Blogosz

MESE NINCS.

Időtlen jelenségekről

2011. július 06. 20:39 - BlogoszEditor

 

Kezdek fáradni. Lehet, hogy már egy órája tekerek. De fogalmam sincs, mivel sem óra, sem telefon, sem homokóra, sem más időmérésre is alkalmas szerkezet nincs nálam. Úgyhogy épp jó, hogy meglátom a járdán a rajtam kívüli egyetlen embert a délutánban: a drabálist, aki póló nélkül, csupasz, randa, ámde de büszkén viselt felsőtesttel, kitaposott kínai műanyagpapucsban nyomul előre az utcán.

Odasírülök mellé, s magyarul kezdem: - Elnézést, meg tudná mondani, mennyi az idő?

Cudarul néz, ajaj, de nem szól semmit. Csak néz. Úgyhogy érzem, ez nem két másodperces információkérés lesz, leszállok a bicajról, s megismétlem: - Elnézést, meg tudná mondani, mennyi az idő?

Immár felháborodással vegyes megvetéssel mered rám, szótlanul méreget. De itt már én is szótlanul nézem őt, s épp azon gondolkodom, hogy ez az ember most vagy olyan román lesz, aki gyűlöli a magyarokat, vagy olyan akármi, aki gyűlöli az embereket. És mivel itt már én sem szólok, de azért várok, megtöri ő a csendet. Nyertem: román, és gyűlöl. Mert csak ennyit sziszeg, románul, közben méltatlankodó, felháborodott gesztust téve: - Mi van?!

Itt már én is románra váltok, úgy mondom neki, nyugodtan: - Ha nem érti, amit magyarul mondtam, csak jelezze, hogy nem érti, mondja meg, s akkor látja, máris románra váltottam.

Úgy látszik, meglepődött azon, hogy itt most nem lesz veszekedés, sem anyázás, még csak etnikumközi villongás sem - s ezért nem tud mit kezdeni a normális válasszal. Úgyhogy kicsit zavarba jön, pillanatra elgondolkodik, majd azt szűri át fémből készült, a késő délutáni napfényben haragosan villogó fogai között: - Normális dolog, hogy nem értem, hát még világos!

Mondom: - Én ugye ezt nem tudhatom előre, ránézésre, ezért ha nem érti az ember, amit mondanak neki, azt meg lehet mondani.

Itt megint elhallgat. Nehezen dolgozza fel. Szinte hallom, ahogy beindul a túlterhelt processzor hűtője. Lehet, hogy egy kis átkozódás és anyázás érthetőbb információs csomag lett volna számára - de ez van helyette. Hagyom is gondolkodni, nem is zavarom tovább - őt sem, magamat sem. Visszaszállok a bicajra, s elmenőben még jelzem, továbbra is románul: - Csak az érdekelt volna, mennyi az idő.

Még mindig adatfeldolgozás van nála, de amint látja, hogy távozom, még utánamkiált: - Miféle kérdés az, hogy mennyi az idő?! Hát nézd meg a... mobilodon!

:)  Aha, helyben vagyunk: már tegeződünk is akkor. Meg aztán az a brilliáns logika, ugye... No, de semmi baj, immár elfelé kerekezve még én is hátraszólok, hamar, amíg még hallótávolságban van: - Nem ártana tanulni egy kis...ööö...izét.

Illemtant akartam mondani, de nem jutott eszembe hirtelen románul. Aztán logikát akartam mondani, de az sem. Így lett belőle izé. :D Mondtam az elején: fáradok. Lehet, hogy már egy órája tekerek. De mostmár nem attól.

Új erőt ad viszont, hogy hajtás közben rögtön eszembe is jut a mostani eset párja, tegnapelőttről, amin nagyszerűen szórakozom. Az olyan, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. És ráadásul ez magyarul zajlott.

Odahúzok a srác mellé a bicajjal: - Elnézést, meg tudná mondani, mennyi az idő?  Válasz: - Mármint én? Hmm, hogy hány óra van... Mármint most? :D Aztán megmondta.

Bár lehet, egyszerűbb lenne, ha vinnék magammal órát. Csak akkor kiesnének az ilyen kis festői pillanatképek. Amelyek jól mutatják, hogy valójában hány óra van.

***

Ennyit akartam ezúttal. De ha már itt tartunk, eszembe jutott most még egy órás sztori minderről - bár ez egy picit más. Angolórára jártunk, még az átkosban, egy olyan tanárhoz, aki nem tanár volt, csak tudott angolul (ez utóbbi akkor ritkaság volt), és órákat adott. Az egyik alkalommal felteszi a kérdést: - Na, hogy van akkor az angolul, hogy "hány óra van"?  Csak néztünk, hogy hogy kérdezhet már ilyen egyszerűt. De azt hitte, nem tudjuk, s megadta ő  választ: - How many clocks are going?

Hetekig nevettünk aztán ezen. Vagy a másik hiper aranyköpésén, mikor az általunk vitt tankönyvben az szerepelt, "Mary went to the shop and bought a pair of hard-wearing shoes". Na, ezt tényleg nem tudtuk. De jött ő és lefordította nekünk: - Mary elment az üzletbe és vett egy pár nehezen viselhető cipőt. :)))  Vagy a másik ultraság, amikor a könyvben ez: "I am late because there was a bit of a jam on the bridge". Tanári fordítás: - Azért késtem, mert volt egy kis...ööö...lekvár a hídon. :D

No, de abba is hagyom, már teljesen elkalandoztam. Késő van. Azt sem tudom hirtelen, hány óra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr523045358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása