Blogosz

MESE NINCS.

Pillantás kifelé - önmagunkra

2014. január 29. 17:27 - BlogoszEditor

Nézem, milyen szépen havazik, az udvar hátsó részében már vastag rétegben áll mindenen a szűz hó. Ott nem tapossa le semmi, senki, legfeljebb macskák, madarak. Ami méginkább olyan falusiasan mesebelivé teszi. Vastagodó fehér takaró a járdán, a madáretetőn, a füvön, a lugason, mindenen. És havazik, rakódik egyre csak rá, mind erősebb lesz a "minden jól van, és így is marad" téli illúziója.

Amikor két éve ugyanannál az ablaknál állva kifelé tekintgettem az ugyanilyen havazásra, felszántott aggyal, sóval beszórt lélekkel, a szántások mentén fagyos göröngyökbe dermedt bennsővel, akkor arra gondoltam: "Szép ez az egész - de most épp csak odanézni tudok. Bárcsak lennék még valaha fájdalommentes, nyugodt, és akkor szépen, mélyen nézhetném ezt a havazást és a téli tájat. De így és most nem tudok elmerengeni egy ilyenen."

Aztán amikor egy éve már újra rendben és nyugodtan és kisimult bennsővel ugyanannál az ablaknál állva kifelé tekintgettem az ugyanilyen havazásra, akkor arra gondoltam: "Szép ez az egész - de most épp csak odanézni tudok. Bárcsak lennék újra kitörően boldog és ezer kis dologgal elfoglalt, és akkor szépen, mélyen nézhetném ezt a havazást és a téli tájat. De így és most nem tudok elmerengeni egy ilyenen."

Aztán most, épp pár nappal ezelőtt, hogy immár boldogan és ezer kis dologgal elfoglaltan ugyanannál az ablaknál állva kifelé tekintgettem az ugyanilyen havazásra, arra gondoltam: "Szép ez az egész - de most épp csak odanézni tudok. Bárcsak lennék újra nyugodt és kevésbé euforikus, és akkor szépen, mélyen nézhetném ezt a havazást és a téli tájat. De így és most nem tudok elmerengeni egy ilyenen."

Aztán ma, pár perce, ahogy nyugodtan és kevésbé euforikusan ugyanannál az ablaknál állva kifelé tekintgetek az ugyanilyen havazásra, arra gondolok: "Szép ez az egész - de most épp csak odanézni tudok. Bárcsak lennék újra filozofikus és álmatag, és akkor szépen, mélyen nézhetném ezt a havazást és a téli tájat. De így és most nem tudok elmerengeni egy ilyenen."

Mna, jó: akkor mégis mi kell hát nekem? Mondjuk egy nyakleves már? Ezt a kérdést akartam feltenni a végén. De azt hiszem, fölösleges, mivel lényegében ez az egész ilyen, és így van jól. Így élünk, illetve ez is benne van, ilyen is az egész. Bárcsak lennék most alaposabb és precízebb, és lenne időm most ezt jobban kifejteni. De így és most nem tudok elmerengeni egy ilyenen...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr115788668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása