Azt tudjuk, hogy manapság is emelkednek ki szárazföldek az óceánból? Az megvan, hogy a Földön számos olyan térség van, amelynek területe az évek során, így jelen pillanatban is egyre csak nő?
Arról van szó, hogy ahol rengeteg év során óriási mennyiségű hó, majd annak megfagyása után kilométer vastagságú jég, illetve gleccserek borították be a talajt, az észrevétlenül, sok évek során apránként összeadódó, de óriásivá összeállt teher súlya alatt, a föld szó szerint megsüllyedt. Akkora nyomás alatt állt, hogy a fölötte az évek során gigászivá növekedett nyomás lassanként tengerszint alá nyomta. Aztán amikor – a nyomás kialakulásához vezetett sok évhez viszonyítva eléggé rövid idő alatt, tehát szinte hirtelen – elolvadt a hó, eltűntek fölüle a gleccserek, megszűnt a nyomás, az ilyen terület nemcsak felszabadul, hanem de facto felugrik. Elkezd visszatérni, visszafoglalja a spáciumát, teret hódít magának. Nekem óriási meglepetés volt, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges, meg az is, hogy napjainkban is zajlik – jellemzően az északi országokban; én például Finnországban láttam ilyet (a téli, hóborította országról ide is teszek illusztrációképpen néhány saját fotót, az alábbi galériában, de főleg azért, mert nem tudom megállni, nem pedig azért, mert pont ezt a jelenséget illusztrálnák – minden esetre a hó borította, nappal is mínusz 20 fokban elkapott Vaasa város azért kicsiben mutatja akár a szóban forgó nagy teher kialakulásának módját is).
Tehát földterületek, amelyekről hirtelen eltűnt a rájuk nehezedő, lassanként kialakult, hatalmas nyomás. Térségek, amelyeket 8-10 évvel ezelőtt még teljesen víz borított, az elolvadt gleccserekből, hótömegből, ma viszont már nemcsak szárazulatok, hanem egybefüggő szárazföldek, helyenként már dús növényzettel is. Visszatérő, a nyomás semmivé válása után újra felemelkedő földek. Ezen országok szárazföldi területe jelenleg – lassan ugyan, de folyamatosan – újra növekszik. Épp e percben is. Most is épp emelkednek kifelé, ahogy elolvadt az azokat mélyben tartó, rájuk telepedett jégtömeg. Ahogy a hosszú idő alatt, apránként kialakult, gigantikus teherré vált nyomás megszűnt, felszabadulnak, elkezdenek ismét a felszínre törni, nagyobb teret elfoglalva és nyújtva annál, mint ami a nyomásgyakorlás hosszú időszakában egyáltalán lehetséges volt.
Na most: az van, hogy egyébként hasonló a helyzet az emberrel is.