Én sem hinném el.
Rendkívüli nap a mai, talán – meg remélhetőleg – nem is lesz többször ilyen, hiszen most az egyszer tevődik egymásra a járvány miatti országos kijárási korlátozás, valamint az ortodox húsvét, ráadásul a vasárnap, így triplán és eddig soha nem látott módon kihalt a megyeszékhely is, azaz Nagyvárad.
Épp ezért – igen – kimentem ma, hogy tanúja legyek a páratlanul néptelen, kihalt, csendes, még zajaiban és a megnövekedett terek illúzióiban is példátlan Váradnak. Tettem is egy kört a városban, majd a környékünkön is, aztán életemben először szó szerint a kertek alatt osonva indultam haza, mert nem szeretnék bírságot fizetni. Három napja ugyanis például a Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke fizetett ötezer lejes büntetést, mert megszegte a kijárási korlátozást, sőt, néhány társával elment horgászni. Az ügyből botrány lett, a román és a magyar nyelvű sajtóban is, én is írtam róla pénteken, beszámolva a tanácsi elnök és sleppje tilalomszegéséről és horgászkalandjáról.
A tanácsi vezető ugyanis többek között mániákus horgász. Úgyhogy ma, amikor elindultam rácsodálkozni a város és a környék csendjére, még viccelődtünk is, hogy miután én írtam a tisztségviselő tilalomszegéséről, most biztosan ő fog velem találkozni, ő írhat az én tilalomszegésemről, mert lehet, hogy csak mi ketten fogunk összefutni a kihalt utcákon.
Na, kitalálják, erre ki volt az egyetlen, akivel összefutottam ma, a kihalt utcákon? Úgy van: Pásztor Sándor, a szóban forgó tanácsi elnök.
Újra megsérti tehát a kijárási korlátozásokat – látom én, aki épp megsértem a kijárási korlátozásokat. Jelzem: legalább egy éve sehol nem találkoztunk személyesen, véletlenül sem, továbbá ismétlem, hogy korszakunk egyetlen olyan napja a mai, amikor a legkihaltabbak a közterületek, és azt is hozzáteszem, hogy a mi negyedünknek legalább hat-hétezer másik lakosa is van. Mégis csak mi ketten vagyunk az utcán – pontosabban ő a lakásától távolabb, egy másik utcában lévő ház előtt parkoló autóban ül. És épp mi futunk össze, sőt, az egész környéken csak mi.
Ráadásul külön megérdeklődtem: épp a rendkívüli kihaltság miatt ma a mostanában szokásosnál is nagyobb készültségben vannak a rendőrök, ha ezen a napon kimegyünk, bármikor belefuthatunk egy járőrbe. Most, hogy mi ketten kint vagyunk, a kertek alatt is hallom valahonnan a közelből az egyik autójuk szirénázását. De kint vagyunk. Ezen a környéken csak mi ketten – neki már van benne frissen szerzett tapasztalata is, én meg nem szeretnék ilyet szerezni.
Kedvesen integetünk persze egymásnak, ám a dolog még ennél is fincsibb. Ugyanis tovább haladva, a horgászati mániája miatt botrányba keveredett tisztségviselőtől néhány méterre ott parkol egy másik autó: ez a jármű horgászok képével díszített, és nagy betűkkel az virít rajta, hogy FISHING MANIA.
Gyönyörű és tökéletes tehát ez az egész. (Az autónak és a tulajdonosainak megnyugtatására közlöm, hogy nekik természetesen az égvilágon semmi közük a megyei tanácselnökhöz, hanem egyszerű egybeesés. És épp ettől érdekes ezt látni: a horgászmániás Pásztor, akinek horgászással összefüggő ügye van éppen, és már megint kijött a korlátozások idején, pont ott áll meg, ahol a közelben, tőle abszolút függetlenül egy "Fishing Mania" feliratú jármű is. Érted. Ritka egybeesés, érdekes véletlen.)
(A történethez, meg az igazsághoz hozzátartozik még persze, hogy a tanácsi elnökkel egyrészt közel lakunk egymáshoz – ennek dacára sem találkoztunk azonban nagyon rég, hanem épp pont most és így –, meg az is, hogy tudom, kié az a ház, ami előtt a politikus az autójával áll, és hát egy családtagjáé.)
Minden esetre ilyen nap többé nem lesz, sajnálhatja aki nem ment ki ma. Illetve dehogyis, hanem ők a jó polgárok. Ráadásul ha kint lett volna bárki más az utcán, akkor azzal elrontja ezt az egészet. Mondtam, hogy kivételes ez a nap, egyedi, és azt is, hogy épp emiatt érdemes kimenni: megnézni, hogy mennyire furcsa. Hát ennyire. Tehát nagyon.