Blogosz

MESE NINCS.

Egy hisztiért Strasbourg-ba...

2017. június 21. 07:34 - BlogoszEditor

Most voltam először az Emberi Jogok Európai Bíróságán, Strasbourg-ban, de máris leordították a fejem. :) Pedig csak hivatalos látogatásra mentem, nem peres félként, mégis az egyik perben érintett illető mutatott be egy kicsit ott is az otthon hangulatából is. Igaz, nem bent az épületben, hanem kint ordibál. És nem csak ő. És nem csak nekem.

Az van, hogy állunk egy ideje az emberjogi bíróság bejárata előtt. Ugyanis ma tárgyalási nap van, és ilyenkor nagy a zsúfoltság. Tegnap is jártunk itt, hivatalos látogatáson, akkor még jóval kevesebben voltak. Ám amikor a bíróság ülésezik amúgy mi is erre jöttünk , akkor sokkal többen vannak, és körülményesebb bejutni. Mindenféle országokból várakoznak itt kint, a bejárat előtt delegációk, csoportok, van köztük például bulgáriai ügyvédekből álló, meg svéd egyetemistákból, spanyol nem tudom, mikből álló is, na meg itt vagyunk mi is, a MIDAS nemzetközi újságíró-szervezet meghívottjai. Minden csoportnak külön várakozási "sávja" van itt kint, és mindenki vár arra a kontaktszemélyre, akivel előre egyeztették a szervezők a vizitet, és aki kijön majd az adott delegációért, hogy bevigye. Így várunk:

20170614_085403.jpg

Közben nem messze tőlünk, odakint, a kerítésen túl vannak mindenféle tiltakozók, ugyancsak különböző országokból. Olyanok, aki már megpróbálkoztak itt, az Emberi Jogok Európai Bíróságán is, Strasbourg-ban, de nem jártak sikerrel az ügyeikkel. Nyilván változó, ki milyen ügyben jött ide. Vannak holdkórosok is, és egyszerűen dühösek, kiábrándultak is a többnyire magányos tiltakozók között. Már amikor érkeztünk, az épület kerítésénél például egy vélhetően elszállt angol tag fogadott, aki hosszú szövegű feliratait felszerelte egy villanyoszlopra, nem olvastam végig ezeket, ahogy azt a táblát sem, amit tartott, viszont a kezembe nyomott egy saját készítésű szórólapot is, amin jó bonyolultan arról van szó, hogy akarata ellenére évek óta kísérletezik rajta valami nemtommilyen intézet. Aha, na, mindegy is.

És így jutottunk el ide, ahol most várjuk a beléptetésünket. Közben látom ám, hogy a leghangosabb illető, aki a kerítésen túlról angolul ordibál be, egy román feliratú tábla mellett áll. Amúgy ezek a tüntetők nem kifejezetten nekünk kiabálnak, hanem úgy általában a tömegnek. Gyakorlatilag bele a levegőbe. Olyasmiket, hogy igazságot akarnak az ügyükben, és szégyelljék magukat a bírák. Ez a román férfi például azt ordítozza át a kerítésen, hogy a nyugdíját és a jogait követeli. Nem akarok lemaradni az épületbe való beléptetésről, de végül mégis úgy döntök, hogy amíg a többiek várnak, én odamegyek a taghoz – újságíró vagyok, na, és abból az országból, ahonnan ő is jött, na.

Ő az tehát, és ez a saját maga fabrikálta táblája:

20170614_084023.jpg

Igyekszem akkor megtudakolni, mi a panasza, és amúgy is, biztosan jól fog esni neki, hogy valaki érdeklődik iránta a saját országából, még akkor is, ha ő román, én meg magyar vagyok. De egyáltalán nem úgy alakul, ahogy terveztem. Ismertetem a kerítés és a sövény két oldalán, román nyelven, hirtelen lezajló, pár perces beszélgetésünket. Én kezdtem: "Jó napot kívánok! Én Nagyváradról jöttem. Ön?" "Hóhó, hé, én a Bărăganból." "Mi a tiltakozása oka? Amúgy újságíró vagyok otthon." "Le ne fotózz, a faszomba!" "Mi ellen tiltakozik?" "Bassza meg, a sok mocskos ember." "De mik a konkrétumok?" "Nehogy lefotózz, az isten verje meg." "Mi a gond? És mióta szokott itt tüntetni Strasbourg-ban?" "Menj már, baszod, hát már hat éve lakom itt, kukákban." "És mi a története?" "Nehogy fotózz, mert baj lesz!" Dehát nyilvánosan tiltakozik, közterületen, és fel is hívja magára a figyelmet." "A fasz felver, ha lefotózol. Na, várj, adok egy ilyen papírt." (Elfordul a papírért, közben lefotózom. Hamar a kezembe nyomja az egyforma, fénymásolt szórólapjai közül az egyiket. És folytatja.) "Az istenbe, engem ne fotózz, bassza meg!" "Na jó, akkor én mentem, minden jót!" (És ahogy távolodom, egy darabig még románul ordibálja utánam, hogy ne fotózzam le, basszam meg. Aztán később visszavált angolra, és szidalmazza tovább az emberjogi bíróságot, meg Romániát,. akár a kis intermezzónk előtt.)

Hát ennyi. Innentől különösebben nem is érdekelt az ügye, ha így, hát így. Gondoltam pedig, készítek vele egy anyagot – nyilván fotóval, naná –, meg azt is gondoltam, ha már tiltakozik, szeretné, ha valaki megkérdezné, mi ellen, és meghallgatná a sztoriját. Minden esetre aki akarja, kinagyíthatja a fenti képet, hogy elolvassa a hasonló stílusban íródott tábláján lévő szöveget. Meg itt van az a papír is, amit a kezembe nyomott, az is hasonló stílusú, olyan zöldségek szerepelnek rajta, hogy például a strasbourg-i bíróság odamontírozott tagjai "Európa új sztálinistái". Amúgy mint kiderült, az úr Frunză Gheorghe, Slobozia-Veche településről, Ialomiţa megyéből.

img-619144520-0001-page-001.jpg

Külön érdekesség, hogy másnap ismét látom az urat, a táblájával, de immár egy másik helyszínen ordítja az átkait. Ugyanis másnap már nincs bírósági ülés a székhelyen. Van viszont plenáris ülés az Európai Parlament székházában. A két épület amúgy nagyon közel van egymáshoz. Szóval ezúttal már az EP-be tartunk, amikor az autóból felismerem Frunză Gheorghét. Ekkor már ő is az EP épületének közelében tüntet. Áttette a székhelyét.

Világos tehát, hogy a magányos demonstrálók pontosan tudják az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Parlamentnek az ülésrendjét is, és ahhoz igazodnak. Nem mintha nehéz lenne tudni, hiszen ezek természetesen nyilvánosak. Csak még érdekesebb ez így. Annál is inkább, hogy soha senki nem foglalkozik velük, tudtom szerint soha nem érnek el semmit. (Ami amúgy nem is csoda, hiszen semelyik fórumnak nem is dolga ez, a tüntetők meg csak tüntessenek.)

Strasbourg más pontjain is találni amúgy különféle tiltakozókat, rendszeresen. Mutatok is még párat.

20170613_113133.jpg

20170613_113141.jpg

20170615_083356.jpg

asdg.jpg

20170615_083540.jpg

Az első két képen egy, az európai bíróságnál éhségsztrájkoló nő anyagai láthatóak, fotókat is kirakott arról, hogyan fogy akciója közben. A következőn kurdok demonstrációja, de ez már az Európa Tanács székháza mellett. Az utóbbi kettőn pedig a kerékpárútra festett mozgósító felhívások, amiket a Reporters sans frontières nemzetközi civil szervezet hordott fel oda, a kurd újságírók megmentését szorgalmazva.

Amúgy bent, az Emberi Jogok Európai Bíróságán az angol nyelvű sajtóosztály vezetője, George Stafford elmondta: a bíróság a legtöbb keresetet eleve be sem fogadja, mert a panaszosok nem merítették még ki az otthoni jogorvoslati lehetőségeket. Úgy sejtem, Frunză úr is esetleg így járhatott. És ő maga sem merül ki. Csak rossz úton próbálkozik, ahogy nézem, és hallom. De ez már magánügy.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr1312606431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása