Kerékpáron érkezik egy fiatalember a Kanonok-soron lévő utolsó előtti ajtóhoz, aminél ott a tábla:
''Római katolikus püspökség Nagyvárad
Egyházmegyei Katekétikai Központ
Egyházmegyei Zenei Központ
Egyházmegyei Ifjúsági Központ''.
Nyugalmas, délutáni csend van az egész Kanonok-soron, csak a napsütötte fákról hallatszik halk, tavaszi madárdal. A fiatalember - elegáns, talpig feketében - csendben vár az egyházi központ ajtaja előtt. Majd a szép csendet megtörve hirtelen beüvölt valakinek, az ajtó túloldalára: - Há' nyisd má' ki, baszd meg!
(Óh, igen! Ez aztán az elhivatottság, a szenvedélyes törekvés befelé, az egyház kebelére.)
Ám ahogy bebocsáttatást nyer a kebelre, alig telik el egy perc, már jön is kifelé. Az egyházi központból tehát. Kezében egy energiaitallal. Amin jó nagy betűkkel ez áll: "HELL". És a dobozon ott a szokott ördögfej is.
(Ah, ez az! Micsoda kontraszt, miféle jelképiség!)
A kompozíció azonban azzal lesz teljes, ahogy a Hellt leteszi, a Kanonok-sor egyik oszlopának peremére, szemben a bazilikával. Ez már így kortársművészet. És a tag rágyújt. Egy pillanattal később ismét megnyílik az egyházi központ ajtaja, és jópár további fiatalember özönlik ki rajta. És köszöntik egymást hősünkkel, Baszdmeg Hellel, aki a performanszot eddig egyedül nyomta. Most azonban a többi egyházi ifjú is bekapcsolódik, mert a köszönések így alakulnak: "Szevasz, baszd ki", "Na helláj, mi van?", "Helló, öcsém!" Plusz persze a gangxszta-style kézfogásos koreográfiák. Aztán az egész csoport megindul, kivéve Baszdmeg Hellt, aki még cigizik. Szól is valaki a többieknek: "várjuk már meg, amíg elszívja". Pár perccel később aztán mindannyian együtt vonulnak át az egyházi központból az út túlsó odalára, ahol a bazilika van, és gyúródnak be oda, az oldalsó bejáraton, amin át bennfentesek szoktak közlekedni.
(Jesz, jessz! Valóban az egyházi ifjúság képviselői hát, valószínűleg vidékiek, valahogy a baszdmegen kívül ez ordít még róluk, és valamiféle húsvéti egyházi rendezvényre való felkészülésre érkeztek. Annyira csodás ez az egész így, amint úgy kacsáznak befelé az ajtón a bazilikába, vagánykodva, mint valami falusi diszkó sztársuttyói a kultúrházba, szüreti bálba.)
És miközben őket lassan elnyeli a bazilika, az épp újra elcsendesedő utca végéről idegesítő fajta basszus indul el, és közeledik. Az egész tájban egyetlen autó jelenik meg. Leeresztett ablakán át ölmik ki a zene, a bazilika és az egyházi központ között elvezető úton. Az autót is egy sutyerák külsejű fiatalamber vezeti, lassan, krúzolva halad, közben a telefonját nyomkodja. És hömpölyög ki a kocsiból a mulatós zene, meg a szöveg, amiből csak a lényeget hallom tisztán: "(mittoménmi, nemtommi, valami) șmecheria/(mittoménmi, nemtommi, valami) pălăria".
(Fú, mennyire tökéletes volt ez az egész eseménysor. Komolyan, mint egy rövidfilm. Ha rendesen leforgatnám, vagy virálissá válhatna, vagy egy kisebb kategóriában Oscart kaphatna. De valóságnak sem rossz.)
Na, kellemes húsvétot minden kedves olvasónak, basszátok meg!
