Minden nyáron jó itt, Debrecenben, most is. És ahogyan a Kálvin téren, vagyis a város főterén csillezünk a szökőkútnál, én meg már hozzávetőlegesen sokadszor vagyok itt, egyszerre ébredni kezd a bennem szunnyadó idegenvezető. Úgyhogy – mondom – gyere, bemegyünk ide, az Aranybikába.

Itt is mindig jó körülnézni, Debrecen patinás és ikonikus épülete, egész Magyarország egyik legveretesebb és legismertebb szállodája, odabent tényleg van egy aranybika-szobor, megmutatom, készíthetsz is vele pár képet.

De már befelé menet rosszat sejtek, itt valami nincs rendben: a bejáratnál két oldalt a Mathias Corvinus Collegium mesh-ei fogadnak, amelyeken magukat reklámozzák. Gyanús ez nekem, de lehet, hogy csak valami rendezvényük van itt, ebben a közismert, történelmi épületben – mindegy is, nézzük az aranybikát. Itt lesz, rögtön a hallban.

Aha, ahogy azt Móricka elképzeli: az előcsarnok némileg megdöbbentően és kongóan üres. Eltűnt a bika szobra is, akárcsak az azt évtizedekig körbevevő bútorzat, ahonnan akár fotelekből nézegethetted a város egyik jelképének számító szobrocskát. De akár meg is szállhattál itt, ha volt elég pénzed, vagy az étteremben urizálhattál jókat. Most már az utóbbiak sincsenek, egyáltalán semmi nincs.

Bika helyett egy furcsa stílusú ember kerül elő, aki mesterkélt, ingoványos kedvességgel magyarázza, hogy immár az övéké, a Mathias Corvinus Collegiumé az egész Aranybika-komplexum. Aha, így már kezdem érteni a leépülést itt is. Nálunk, otthon, Nagyváradon is jelen van már a Mathias Corvinus Collegium, ott is van ingatlana, akárcsak Erdélyben és Magyarországon egyre több településen.

És hogy mi ez, meg minek terjeszkedik? Nos önmaga szerint magyarországi és külföldi hallgatók tehetséggondozó intézménye – de a tények szerint ezzel párhuzamosan lényegében a Fidesz egyik házi szervezete. 1996 óta működik, az Orbánékhoz közel álló üzletember, Tombor András háttértámogatásával indult, aztán 2020-ban az alapítók helyére lépett maga a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány, amelynek igazgatója egyben a kormányközeli médiabirodalomhoz tartozó Mandiner portál vezetője is, azaz Szalai Zoltán, kuratóriumi elnöke pedig a Miniszterelnökség államtitkára, Orbán Balázs.

Az elmúlt évtizedben kezdtek Erdélyben, majd Kárpátalján is terjeszkedni, az Országgyűlés gigantikus támogatást adott nekik, központi költségvetési pénzeket csakúgy, mint ingatlanokat, valamint olyan nagyvállalatok részvényeinek tíz százalékát, mint például a Richter Gedeon és a MOL. Összesen egymilliárd dollárnál is több pénzt pumpált bele a magyarországi állami vezetés, az alkotmány sokadik módosítása révén pedig a beleöntött rengeteg támogatás elvesztette közpénz-jellegét. Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium tizennégy anyaországi és kilenc határon túli településen aktivál, és egyre csak terjeszkedik.

Immár tehát ezt a közismert debreceni épületet is ők uralják. Mint a váratlan látogatásunkon azért kicsit meglepődött emberünk elmondja, teljesen át is alakítják, nemsokára kezdődik ez a folyamat. Igen biza, az is ismerős, hogy a Fidesz többek között az idegenforgalmi ágazatot is igyekszik leuralni Magyarországon, így nem lep meg amit hallok tőle: prémium luxusszállóvá alakítják a baloldali épületszárnyat, a másikat pedig úgymond tudásközponttá változtatják. Azt nem árulja el, hova lett az aranybika-szobor, de az ő szóhasználata szerint „az átalakítások miatt eltűnt”.

Na, igen: annyi minden eltűnik, ami a Fidesz érdekeltségi körébe kerül – gyönyörű, kifejező kép az, hogy maga az aranybika-szobor is eltűnt az Aranybikából. Mutatja is hősünk a helyét: a padlón sebtapaszszerű szigetelőszalag fed el egy kis sérülést, onnan vitték el – szép szimbolizmusa van ennek a sérülésnek is, és maga a szigszalag is olyan alakban van odaragasztva, mint egy kereszt, amit vethetünk erre is. Persze gyaníthatóan majd visszateszik a szobrot, de sem az aranybika, sem az Aranybika nem lesz az, ami addig volt.

Igaz, hogy az utóbbi időben egyre nehezebben ment a város érdekességének számító létesítménynek, de így már esélye sem maradt feltápászkodni, mivel átkerült a rezsim portfóliójába, egészen más irányt vesz az útja, felújítás ide, vagy oda.

Úgyhogy fordulunk is ki az ajtón, az illető mondja hogy majd visszavárnak, de minek jönnénk így már valaha is. Ettől most egy kicsit én is itteni átlagpolgárnak érzem magam: Debrecen, a cívisváros ám a polgár csak közpénzt és tőle megszerezhető ingatlanokat, vállalkozásokat létrehozó, jobbra-balra terelgethető, hasznos jószág. Aranybirka.