Imádlak, Budapest. Évtizedek óta minden nyáron járok nálad is, most is épp itt vagyok, de mindig meg tudsz lepni, és ezerarcú vagy.

Idén sok olyan helyen jártam megint, ahol már sokszor, de ezúttal minden már ismertnek vélt helynek új részeit fedeztem fel. Soha nem ununk hát egymásra, látom. Helyes. Most, augusztus 20-án is itt vagyok még, ahogy az újabban lenni szokott. És ezzel a videómmal köszöntelek akkor ma. Igen, ezúttal téged, mert leginkább te tartod még valamelyest eszénél ezt az országot, ebben a beteg időszakában. De mindettől függetlenül is nagyon bírlak, úgyhogy üdv neked most is, augusztus 20-án. Ezt felteszem ide, neked, aztán megyek is ki, hogy lássam, milyen vagy ma, a nemzeti ünnepnapon.

Bár tudom, milyen vagy – olyan, mint bármely más napon: csudálatos. Megunhatatlan, hülye, idióta, bunkó, intelligens, szofisztikált, lerobbant, káprázatos, veszélyes, biztonságos, mitommén, minden, nem vesztegetem az időt több jelzővel, nálad mindegyik jogos, asszem. Izé. Ez a YouTube-videó nem YouTube-videónak készült. Hanem az itt látható rövid felvételeket sztoriba való tartalomnak lőttem, a közösségimédia-felületekre. Aztán úgy gondoltam, mégis összevágok belőle egy ilyet is... (Igen, a függőleges videó nem YouTube-ra való, én sem vagyok híve, hanem közösségimédia-felületekre való, és tehát eleve oda is készült. Külön vízszinteset viszont, ami meg például YouTube-ra menne jól, nem forgattam minden témáról, bocs.)