Blogosz

MESE NINCS.

Nemzeti csülök

2012. december 01. 09:36 - BlogoszEditor

December 1. van. Románia nemzeti ünnepe.


És én még mindig nem értem a hazafias hízlalás jelenségét, ennek ellenére – életemben először – mindjárt elmegyek én is és sorbaállok a csülkös babfőzelékért, amit ilyenkor a legtöbb városban osztanak. Hadd kóstoljak bele az egésznek a hangulatába. Bár persze sejtem, milyen lehet. És azt is sejtem, hogy ezzel nyilván nem kerülök majd közelebb a megoldáshoz.

Egyszerűen rejtély, hogy miért része a nemzeti ünnepnek az, hogy a településeken néhány ezer adag ételt osztanak. Mire jó ez? Ráadásul az is része, hogy a traktáért a legtöbbször teljesen méltatlan módon közelharcot vívnak egymással az egyesülés ünnepén épp az összetartozásukat köszöntő a hazafiak. Meg azok, akiket egyszerűen ingyenkaja balkáni illata vonz oda. Mi köze ennek a lobogó-lobogtatáshoz, a has behúz, mell kidűthöz, a jajdenagyon nemzetiségem vanhoz? Hogy függ össze a rágás a patriotizmussal, a nyelés az országteremtő büszkeséggel, az emésztés a nemzeti érzülettel?

És ha már itt tartunk, bevallom: az összes ilyen alkalomszerű, rohamszerű étkeztetést nem értem. Vehetjük akár azokat, amelyek például karácsonyi ünnepkör tájékán szerveznek a mindenféle alapítványok és egyházak. Hogy mondjuk három napig, vagy teszem azt egy hétig ételt és teát osztanak. Na és? Kin segít ez? De komolyan. Amikor általában 365 napból áll egy év – annak is, aki éhes. (Gyengébbek/kekecek/gyenge kekecek kedvéért: nyilván nem arról van szó, hogy miért osztanak ilyenkor, hanem arról, hogy valójában ez senkin nem segít lényegében semennyit.) Világos, hogy egyes szervezetek részéről csak némi támogatási összegek eltapsolásáról, önigazolásról, meg némi imázsépítésről szól az egész. De vannak olyanok is, sőt, olyan magánszemélyek is, akik ünnepek táján valami ételt visznek le a rászorulóknak. Na most az van, hogy aki tényleg rászoruló, annak ez tökmindegy. Az ilyen ritka és esetleges akciózás a nullával egyenlő.

Aztán ami ennél is érthetetlenebb, az az, hogy miként hathat a választókra a kampányetetés. A mai napig bevett szokás sok településen, hogy jön egy párt, vagy egy jelölt, s egy adott napon jól telenyomja csülkös babfőzelékkel, miccsel, vagy virslivel és sörrel a célrétegét. Amelyik aztán rá is szavaz. Hogy lehet ez? Hiszen nemhogy nem aznap lenne a voksolás, hanem mindig pár nappal később van. Addig nem éheznek meg újra? Nem múlik el a gyomrukból kiinduló hálaérzet? Nem kérnek még? Azzal az egy adaggal maradnak, azzal az egy adaggal elvannak a voksolás napjáig – sőt, a következő négy évig?

Azt szokás erre mondani, hogy igen, bizony, a nép annyira éhezik, hogy igenis már ennyivel is meg lehet elégíteni. De ez felszínes, felületes, közhelyes butaság. És álságosság és demagógia. Hiszen itt (mint mondjuk a fentebb említett karácsonyi jótékonykodás esetén is, meg mindig, minden esetben) nem holmi társadalmi képekről, meg szenvelgésről van szó – hanem emberekről, akiknek szervezetük van. Amelyik energiabevitelt kíván. Úgyhogy ha az lenne, hogy a nép annyira éhezik, hogy négyévente megelégíthető egy adaggal, vagy akár évente, mondjuk a nemzeti ünnepkor meg karácsonykor harap csak valamit, akkor vagy már rég éhenhalt volna, a szó szoros értelmében, vagy épp ellenkezőleg: annyira nagy a tűrőképessége, hogy ha ennyi ideig kibírja étlen, akkor az ilyen ritka alkalmakra már nem is lenne szüksége.

Szóval nem jövök rá, miért ilyen népszerűek az ilyen jellegű etetések, illetőleg mi köze például a  babfőzeléknek a nemzeti érzülethez, meg hogyan működhet az, hogy szavazatokat generál az egyszeri csülök.

Itt a városban például kábé egy óra múlva, 11:30-kor indul ma a nemzeti sorbanállás, a történelmi elvonulás a megszerzett adaggal, a megemlékező szájnyalogatás. Kíváncsi vagyok, hogy aztán a műanyag tányérkákat szépen a kukába dobják-e az ünneplők - vagy szanaszét hagyják a tunkolva szeretett honban, eldobálják a gyomorkorgással tisztelt hazában, szemetelnek a rágcsálással felköszöntött országban, összemocskolják az elődök vérével és verítékével megszerzett, s most megünnepelt szent bölcsőt.

Na, de indulok. Direkt nem ettem ma még semmit.

***

Frissítés


No, azóta voltam is. És meg kell állapítanom: igazán finom volt. A hamburger és a süti. Amit az ételosztás helyszínétől kicsit távolabb vettem. Ünnepi csülkös babhoz ugyanis nem jutottam. Amekkora sor ott volt, akkorát még kíváncsiságtól hajtva sem vagyok hajlandó kiállni. (Legfeljebb fotózni.)

P1620107.jpg

P1620108.jpg 

P1620104.jpg

P1620114.jpg

P1620105.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr954940875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása