Blogosz

MESE NINCS.

Filmkockáim a végjátékról

2014. november 15. 08:05 - BlogoszEditor

Az utolsó órák ezek, de valójában már minden eldőlt. Még csak pecsételniük kell a szavazóknak, aztán pár óra, és holnap este bejelentik... Néhány kép sorjázik közben előttem, az utolsó napokból, néhány sokat mondó villanás, pár gondolat. Szomorkás gondolatok, mi tagadás, a lehetséges veszteség érzete jár át mindent.

Ahogy tegnap este, a választás előtti utolsó tüntetés zajlott Ponta ellen Nagyváradon... (Ott készítettem ezeket a képeket is.) Amint állok ott, a főtéren, és épp arról váltunk pár szót egy kolléganőmmel, hogy kevesen jöttek el, kevesebben, mint egy héttel ezelőtt.

De - nyújtogatja bennem kezét a remény - hát végülis péntek este van, hátha csak bulizni vannak már a bulizósak, és fáradtak a munkából hazafelé tartók; hátha csak ennyi, és attól még vasárnap az ő voksaikkal is sikerül megakadályozni a PSD-maffia totális térnyerését, azt, hogy a kormányzás, a parlament irányítása és az önkormányzatok megszerzése után az államfőt is ők adják. Pedig á, dehogy, tudom, hogy nem így van ez. Sem.

P1660953.JPG

Később, ahogy a tömeg a főtéren való skandálás után elindul, menetelni kezd, egy rövid szakaszon én is velük vonulok. Buli van végülis. És ez egyrészt baj is, másrészt jópofa és kedves látvány.

A tüntetők között ugyanis sok a tizen-huszonéves srác és csaj. Kivörösödött arcokkal skandálják a jelszavakat, izgatottan rázzák a transzparenseket, lelkesen lobogtatják a zászlóikat. Látszik, hogy nagyon élvezik. Sőt: az látszik, hogy nem dühösek, nem egy rezsim visszatérését akarják megakadályozni, nem félnek a restaurációtól, nem rendszerváltó tömeg ez. Hanem főleg azért imádják, mert amolyan félig gyermeki hévvel lelkesednek. Mert bulis a cucc. Ismerős, ilyenek voltunk mi is. Emlékszem: általánosban valami mittomén már milyen döntő focimeccset néztem a tévében, és mivel nem az nyert, akit akartam, másnap elkezdtem tüntetést szervezni. Szentül hittem az ügyben. És még falragaszokat is kiraktam, amelyben az UEFA-tól (!) követeltem (!) a mérkőzés újrajátszását (!). :) Értik? Ez másfajta hév, mint amire szükség lenne most. Vajon mennyire látnak bele ezek a mostani tüntetők abba, milyen valós veszély van, és mi ellen és mi mellett kell most igazából kiállni? Bár igaz: más korosztályok is képviseltetik magukat. Rendben.P1660931.JPG És aranyos az is, ahogy a puccos kis huszonéves, hétvégi dámák arra haladó autóit megállítja a rendőrség, a menet elhaladásáig, és a csajok dudálnak az autókból, egyetértőleg, támogatólag. A járdákon meg párok mennek, vélhetően épp péntek esti partikra tartanak, és az érkező skandálók láttán felderül az arcuk. A rigmusok ritmusára hiphop-szerű táncba kezdenek, és maguk is üvöltik a "Le Pontával!"-t, az elhaladó demonstrálókkal együtt.

Aztán beugrik még az a kép is, hogy pont tegnap délelőtt a városban mellettem ment el egy csoportnyi srác, olyan általános iskolás korúak. És lám, őket is megérintette már a láz. Még nincs szavazati joguk, de egymás szavába vágva azt vitatják, suliból hazafelé, hogy "Te, ez a Ponta, ez kinyírja Iohannisékat, ha nyer. Ponta a maffia, Iohannis szuperhős. Lenne Iohannissal egy..." A többit már nem hallom, mert a lángoló vitájukkal együtt odébb mennek közben.

P1660952.JPGÉs míg ezek a mai képek villannak be, halad ez az utolsó tüntető menet, és én is velük megyek egy darabon. Aztán sietek másfelé, mert más dolgom is van. És ahogy elhagyom őket, majd felszállok a villamosra, látom, hogy érkeznek még a főtérre olyanok, akik elkéstek: a tüntető menet már másfelé, más utcákon vonul, de ők, a most érkezők ezt nem tudják. Többen Ponta-ellenes transzparenseikkel, egy másikuk pedig egy olyan sárkányt formázó, zászlórúdra erősített figurával jött, amelyről ugye azt tanították, hogy a bizonyos dákok használták a csatáikban, és ha a rúdra tűzött figura szájába belefújt a szél, az üvöltő, félelmetes hangot hallatott. De most csendben van. Ahogy az elkésett tüntetők is. Követeléseikkel, hitükkel, transzparenseikkel állnak a főtéren az elkésettek, tanácstalanul. Micsoda kép ez is: azt hiszem, amúgy az egész tüntetés elkésett... És így fog állni a következő években mindenki, az igazságával, a hitével, tanácstalanul, ha Ponta nyer.

A zárókép pedig igazán fenséges, festői. A villamoson utazom már, amikor az egyik megállóban egy idős néni és egy fiatalabb nő felhúz-felküzd a járműre egy tolókocsit. Amiben egy harminc év körüli, súlyosan fogyatékos srác ül. Folyamatosan előre-hátra mozog a tolószékben, beszélni nem tud, nyögdécsel maga elé. Az idősebb nő leül, és előhúz a zsebéből egy színes újságot. Láthatóan most kaphatta az utcán. Ponta és a PSD ingyenes reklámkiadványa az, nagyszerű kivitelben, rövid, hazug szövegekkel, és sok színes képpel. Aztán a néni megkérdi a fiatalabb nőt (vélhetően a srác édesanyját): "Te. Adjam oda a fiúnak? Nem akarja nézegetni?". Az anya válasza: "A faszomat. Dobd el inkább azt a szart, és segíts leszállni".

Na, tehát villanások, képek és képzettársítások formájában fut a film bennem, a tüntetés közben. Azon tüntetés közben, amelyből most egyszerre sok zajlik az országban. És olyanokkal nyugatgatom magam az utolsó demonstráció közben, hogy azért még hátha. Holott tudom, vagy legalábbis tudni vélem - és ebben a kolléganőm is egyetért -, hogy leginkább Pontának áll a zászló. Eszméletlen mennyiségű manipuláció, manőver, diverzió, köztük az RMDSZ árulása miatt, és számos más tényező miatt is. De erről egy következő posztban. Már kisebb nagyobb csoda kelle ahhoz, hogy Iohannis győzzön. A csoda pedig abban állna, hogy nagyon sok szavazó menjen el voksolni. Minél több, abból a majdnem ötven százaléknyiból, aki az első körben nem. És köztük a magyarok is, sokan.

Voltam amúgy - szintén a tegnapi nap folyamán - az Oradea Shopping Cityben is, a város szélén. És amint jövök vissza, az út mentén szanaszét dobálva mindenféle szemét. Szinte egységes módon koszos, szürke az összes gánya. Csak egy ganaj rí ki belőle - egy zacskó, amin rikító, piros betűkkel áll: "Votează PSD". ("Szavazz a PSD-re".) És dugig van. A fene sem tudja, pontosan mivel, de mindenképpen valami szeméttel.

Nagyon kevés választ el mindannyiunkat attól, hogy ismét pontosan, és hosszú időre megtudjuk, mi mindennel... Úgyhogy akkor gyerünk. Most olyan van, hogy nem szabad nem menni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr316897051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása