Mondom, hogy Románia nem egységes állam.

Útban Csíkszereda felé, az Erdélyi Magyar Néppárt első kongresszusára megáll a Bihar megyei delegációt szállító busz egy ÖMV-kútnál. Szászsebes településen. A multinacionális vállalat eme kicsiny üzletébe beözönlik a magyar nemzetvédő küldöttek első kontingense, enni, inni. A pulthoz érkező első EMNP-s hölgy rendel(ne) is: - Két kávét kérek. Erre a válasz, románul, reccsenve: - Mi az, románul nem tud?

Ebből aztán némi vita alakul ki, már a kút biztonsági őre csatlakozik. Biztosan (nemzet)biztonsági rést vélt felfedezni a pajzson. Vagy unatkozik. Ő is azt fejtegeti, románul, hogy az államnyelvet bizony tudni kell, kávéért, szendvicsért is.

Hm. Hülyeségekhez nincs most kedvem.

Úgyhogy hadd nyomják, én meg közben beállok a sorba, egy izgalmas csirkés szendvicset fixírozva. Előttem három olasz várakozik arra, hogy kiszolgálják. No, gondolom, ez most lassú lesz, hiszen biztosan ők is megkapják majd előbb az ÖMV által biztosított bónuszt, a lingvisztikai gyorsképzést. Ám - uramfia! - mi történik? Olaszul kérik az ételt. Az elárusító pedig nemhogy nem reccsen, hanem olaszul válaszol nekik. Sőt, el is beszélgetnek sajtról, csirkéről, szószról.

Mégsem kell tehát románul tudni. Legalábbis ha nem magyar vagy...

Megjegyzem még: a pult mögött szemtelenkedő srác, illetve a biztonsági őr mellett egy másik kiszolgáló is dolgozott ott épp. A kitűzője szerint ő magyar: Edith H. Persze végig egy szót sem szólt. Nehéz lehet neki ilyen közegben. (Pedig biztosan tud románul. Hiszen a nemzetközi ÖMV hálózat ügyfélpolitikája szerint ez láthatóan kötelező, s a vásárlók felé is elvárás.)

No, megyünk aztán tovább, haladunk Szereda felé.

A következő megálló Szovátán. Itt már MOL-kútnál. Más világ: ahogy kiszállok a buszból, már odakint is magyar nyelvű kereskedelmi rádió bőg. Bele a levegőbe. Amely levegő a jelenlegi Románia területén van. A biztonsági őr pedig a biztonságot őrzi, nem dumál bele semmibe.

Nagyon úgy nézem, átjöttünk a határon. De persze még mindig ebben a szakadt Romániában vagyunk...

(Aztán megérkezünk Szeredába. A szállodai szobafoglalások körül teljes bénázás. Másnap, azaz ma, a kongresszus szervezése, a sajtósok fogadása és munkakörülményeik biztosítása körül teljes bénázás. De azért ez valahogy mégis más. Olyan magyar szerencsétlenkedés. Egy kis hazai.

Amúgy tudok románul. És amúgy nem kávézom. De akkor itt már kérek egy kávét. Magyarul.)