Így néz ki egy majdnem harmincéves pékáru. Sosem gondoltam volna, hogy látni fogok egy ilyet. Azt főleg nem, hogy kötődésem is lesz hozzá. És azt sem, hogy itthon volt eddig is.

  Épp csak kiugrottam a szerkesztőségből, kenyeret venni. A standnál előttem egy hölgy, alaposan nézegeti a kenyereket egy ideig, olvasgatja az összetevőiket, végül vásárol, majd elmegy. Ahogy hallótávolságon kívülre ér, az elárusító nekem, a következő vásárlónak…