Románul beszélő kis nő áll a hűtőpult előtt Váradon, egy magyar termékeket forgalmazó üzletben, és a Mizo tejtermékeit nézegetve kérdi épp, a magyar anyanyelvű elárusítótól: "Lapte cu vanilie nu aveţi?" Az alkalmazott mondja: "Nu, dar avem din asta", és rámutat a "Boci - madártej ízű" feliratú termékre. A vásárló: "Dar asta ce e?"

Mondanám én is, és látom az elárusítón is, hogy mondaná: "este cu gust de lapte de pasăre". De nem mondjuk ki, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy ez így hangzik-e románul, vagy csak valami ordas, baromi türökfordítás, és nagy értetlenkedés, meg röhej lesz a vége. Az eladó végül megkockáztatja: "Are gust de lapte de pasăre..." És gyorsan hozzáteszi - a várható nagy értetlenkedés, meg röhej előzetes tompítására, mintegy bizonyítékképp, meg önigazolásként - a magyar változatot is: "...madártej". Erre a vásárló, magyarul, kifogástalanul, akcentus nélkül: "Á, madártej? Értem." És miközben már szedegeti le a polcról a madártejes dobozokat, újra románul folytatja: "Sper să le placă la ai mei."

Én viszont már nem értek semmit. Ez a Trianon jól megkevert itt mindent azért. Ráadásul a boci is madártejet ad.

[Később persze utánanéztem: és tényleg "lapte de pasăre", van olyan. Na, de akkor még hozzá kellene tenni, hogy te(l)jes  legyen a dolog: Produs de Viţel.]

Nemzeti kisebbségi lé(t) a hétköznapokban című gabalyodásunkat és ugyanilyen című gyorsfényképünket látták.