Blogosz

MESE NINCS.

Csodájára jártam: ilyen az első itteni autópálya-szakasz, meg az új RO-HU határátkelő – VIDEÓVAL

2020. szeptember 06. 00:53 - BlogoszEditor

Tegnap hivatalosan átadták, ma megnéztem: ilyen az új magyar-román határátkelő, és a magyarhoz csatlakoztatott román autópálya-kezdemény. Elmentem ma megnézni, mégpedig biciklivel.

Egész vagány a tegnap átadott első itteni autópálya-szakasz, valamint az azon található új román-magyar határátkelő is (Nagykereki-Bors II., de vigyázat, ez a Bors II. nem Bors településnél, hanem Bihar mellett van). Román oldalon az egészet úgy lehet megközelíteni, hogy mondjuk Nagyváradról érkezve bemegy az ember Biharra, de nem tér le ott a margittai körforgalomnál, hanem tovább haladva, Kügy irányába egyenesen ki is megy Bihar településről – rövidesen meg is látja az új autópálya egyik felüljáróját, majd ott a fel-, illetve a lehajtó is.

Nos, bejártam a környéket, mármint magát a sztrádát is, mindkét irányba: egyrészt a frissen beüzemelt határátkelőig, aztán visszafelé tekerve egészen a romániai autópálya jelenlegi végéig. Olyan az egész, mint Nyugaton – vagy mint egy bármilyen rendes autópálya. Csak sajnos miután ez a sztráda beér Romániába, le lehet kanyarodni róla Bihar településre, és annyi. Ugyanis ki van táblázva, hogy merre lenne az új úton nyílegyenesen tovább haladva Bukarest, Brassó, Kolozsvár, de ezek a nevek át vannak húzva és, a bihari lehajtó után néhány méterrel véget is ér az eddig megépített autópálya, egy nagy kőrakással... (Egyébként autópályán tilos biciklizni – most még lehetett, mert egyelőre tényleg alig van rajta forgalom, de így is tilos – úgyhogy nem nagyon ajánlom e példa követését...)

Itt egy videó az egészről:

A konkrétumok: az egy napja felavatott Nagykereki-Bors II. autópálya-határátkelőhely a magyarországi M4-es autópályát köti össze a romániai A3-as öt kilométeres szakaszával. Azért csak az utóbbinak az öt kilométeres szakaszával, mert eddig csupán ennyi épült meg belőle. Az új átkelőhelynek köszönhetően gyorsforgalmi kapcsolat jön létre Nagyvárad és Debrecen, sőt, Nagyvárad és Budapest között. Román oldalon tehát egyelőre csak 5,3 kilométer épült meg, vagyis csak addig haladhatunk sztrádán, az új határátkelőn való áthaladás után. Ez a csonk egy le-, illetve felhajtó révén a Nagyvárad–Szatmárnémeti országútba csatlakozik be, Bihar település mellett. Vagyis a lényeg, hogy Bihar településről fel lehet hajtani az új autópályára, és átmenni Magyarországra, a szintén új átkelőn, vagy visszafelé autópályán lehet jönni a bihari lehajtóig, ahol azonban le is kell hajtani, mert a sztráda pár méterrel később véget ér. Majd építik persze tovább, de ez a romániai viszonyokat ismerve akár évtizedekbe is telhet.

Részletek és élmények

 

A sztráda széles és korszerű. És mivel még csak egy napos, alig van rajta forgalom. Én többnyire a leállósávban biciklizem most, de ki-kimegyek a forgalmi sávokra is, mivel autók, kamionok most még alig járnak: nagyjából tízpercenként jön csak valami, bármelyik irányból is. Kifejezetten az út királyának érezhetem  magam, készer két sávom van, plusz mindkét oldalon leállósávjaim is. Most még majdnem csak az én szórakoztatásomra van itt minden, más alig van a tájban, de ha feltűnik még valaki, akkor is csak el-elsuhan az autójával, ritkán. Egy nagy forgalomra tervezett út, most még szinte teljesen forgalom nélkül. Ezért is döntöttem úgy, hogy bár szabályellenes, most az egyszer bicajjal végigjárom az egészet. Megbüntetni talán még nem fognak, mert valószínűleg nem lesz ki, azt viszont már induláskor is úgy kalkulálom, hogy kerékpárral átengedni nem fognak, mivel ez csakis autópálya.

Itt minden rendesen meg van csinálva, még tágas, sok parkolóhellyel és rendes mosdókkal ellátott pihenőhelyek is épültek, mindkét forgalmi irány mentén. Látszik, hogy Románia újabb nyugati kapuja akar ez lenni. Bár kisebb úthibákat, egyenetlenségeket, lyukakat már most is találok az új burkolaton. Azon az úton, amit a nagyváradi Selina épített, és ezt a tényt hirdetéseken reklámozza is itt. De összességében meglepően korszerű az egész. Olyan, amilyennek már 20 éve lennie kellene nálunk is. Beszédes az is egyébként, hogy egyáltalán látványosság nálunk az ilyesmi: el is megy az ember külön kirándulásra, hogy megnézzen egy nagy nehezen elkészült, kis darab autópályát.

Az átkelőhöz vezető irányban lévő pihenőhelyen egy nő állítgatja meg a nagyon ritkán arra tévedő kamionokat. Ő a román autópálya-felügyelet egyik alkalmazottja, és mint mondja, forgalmi statisztikát készít, akárcsak a másik forgalmi irányban lévő oldalon a munkatársai. Szóval még alig van dolguk most.

Szerintem nagyon ajánlott inkább itt átkelni, mint a megszokott régi Bors-Ártánd átkelőnél. Ugyanis nincs nagyon sokkal messzebb, és most még forgalom tulajdonképpen nincs. Egyelőre óránként csak néhány személyautó és kamion halad át itt. Nem úgy, mint a  klasszikus Bors-Ártánd átkelőnél, amelyik amúgy Románia legnagyobb nyugati közúti határállomása. És ahol a kamionok kilométeres sorokat szoktak néha alkotni, de van, hogy a személyautóknak is hosszan kell várakozniuk az átkelésre.

Intermezzo: arctúltengés és bolt-, meg vízhiány

 

Na, öt kilométerrel a felhajtó után már el is érem a vadonatúj határátkelőt. Ez is vagány. Jól néz ki. Vadonatúj, kellemes a szemnek is. Évtizedekkel ezelőtt láttam először ilyet, amikor először jutottam ki Nyugatra, valami buszos kirándulásra, és ottani autópályákon suhanva csodálkoztunk, hogy ez milyen modern...

Bár ide már nem húztak fel kőépületeket, mint a másik borsi átkelőnél, vagyis a réginél, hanem itt eleve csak konténerirodák vannak. Már érkeztemben el is kezdem videózni.És messziről látom, hogy ez zavarja is az egyik konténernél unatkozó magyar határrendészeket: a forgalommentes tájban messzire lehet ám hallani, így én is hallom, már távolról, hogy valamit morognak, aztán szétrebbennek.

Én meg odaállok egy oldalsó konténerhez, hogy az épp átkelésre várakozó egyetlen autó mögött én is átmenjek esetleg, ha mégsem gond, hogy kerékpárral vagyok a szinte üres sztrádán. A román ügyeletesnek valóban nem is gond: már viszi is be a számítógépbe a személyim adatait, csinálja a kiléptetést, amikor odajön valami magyar kisfőnök, meg pár beosztottja. Mitugrász hangvételben bele is szól a magyar illetékes, hogy ők nem fognak átengedni kerékpárral. Teljesen igazuk is van, semmi gond ezzel, eleve csak idáig terveztem jönni, tovább csak akkor, ha mégis átcsúsznék valahogy. Viszont a gond az, hogy pökhendi kis arcok vannak szolgálatban magyar oldalon – és jól detektálhatóan attól ilyen kis pattogósak, hogy az előbb látták, hogy filmezek, és azt hitték, kifejezetten őket videóztam. Ettől lettek hisztisek, ugyanis ez az illető nem simán és rendesen közli a mondandóját, hanem szemtelenül indít, és mintha valami kvízműsorba érkeztem volna meg, úgy teszi fel egyből a kérdést hogy azt mondja, „Mióta lehet autópályán biciklizni?!”, és szemtelenül is folytatja, hogy „lehet is visszafordulni”. Oda is szól a román kollégájának is, egy terebélyes angol mondatot, hogy „No, no”. Oké, visszaveszem az irataimat, és közben már megkérdeztem a romántól, van-e itt valami bár, vagy üzlet, mint a másik borsi átkelőnél, ahol még étterem is van a senkiföldjén, mert irtó szomjas vagyok. Mondja, hogy talán van, ott, és mutogat át a magyar oldalra. Mindegy, oda nem jutok át, fordulok hát vissza, és távoztamban hallom, ahogy a magyar hisztis egyik beosztottja azon ironizál nagyban a többieknek, hogy megkérdeztem van-e itt valahol egy bár: „Hallod, hogy bár, azt kérdi. Hogy van-e bár... Egy bár, itt..."  Végül azonban én lepődöm meg. Visszaszólok ugyanis, hogy „Nyilván, ekkora hőségben idáig tekerve nagyon megszomjazik az ember, de látom, új ez az átkelő, rendes személyzetet viszont nem tudtak idevezényelni", és arra számítok, hogy most jön csak igazán a hatalommal való fenyegetőzés, és a további szájalás – de nem. Hanem erre egyszerűen elhallgatnak, és mindegyikük elkezdi végezni a munkáját: közben érkezett, és eddig csodálkozva várakozott autóst átléptetni, odébbmasírozni, papírokat nézegetni. Na, szóval ennek a korszerű átkelőnek a hiányossága, hogy – más átkelőktől eltérően – semmilyen üzlet nincs a környékén. Legalábbis még most, hogy alig nyitották meg.

Visszafelé tartva, pár méterrel odébb, a pihenőhely parkolójában három lengyel kamionos pihen. Kérek tőlük is vizet, mondom, kifizetem, de nem tudnak angolul, csak oroszul. Az őket épp leellenőrzött román útfelügyeletesek viszont egyből adnak: van itt egy irodakonténerük, abban egy csomó víz is, bespájzolva. Oké, köszi, és mentem is tovább. Már a leállósávban kerekezek egy ideje, amikor hallom, hogy mögöttem kamionok jönnek, lassan. Az úton sehol senki, de nem ott hajtanak, hanem mögöttem, a leállóban, és ahogy utolérnek, tovább lassítanak. Amikor megállok, ők is megállnak. Mondom, mi a franc van már, teljesen üres az autópálya, egyetlen más jármű sincs, miért nem kerülnek ki, mit akarnak ezek itt, hogy rám másznak a leállósávban. A legelső kamion sofőrje már integet is nekem, ekkor veszem észre hogy ezek azok a lengyelek, akikkel az előbb a parkolóban találkoztam. Ugrik is már le a vezetőfülkéből – és odahoz egy másfél literes vizet. Lám, mégis van náluk lengyel víz, és pont szénsavmentes, ahogy szeretem. Ez igen, köszönöm. Ezzel visszaszáll a fülkébe, és mindannyian mennek is tovább... Én meg egyből húzom le a másfél litert. Ja, utána kilométereken át viszem a palackot, vissza, Bihar faluba, be: ugyanis a másik, bár apró hiányosság, hogy a leállósávok mentén sehol egy kuka.

Hogy néz ki egy autópálya vége?

 

Ez van tehát az új út egyik oldalán: az átkelő. Románia területén azonban sajnálatos módon nagyon közel van a másik vége is: ugyanis nem épült meg a folytatás befelé, az ország belsejébe. Ez a sztráda itt, a határ után öt kilométerrel véget is ér, jelenleg nem vezet tovább.

Visszafelé tekerve nem megyek le rögtön a sztrádáról a bihari lehajtón – ahol amúgy táblákkal jelzik hogy előre menni tovább nem lehet, Kolozsvár és Bukarest felé, sőt, betonelemekkel van elzárva a tovább meg nem épült út –, hanem megkerülöm ezeket a betonelemeket, hogy elmenjek az autópálya jelenlegi legvégéig. Vagy ötven méter múlva itt is van. A videón és a lenti fotógalériában is látható, milyen a sztráda vége. Egyszerűen, egyenes vonalban befejeződik az aszfaltozott réteg, utána pedig nem vezet földút sem tovább, hanem egy rakás sóder jelzi, hogy innentől arrafelé majd folytatják. Egyszer...

Itt a galéria:

Aha. Csak mikor folytatják? És meddig visz majd akkor is? Mivel a romániai autópályákból 1989 óta is apró szakaszokat sikerült csak megépíteni, de sok helyen azok sem összefüggőek. Eszméletlen mérvű korrupció van ebben is, több évtizede. És sokfelé a megkezdett munkálatokat sem lehet majd csak úgy, egyszerűen folytatni, mert számos helyen régóta áll a munka. Emiatt amit félbehagytak, az egyre romló állagú, nem lehet csak úgy tovább építeni, előbb vissza is kell majd bontani. És az is mikor lesz...?

Az első romániai autópálya a '60-as években épült, és csak 100 kilométer hosszú volt. Bukarest és Pitești között fut. Azóta 60 év telt el, és alig tartunk valahol e téren is...

Na, de zárjuk egy érdekességgel. A videón is látható, hogy ezen az autópálya-szakaszon, a határátkelőnél az aszfaltra keresztben húzott piros csík jelzi, hogy pontosan hol találkozik Magyarország és Románia határa. A csík két végén pedig, a szalagkorlátra erősítve a két országot (M – Magyarország. R – România) jelző tábla van. Ilyen ez:

20200905_155009.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr4116191756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása