Megint meg kell állapítanom, hogy ha csigalassúsággal is, de jófelé megyünk.

Minden év végén a közhivatalok szoktak évzáró sajtótájékoztatót tartani, és olyankor adnak az újságíróknak ajándékcsomagokat. Lényegében így tesz az összes ilyen közintézmény, a nagyobbak közül. Persze kedves gesztus is ez - meg azt hiszem, erről már tavaly írtam valahol, talán -, de közben az is ott van bennem, hogy közpénzekből fenntartott hivatal lehetőleg ne ajándékozzon, főleg ne tömegesen. Mert akkor végülis az adófizető emberek pénzéből ad ajándékot. Ráadásul azoknak, akik róla írnak, azaz még egy picit olyan érted, na, - nem akarom azért a "lekenyerező, megvesztegető" szavakat használni, hogy ne legyek ünneprontó - jellege is van. Pedig azokat kellene használnom, amúgy.

Ámde: régebben degeszre tömött zacskókkal jöhettünk el. Volt ott csoki, kalács, bor, naptár, pen drive, póló, golyóstoll, speciál édességfantázia, pezsgő, kávé, kakaó, jegyzetfüzet, mittomén, minden. És nem mellesleg épp azokban az években volt a legsötétebb és legzavarosabb ügyvitelű az egész ország. Mostanában már nem olyan nehéz elcipelni a zacsikat, nem is áll fenn a veszélye, hogy leszakadnak. Épp ma is például, a polgármesteri hivatalban konstatálhattam, hogy megint egyre kevesebbet kapunk, mind kevesebb tétel van a zacskókban. És ez a jó. Ez bizony.

A csiga jó jel amúgy, legalábbis néha.