Bármikor kijöhet az autizmus az emberből – még akkor is, ha benne sem volt –, és különösen igaz ez erre a szanaszét országra, amiben élünk. Régi alaptételem ez. Ami persze félig humor, de azért vegyük inkább a másik felét, a komolyabb részét.
Itt, ahol semmi nincs rendesen befejezve – sőt, van, hogy elkezdve sem –, semmi nincs rendesen, az utolsó szögig, precízen megépítve, kialakítva, ezer olyan dolgot talál az ember, amitől egy csapásra autista lesz. Azaz teljesen lesokkolhatja az a rengeteg apróság is, ami nincs a helyén, nem is beszélve azokról amelyek nem is apróságok, és nincsenek a helyükön.
Az egyik kedvenc műfajom ebben az, amikor mindenféle, kvázi hivatalos feliratokat úgy raknak fel, hogy egyes betűk különféle módokon fordítva vannak.
Kirívó példái ezeknek az olyan esetek, amikor olyan intézményekről van szó, amelyeknél alap lenne legalább az, hogy rendesen legyen kiírva, hogy micsodák. Lássunk tehát néhány csemegét innen, a közelből, amit néhány nap leforgása alatt örökítettem meg.
Hatalmas királyság például, amikor már magának az iskolának a homlokzatán is hülyeség áll, mégpedig nem is egy. Tessék parancsolni: az Aurel Lazăr középiskola. Most tekintsünk is el attól – bár inkább ne, ne tekintsünk el, mert részben pont ide tartozik – hogy az „Ă” betűn mindháromszor olyan ékezet van, ami a román nyelvben nem is létezik. A sűrűjébe akkor megyünk bele, amikor megpillantjuk a csodálatos feliratot, hogy „O ȘCOALĂ PENTRU VIAȚĂ!”. Csakhogy ezen az iskolán, ami ráadásul egy életre szól, az „U” betű eleve fordítva van. Maga a folytatás is sorsszerű, tekintve, hogy a „LICEUL” szóban is fordítva van az „U”. Ám tulajdonképpen következetes ez az egész mű, hiszen az intézet névadójának nevében, az „AUREL” szóban is ugyanúgy fordítva van az „U”.
Na, de mit is várunk, ha eleve a Bihar Megyei Tanfelügyelőség fő konferenciatermének – ahol még a sajtótájékoztatókat is tartják – falán sem sikerült rendesen feltüntetni magának a tanfelügyelőségnek a nevét sem?
Igazi telitalálat, hogy pont a „TANFELÜGYELŐSÉG” – vagyis „INSPECTORATUL” – szóban sikerült fordítva felragasztani azt a kurva N-t. Egyébként is a legszembeötlőbb az ilyesmikben mindig pont az N-nek az elszúrása, bárhol...
És egyúttal a kultúra másik templománál maradva, következzék a Szakszervezetek Művelődési Háza. Itt a „SINDICATELOR” szóban van fordítva az adott betű.
(Egyébként persze több másik betű meg spiccesen dülöngél itt, de most nem ez a lényeg. Továbbá örök betegsége a romániai feliratoknak, országszerte, hogy az alkotóik egyszerűen nem használják a saját anyanyelvük saját ékezeteit. A fenti példán is látható ez, de az égvilágon mindenütt van rá millió másik példa is – ám ennél hosszabban erre sem térnék ki most.)
Ha teszünk egy kirándulást a város melletti Félixfűrdőbe, ott akár a hullámfürdő medencéjéből is láthatjuk ezt a másik műalkotást – magam is onnan szúrtam ki. Itt az első „N” szinte kötelező módon fordítva van. De az utána következő „S” is – hiszen a keskenyebb íve van lent, és a szélesebb ívű része van fent, amin pedig stabilan állnia kellene. Szerintem csak azért nem borul el, mert a két oldalán tartja a többi betű.
(További érdekessége a kompozíciónak, hogy nem sikerült azonos méretű betűket beszerezni. Ez főleg az első szó első két, valamint utolsó két betűjén látszik, amelyek fejlettebbek, mint a többiek.)
Ugyancsak el fog borulni az „S” betű a Nagyváradon és környékén egyeduralkodó köztisztasági vállalat telephelyének bejáratánál. És itt is azért készül elborulni, mert fejjel lefelé rakták fel, és itt is csak a szomszédai tartják benne a lelket.
Itt pedig az „S” nem sikerült. Pedig két esély is volt rá.
Közben meg eljöttem pár napra fesztiválozni Kolozsvárra. És a városban járkálva, intézkedve ezen akadt meg a szemem. Itt sem sikerült sem az „N”, sem az „S”, ugyanis mindkettőt fordítva rakták fel.
Szintén országos betegség, hogy a számok közül egyre többször nem sikerül a talpán állva megjeleníteni a 8-ast. Hanem sokszor a hasa van felül, a feje meg alul. Itt van rá néhány példa.
De a legdurvább és a legelterjedtebb példa erre a 8-as-kórra ezekben az években az, hogy a romániai rendszámokon is nagyon sokszor fejjel lefelé vannak ezek a számok, tehát még hivatalosan is fordítva nyomják őket. Pedig a RENDőrség csináltatja a RENDszámokat, hmm…
Na persze határokon átívelő jelenség ez az egész. Ezt a bejegyzést már befejeztem, amikor – egy kis ügyintézés miatt Magyarországra átlépve – ezt a kettőt találtam. Mégpedig Románia legnagyobb nyugati kapujának, vagyis a Bors-Ártánd határátkelőnek a területén. Igaz, ez az első a magyar oldalon van – ami logikus is, hiszen a Romániába való belépés előtt kínálnak itt romániai úthasználati matricát. Ennek a reklámját a tükrös üvegre ragasztották. Gondolhatnánk, hogy oké, de ez nehezített feladat volt – ám tévednénk, ugyanis a betűk kívülről vannak felragasztva, egyszerűen a tükrös üvegre. És mégis, tessék...
Ez pedig ugyanannak az átkelőnek a román oldalán, egy konkurens vállalkozásnál, amelyik szintén árusít útmatricát is. Itt az „N” rendben van. Viszont itt meg nem találja a helyét a... na melyik? (És nem, nem az „O”, bár az meg épp kidőlni készül, és nem is az, hogy a betűk között nem sikerült egyenlő távolságot tartani.)
