Legalábbis nekem újak, mivel most fedeztem fel ezeket. De lehet, hogy másnak is.
Azt tudjuk, hogy van egy Nagyváradon talált mamutcsontváz a Körösvidéki Múzeumban? Én nem tudtam, csak most láttam – pedig a múzeum új székhelyének első emeletén 2020 októberében nyílt állandó természettudományi tárlat egyik eleme. Nekünk, helybelieknek az lehet érdekes, hogy a csontvázat 1973-ban, a régi sörgyár területén találták, ahol ma a Lotus plaza van.
A mamut nagyjából ötmillió évvel ezelőtt jelent meg, az utolsók pedig hozzávetőlegesen négyezer évvel ezelőtt haltak ki. (Ehhez képest nem késtem sokat azzal, hogy felfedezzem, hogy bő három és fél éve ott van a múzeumban.)
A kiállított csontvázon jól láthatóak azok az elemek, amelyeket utólag egészítettek ki, reprodukált csontdarabokkal, de megkérdeztem, és a válasz szerint a legnagyobb része eredeti. Így viszont érdekes, hogy mindenféle védelem nélkül, egyszerűen a szabad levegőn van kiállítva. Például a Múzeumok éjszakáján annyian voltak, hogy zavaróan meleg és párás volt a levegő ebben a teremben is, a levegő keringtetését pedig úgy oldották meg, hogy egyszerűen kinyitották az ablakokat, épp a fosszíliák mellett – de ők tudják. A múzeum új székhelyének megnyitásakor azt mondták, ez az ország egyik legkorszerűbb ilyen létesítménye – ám nem vitatkozom, nem vagyok szakember. Azért megkérdeztem, hogy ez így biztosan jól van-e, és a válasz valami zavaros olyasmi volt, hogy nem a legjobb, de ez van.
És látható még ezen az állandó kiállításon néhány, Bihar megyében talált dinoszaurusz-kövület is, amelyeket a `70-es években fedeztek fel a Cornet bányászati területen (ami Esküllő/Aștileu községhez tartozik). A nagyjából 140 millió évvel ezelőtt élt őshüllők maradványait bauxitba ágyazódva találták meg, többségük a repülő őshüllőkhöz, köztük pterodactylusokhoz tartozott.
Továbbá van még ott a mai Bihar megye területén 60 millió évvel ezelőtt élt ős-törpedelfin, valamint ősbálna is – ám ezek már csak maketten. A delfin maradványait Tasádfő (Tășad) településen tárták fel, a bálnáét Isztrákos (Stracoș) falu mellett. (Egyúttal nekem az is érdekes, hogy van ilyen nevű falu, mert erről sem hallottam még, az elmúlt hatmillió év során.)
Amire viszont sokan emlékezhetünk, akik ellátogattunk a múzeum előző székhelyén berendezett állandó tárlatokra, az a majdnem kilencszáz éves csónak. Ezt is áthozták az új székhelyre, egyben. És én ezt is csak most láttam viszont, itt, az új székházban, évtizedek után. Bár a vízi jármű a nagyváradi székhelyű múzeum gyűjteményének része, az Arad megyei Bokszeg (Bocsig) községhez tartozó Repszeg (Răpsig) falu mellett találták. A Fehér-Körösből emelték ki, 1965 nyarán. A csónak 11,6 méter hosszú, 85 centiméter széles, vélhetően egyetlen darabból vájták ki, anyaga tölgyfa. Nagy mennyiségű rakomány – történészek szerint főleg gabona és só – szállítására használhatták, legalább 700 kilogramm rakományt bírt el. Két személy, azaz két evezős irányította.
És felfedeztem még valamit Nagyvárad legnagyobb múzeumának, a Körösvidékinek a bejárásakor: az új székhelyen rengeteg hiba van a magyar nyelvű feliratokban. Márpedig jó sok olvasnivaló anyag van a tárlatokon, akkor is, ha csak a három teljes emeletet elfoglaló állandóakat vesszük. A legtöbb zavaró központozási hiba, betűcsere, helyesírási hiba – de olyanok is vannak, amelyek hibás fordítások, ezért miközben a román eredeti (és sokszor az angol fordítás is) helyes információkat tartalmaz, a magyar változat komoly tárgyi tévedéseket. Csak egy példa, ez a legelső, ami az érkezőt fogadja. (A jóval drágább, világító táblára nem sikerült rendesen kiírni, míg az olcsóbb, ideiglenesebbre richtig igen.)
Van ismerősöm, aki ebben a múzeumban dolgozik, azt mondja, jelezte már a feletteseinek, de nem történt semmi.
