeit, sőt szerintem az a tahóság egyik biztos jele. A következőnek sem a mai román nemzeti ünnep a lényege – viszont az apropója, történelmileg pedig az egyik eredője.
Szóval: azt hiszem, valahol itt kezdődnek a bajok. Hogy ki a magyar, ki a román, illetve, hogy összemossuk-e a nemzetiséget és az állampolgárságot. Így, ni:
És az első a kivétel. Ma is. Meg általában is. Azért a biztonság kedvéért rákerestem. És tessék, itt van a találati oldal eleje (a többi része is ilyen), valóban az a kivétel, most is:
Persze a jelen esetben közrejátszik az is, hogy az anyagot a címmel együtt készen, hírügynökségtől vette át az összes orgánum, így terjedt szét. Ám – ha akarom, ez is jelképes is, ha nem, nem – a jelen anyag forrása még csak nem is valamelyik magánhírügynökség, hanem épp a román állami, úgymond közszolgálati hírügynökség, az Agerpres. Ám tudjuk jól, és tapasztaljuk sokszor, hogy magának a jelenségnek a gyökere sokkal mélyebb ennél. Nagyonis élő az a hozzáállás, megközelítés is, hogy románok vagyunk, csak épp magyar nemzetiségű románok. Mégpedig nem is annyira a román nemzeti ünnepen hangsúlyozzák, ezt, hanem a hétköznapokban.
És akkor ne jusson eszünkbe az Erdély Romániához csatolását szorgalmazó, 1918 december 1-én elfogadott Gyulafehárvári nyilatkozat, ami épp a mostani román nemzeti ünnep alapját is adja, ám amiben a más nemzeti közösségeknek is sokat ígértek, például azt, hogy „Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének”? Hm?
