Blogosz

MESE NINCS.

(V)eszem a kefét – avagy egy nemzeti kisebbségi hétköznapjaiból, 508378. rész.

2018. március 15. 19:15 - BlogoszEditor

Összefalaztam a kabátomat. Úgyhogy megyek ruhakefét venni. Olyannyira átlagos hétköznapon történik ez, annyira szürke hétköznap egy nemzeti kisebbségben élő életében, hogy ennél hétköznapibb már csak akkor lehetne, ha szerda lenne: mert amúgy csütörtök van, este, esik az eső. Szóval egy nemzeti kisebbségi sokadik hétköznapja. És szóval ki kellene kefélnem a kabátomat, de otthon csak cipőkefe van.

Tehát megyek a Real bevásárlóközpontba. Ám bár általában jól is tudok románul most épp a kulcsszó nem jut eszembe: richtig az nem ugrik be, hogy mondják románul, hogy "kefe".

De operatív, az szinte mindig vagyok, így most is, rajtam nem fog ki ez: még oda sem érek, már eszembe is jut, hogy a bejárat után a legelső ám a kínai üzlet. Ott fogok venni, mégpedig angolul. Be is megyek, egyenesen a kínai pénztárosnőhöz, és kérdem tőle: "Do you have brushes? I need a brush for my clothes." (Még jobb is így, mert egy pillanatra úgy érezhetem, hogy úgy érzi, biztosan külföldi vagyok, nem is vagyok idevalósi. Ahh, de jó ez. Mondjuk Ausztráliában élek, vagy húsz éve, Norvégiából költöztem ki oda, és most csak itt töltök pár napot, az Önök lepra országában, és pont koszos lett a kabátom, dehát milyen is lenne itt, szóval kell egy kefe. Én megengedhetem magamnak, hogy akár csak egy kikefélés miatt is megvegyek egy kefét, hiszen mint mondtam, Ausztráliából jöttem, my dear.) De nem olyan könnyű ezt a dolgot megkerülni. Ugyanis a kínai hölgy szintén angolul ezt válaszolja: "Well, ask that lady over there." Mivel a polcok között ott tesz-vesz az egyik alkalmazottjuk. Aki viszont nem kínai. Hanem itteni, sőt – felé közeledve attól tartok – román. Be is igazolódik az aggodalmam, ugyanis ez utóbbi nő így forul hozzám: "Ce doriți?" Na, most megfőttem. "Mda. Un... nu-mi vine acuma cuvântul. Un... brush. Cu care să-mi curăț hainele. Așa..." És mutatom, hogy a levegővel, a semmivel kefélem a kabátom ujját.  Visszakérdez: "Un ce?" Na jó, hát ő nem tudhatja, hogy Ausztráliában élek, vagy húsz éve. Norvégiából költöztem ki oda. Nem is csoda, ha nem ugrik be, hogy mondják románul annak, hogy "kefe". "Deci un așa..."   mutatom a kefélést. Megérti: "Aa, o perie!" Az, az, bólogatok, aztán odakísér egy polchoz. Ahol megmutatja, hogy nincs.

(Ugyanis odafelé menet említette még azt is, hogy éppenséggel van, viszont "numai pentru scame". Amiről ugyan fogalmam sincs, hogy mit jelent, de attól még bólogatok, aha, az jó lesz, biztosan valami szinonímája annak, hogy "szennyeződések", ne is bonyolítsuk, jó lesz. De persze, hogy nem jó, mert ez olyan ragacsos, forgó henger, szösz felszedésére, a "scame" meg mint utólag kiderül szöszt jelent, vagy valami ilyesmit.)

Csütörtök van, olyan, mintha szerda lenne, este, és esik odakint. A nemzeti kisebbségi pedig ezen az átlagos romániai napján elköszön a Realban, a kínai boltban a román nőtől és a kínai pénztárostól is utóbbi még vet is egy gyanakvó pillantást rám, ahogy zsebre dugott kezekkel kifelé megyek –, hogy "na mi van, angolkám, nem tetszett a kefe, vagy netán zsebre vágtad, és lopod itt nekem?", és igyekszik át egy másik üzlethelyiségbe, szerencsét próbálva.

Amíg át nem ér oda, folyamatosan ismételgetve magában, hogy el ne felejtse: "Perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie, perie."

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr2313741936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása