Tartozom ezzel. Hogy megmutassam ezt is. Volt az az egyik bejegyzésem, amelyben felsoroltam azzal az amúgy jóhogyvan kerékpárúttal kapcsolatos gondokat, amely a román-magyar határon át halad, és román oldalon alig adták át, máris eléggé elhanyagolt. És bemutattam akkor ezt a bravúros (és humoros) megoldást is.

Na, elolvasta azt a posztomat egy kollégám is, aki a román sajtóban dolgozik, és ennek nyomán lecsapott ő is témára (mármint legalábbis kérdezte, hogy pontosan hol van ez, megkereste, és ő is lefotózta maguknak). Erre mit látok ma? Kijavították a dolgot a helyszínen. Hát most mondd meg... Igaz, nem egészen úgy, ahogy gondoltam volna (bár igazából egyáltalán nem is gondoltam, hogy korrigálni fogják). Persze amilyen primitív (vagy perfekcionista) vagyok, nyilván úgy képzeltem volna (ha egyáltalán képzeltem volna), hogy a bicikliút egyik sávjának közepén lévő oszlopot rakják odébb egy kicsivel. De nem, hanem:

:)) Mit mondjak, kicsit humoros ez is, meg amolyan itteni, jellemző. De kétségtelenül könnyebb és olcsóbb. (És többek között épp ezen ismérvek miatt is amolyan itteni, jellemző.)

De azért jóhogyvan. Ezt tudnám rá mondani:

És akkor most tekintsük meg közelebbről is. (A képek amúgy kattintásra nagyobbra nőnek, élvezetesebb szemlélni őket, és a mostaninál is sokkal jobb lesz mindenkinek.)

Az új nyomvonal mellett még látható a lefestett régi is. Igazából ez egy rajz Romániáról. Aszfaltrajz. Jelképes, sokatmondó, meg minden. Társadalom is, állapotok, megoldások, mentalitás, satöbbi, minden egy képen.

Azért persze ott van emellett a de legalább-faktor is.