Nem érzem különösebben elnyomva magam itt - de van néhány hülyeség időnként.

Tessék - a Zile şi nopţi legfrissebb számában, egyenesen a főszerkesztőtől:

Vagy nem tudsz róla (ez kevésbé hihető), vagy nem akarod leírni, hogy ez a római katolikus püspöki palota kertje. Kezdetben is az volt, és egy ideje - mégpedig elég régóta - megint az. Más néven a volt Schlauch-kert egy része (a másik része a jelenlegi Petőfi park). Az, hogy egy ideig a Körösvidéki Múzeum székhelye volt, irreleváns. És most is van Körösvidéki Múzeum, csak máshol. Csak egy rossz epizód, hogy a kommunisták állami tulajdonba vették a palotát, és 1971-ben ide helyezték a múzeumot. 2004-ben, azaz már húsz éve visszakapta az egyház. A megfogalmazás szerint a főszerkesztő is tud róla...

Én sem vagyok híve az egyházaknak, manapság már főleg nem, és katolikus sem vagyok, de ez is mindegy itt - a tény, hogy ez a római katolikus püspöki palota kertje, és pont. Minden más hamisítás, csúsztatás. Ráadásul a saját városod történetét próbálod hamisítani. Azt meg főleg minek? Különösen manapság, amikor az utóbbi években mintha a többségi vezetés is kezdene rájönni, hogy ez kontraproduktív, és jobb a tények, a valóság mentén marketingelni a várost is, építeni annak arculatát is.

Ugyanilyen irritáló, amikor nem írják le (kiemelten például sokszor a Bihoreanul és az E-bihoreanul) azt, hogy "Szent László", például "Szent László híd", "Szent László tér", hanem kifejezetten pofátlanul egyszerűen csak Lászlónak írják, mondják - például "László híd", "László tér". Még idegenvezetőtől is hallottam ezt, itt, Nagyváradon. És ez szintén teljesen független attól, hogy kiknek a szentjei, nem számít a vallás sem - én is református vagyok - az is egyre kevésbé -, attól még a neve Szent László híd, illetve Szent László tér. Simán "László" - pontosabban simán "Ladislau", "Vladislav", stb. - esetleg az öregapátok. Mert egyébként mindig is keveredtek itt is a nemzetiségek.