Négy választás is lesz idén Romániában: összevont helyhatósági és európai parlamenti választások, aztán elnökválasztás, végül hazai parlamenti választás. Amúgy is lehet dilemma, hogy kire szavazzunk, de ez magyarként egyből kettős dilemma: kire voksoljunk, és egyáltalán maradjunk-e évtizedek után még mindig az etnikai alapú szavazás kerítésén belül?
Ám mindez csak egy pillanatig dilemma – a kicsit is tájékozott és gondolkodó magyarnak is rögtön mutatja az utat az alapvető logika. Most egy nagyon kevés háttér jön, aztán a végkövetkeztetések. (Továbbá pár fotóm a 2004-es államfőválasztásról, amikor abba a szavazókörzetbe, ahol én is voksoltam, betévedt egy macskakölyök, és a választási bizottság elnöke is örömmel fogadta, javaslatomra az urnára is feltette, és utána is marasztalta, hogy melegedjen a kályhánál.)
Tény, hogy ma már a premisszánk az az adott valóság, hogy ma már az összes romániai magyar párt csak a fideszmaffia kiszolgálója, és ezek a pártok önmaguk javán kívül semmi mást nem követnek. Hogyan jutottunk ide?
Nos, kezdetben a Fidesz azzal próbálkozott, hogy kiüsse a nyeregből az RMDSZ-t – amely akkoriban még nem volt Orbánék szekértolója –, és helyettesítse olyan párttal, amely teljes mértékben Orbánéktól függ, és az ő kiszolgálójukként azon keresztül tud majd a Fidesz Romániában is üzletelgetni, kilentúrát építeni, román pártokkal is bizniszelni, sőt, az itteni bábpártja révén beleszólni a romániai pártok által hozandó egyes döntésekbe. Vagyis ezzel is meg akarta erősíteni a saját hatalmának bebetonozását, és ezt Magyarország határain túlra is kiterjeszteni. (Ugyanezt műveli a Magyarországgal szomszédos többi államban is.) Ezért a Fidesz konkrétan létrehozott egy másik romániai magyar pártot, az MPP-t, ám ez nem lett sikeres. Aztán helyette létrehozta a EMNP-t is, ám ez sem lett sikeres. Úgyhogy végül egyszerűen megvásárolta magának az RMDSZ-t is, persze lopott közpénzből, és illegálisan.
Így a Fidesz most az összes romániai magyar párt révén is jelen van Romániában: a parkolópályára tolt két zsebpárt, az MPP és az EMNP, amelyeket költséghatékonysági szempontok miatt végül fuzionáltatott, és az államban minden szinten jelen lévő RMDSZ is Orbánék kesztyűbábja. Szóval ma már az összes romániai magyar párt egyrészt a saját klientúrájának megélhetését biztosító vállalkozás, és abszolút nem a magyarság képviselője, másrészt mindegyik teljesen Orbánék kitartottja: sokan még ma sem tudják, pedig már rég az az RMDSZ is, az MPP ráadásul előzőleg az RMDSZ-szel kötött kamuszövetséget, ami a választóknak szánt szemfényvesztés volt, és ott van még az EMNP és ugyanaz az MPP, amelyek szövetségre léptek, majd összeolvadtak, megalakítva az EMSZ nevű másik semmit. Pontosabban a közösség számára semmit, a maguk számára pedig etnobiznisz profilú magánvállalkozást és kifizetőhelyet.
Mindezek miatt mostanra nemcsak igazi képviselet nélkül maradt a romániai magyarság, hanem ezek a klikkek egyenesen az akadályai lettek a céljaink követésének.
Viszont amúgy is rég ideje már azt megérteni, hogy a legfőbb minősége egyetlen embernek sem a nemzetisége – hanem a fontosabb például a fejlődés. És ennek szintén gátjai ma már ezek a régente jobb sorsra érdemes, tisztábban indult, de mára teljesen lezüllött nemzetiségi pártjaink.
Aki harmincnégy év türelem és folytonos csalódás után immár képes megérteni, hogy - bár fontos a nemzetiségünk, de – ez is egy doboz, amiben nem lehet örökké üldögélni, főleg, hogy teljesen magára hagyták benne a közösséget a "saját" politikai formációink, sőt, bezárták oda, az immár haladáspárti erőkre szavaz.
És már csak azért is, mert a fent vázoltakon kívül egyébként is előretörőben vannak Európában és Romániában is a szélsőséges (úgymond konzervatív, de valójában mindenféle ideológiától mentes) maffiák. Ezek megállítására, de meg amúgy is csakis a liberális demokrácia erői a megfelelőek. (Egyébként meg minden demokrácia alapja a liberális értékrend, csak ilyen alapú létezik, a világon mindenhol, a liberális alapokon áll a mai demokrácia, amelyik meg nem azon áll, az nem demokrácia, akkor sem, ha annak látszatát kelti és azt hazudja magáról.) Már ha egyáltalán még van bármi, ami megfelel.
Szóval az euroatlanti szabad világot fenyegető, belső áruló erők előretörése miatt ezúttal nem jó opció a távolmaradás, vagy az érvénytelenített szavazócédulák bedobása – ami néha, más konjunktúrákban rendben szokott lenni. Máskor én is csúcsra járattam ilyesmit, ennek előkészületeiről itt lehet olvasni, magáról a szándékosan érvénytelenített, ugyanakkor aranyossá tett szavazásról ide tettem fel a fotóriportomat, a végjátékáról meg itt lehet tájékozódni.
Ám most az egyre arcátlanabbul és erőszakosabban kártékonykodó maffiákat kell már megint megpróbálni megállítani, az összes idei voksoláson. Ami – ha tetszik, ha nem – csakis lib-dem erőkre leadott, érvényes voksokkal lehetséges. Ilyen pedig a Cioloş-féle REPER, vagy éppen az USR
– ez utóbbi csak akkor, ha az embernek nem jut eszébe más. És nekem e kettőn kívül nem jut.
2024. június 9. – helyhatósági és európai parlamenti választások
Ez tehát az egyértelmű válasz(tás)om az uniós voksoláson: vagy a REPER, vagy az USR.
Az ezzel egyidőben tartandó helyhatósági voksolásokon természetesen helyspecifikusabb is, hogy minek a választása jelenti legkevésbé a visszahúzást. Ám aki jót akar a saját településének és megyéjének is, az eleve nem szavaz a legbutábbak voksaiból élő AUR-ra, vagy az ugyanilyen SOS-re. Sem a PSD-PNL-re, amelyik már megint kollaborál, egyszerűen elárulva ezzel a választóit, és a saját ígéreteikkel is megint szembe menve, ráadásul össze sem tartoznak. Hasonlóképpen ki van zárva tehát a közösségünket évtizedek óta zsaroló és becsapó, manapság már rajtunk élősködő két magánvállalkozás, az RMDSZ és az EMSZ is. Szóval akkor mi marad? Ugyanaz, mint az előbbi esetben: a helyhatósági választásokon vagy a REPER, vagy az USR. Amely megyékben és amely településeken azonban teljesen külön indul a PNL, sőt, a PSD ellenében is, ott mérlegelendő, hogy a PNL-re voksoljon az ember, és ez is teljesen vállalható, hasznos voks lehet.
2024. szeptember 15. és 29. – államfőválasztás, két fordulóban
Az első fordulóban szintén lehet ez, amit vázoltam fennebb, a másodikban pedig megint jön a kisebbik rosszra való voksolás. Itt még nincsenek meg a jelöltek, hiszen korai, név szerint nem ismerjük őket. Ám köztudott, hogy egyrészt főleg a pártok elnökei szoktak államfőjelöltek is lenni, legalábbis a megválasztásra esélyesek közül, másrészt szintén a legnagyobb pártok hátországából érkező, de esetleg már nem nagy pártokban tevékenykedők. A jelen állás szerint a PSD-vezér Marcel Ciolacu, és PNL-vezető Nicolae Ciucă akár össze is csaphat, viszont ha beszáll a versenybe a volt PSD-s Mircea Geoană, aki most a NATO második embere (és aki még a PSD elnökeként egyszer már majdnem nyert államfőválasztást, de akkor hajszállal megelőzte őt Traian Băsescu), akkor Geoană tűnik komoly esélyesnek.
Tudni kell, hogy az államfő ki nem mondott legfontosabb feladata az, hogy az euroatlanti együttműködések pályáján tartsa Romániát. Amelyről hajlamos lenne lerángatni az országot a PSD is, de most már ráadásul az AUR és az SOS is, nem beszélve tehát a Magyarországot és Európát is eláruló Fidesz itteni bábjairól, az RMDSZ-ről és az EMSZ-ről. (Egyébként érdekes infó, hogy a jelen állás szerint az RMDSZ idén már nem is indít államfőjelöltet. Eddig mindig azért indítottak, hogy duplán kampányolhassanak, vagyis a parlamenti választásokon remélt jobb eredményeik érdekében az államelnök-választási kampányban is legyen beszélő fej részükről. Jelen pillanatban tehát úgy néz ki, hogy valami ismeretlen háttéralku és stratégia miatt 2024-ben ezt már nem fogják csinálni, de addig persze ez még változhat.) Szóval az utóbbi évtizedekben kialakult az a struktúra, hogy az önkormányzati, az EP- és a parlamenti választásokat nyeri, aki nyeri, ez változhat – ám az elnökválasztást mindig egy olyan nyeri, aki megtartja Romániát a NATO és az EU szövetségesének. (Szerintem egyébként igenis valamiféle külföldi, bizalmas megállapodások által is megtámogatva van ez így – de ez csak jó nekünk, szuverenitás ide, vagy oda, inkább ez, mint az euroatlanti útról való letérés, és Moszkva, meg Peking után való menetelés).
Na most: a PNL-s Ciucă megfelelhetne valamelyest ennek a feladatnak, de csak valamelyest, mert azért nem sok jót ígér az, hogy szövetkeztek a PSD-vel, ráadásul más másodszor, további ráadásul megint pont a saját addigi retorikájuk ellenében téve ezt. Ám – milyen érdekes fordulatok ezek – a lehetséges kínálatból akkor jelenleg már sokkal jobban megfelelne a feladatnak Geoană. Aki már eleve a NATO csúcsvezetéséből érkezne, és aki régebben pont PSD-s volt, vagyis épp a másik oldalon állt, ám ma már valamelyest vállalható, ráadásul ha versenybe száll, akkor pont a volt pártjának tesz rosszat, mivel a Ciolacu amúgy sem nagy államfői esélyeit rontja leginkább. Továbbá Ciucă egyszerűen nem rendelkezik semmilyen politikusi arcéllel, karizmával, államfőivel meg végképp nem, ám a dörzsöltebb és tapasztaltabb és főleg sokkal önjáróbb Geoană esetében mindez megvan.
Konklúzió: ha valóban ők lesznek a jelöltek, akkor az első fordulóban teljesen szabadon voksolhatunk bármilyen haladó erő jelöltjére, a másodikban pedig arra, aki a legbiztosabban elvégzi újabb öt évig az előbb tárgyalt fő feladatot. Ciucă politikai múltja tisztább, ám ő gyenge, jellegtelen és kifejezetten középszerű mindenben – Geoană politikai múltja egészen fekete, ám intelligens, önálló, és időközben tapasztalt lett az európai és az atlanti politizálási szinteken is, még akkor is, ha a NATO-ban semmilyen komoly döntés meghozatalát nem bízták rá.
2024. december 8. – parlamenti választás
Aztán a parlamenti választásokon megint egyértelműen az az érvényes vezérelv, ami az EP-választások esetében. Tehát aki az előrevivő erőket akarja támogatni, az vagy a REPER-re szavaz (amelyik azonban nem fog bejutni a bukaresti törvényhozásba), vagy az USR-re (amelyik biztos bejutó). Aki pedig ennél fontosabbnak tartja, hogy megállítsuk a hazaáruló, moszkovita, zavaros és veszélyes AUR és SOS előretörését, az a PNL-re szavaz. Már ha a parlamenti választáson a PNL nem szövetségben indul a PSD-vel. (És most az a valószínűbb, hogy ott már külön fognak, bár még ez is változhat.) Ha viszont szövetségben indul a PSD-PNL, akkor a vállalható és előremutató opciók közül egyértelműen kiesik a PNL is. A Fidesz romániai proxipártjai pedig eleve szóba sem jönnek. És akkor megint marad a bejutásra amúgy esélytelen, de legtisztább REPER, vagy a ma már nem annyira tiszta, de bejutásra esélyes, és parlamenti pártok közül mégis egyértelműen a legtisztább és leginkább haladáspárti USR.
Kellemes pecsételést mindenkinek!
