Személyes ügyemmé vált az amerikai elnökválasztás. Úgy sikerült azzá tennem, hogy életemben először benéztem egy fogadóirodába, és fogadtam az egyik jelöltre. Trumpra. Nézte is a két nő, aki ott dolgozik, hogy mit csinál ez a kezdő.
Nem tudom pontosan – a hangsúlyukból nem volt megállapítható –, hogy csak azért mondták mindketten, mert előre jeleztem, hogy nem tudom, hogy megy, még nem fogadtam soha, és csak biztosak akartak lenni abban, hogy elégedett lesz az ügyfél, vagy valóban meg is voltak ütközve: "De az azt jelenti, amire fogadott, hogy Trump nyer". Még egy nő is felém fordult és rám nézett erre, aki valami sportfogadásért állt a ügyintéző ablaknál, mellettem.
Persze veszíteni szeretnék. Ööö, izé, el is kezdtem ott hirtelen magyaráz(kod)ni, hogy tudom, tudom, én sem szeretném, ha nyerne, de Trump fizet többet.
Mert amúgy tényleg. Ebben a fogadóirodában csak 1,2 a szorzó, ha Clintonra teszel, vagyis a megjátszott összeg ennyiszeresét kaphatod, ami semmi. Ha viszont Trumpra, akkor 4,55-szörös lehet a nyeremény. Ennél a cégnél csak e két jelöltre lehet fogadni (hogy ki nyer, vagy ki veszít), de máshol olyan esélytelenekre is, akik azért még elindulnak a küzdelemben egyes amerikai államokban. Ott például 67-szeres szorzót is találtam. Ami megfigyelők (valójában az előbb cigizni kiment egyik kollégám, akivel ez szóba jött, és aki viszont sokszor szokott fogadni) szerint szintén kevés, tekintve, hogy a két favoriton kívül majdnem kizárt bárki másnak a győzelme.
Közben az van egyébként, hogy a döntő szakaszba fordulva, a november 8-i voksolás előtt megint feljövőben van Trump, és a mailbotránya felmelegítése miatt gondban Clinton, sőt, egyes források szerint egy százalékponttal Trump most át is vette a vezetést. Úgyhogy még az sem kizárt, hogy végül néhány tízest hoz nekem az, ami amúgy szerintem a rosszabb végkifejlet lenne. De inkább veszítsek ezen, mintsem.
Ugyanakkor azt gondolom, nem lehet állandóan menekülni a hülyeség elől, védekezni a rossz ellen, történelmi léptékben nem lehet a végtelenségig kitolni azt, hogy időnként a visszafejlődés korszakaiba lépjünk. Számos jel utal arra, hogy itt is, az anyaországunkban is, Kelet-Európában is, összességében Európában is, emellett az USA-ban is most újra egy ilyen korszak veri az ajtót. Sok ember kívánja, óhajtja, óbégat érte. És arra is fogadnék, hogy ha beengedjük, ha nem, károkat okozni így is képes. Hiszen már manapság is láthatjuk a dúlását a mi környékünkön is. Jöjjön akkor, bár nem örülök neki, de tessék. Annál hamarabb megy majd.
Minden esetre önmagában az sem lenne maga a katasztrófa, ha Trump nyerne. Bár persze ez is gond, de a baj inkább az, hogy egy ilyen győzelem csak egy elem lenne abban a kirakósban, amelynek egyre több eleme már a helyén van, és egyre rosszabb kép rajzolódik ki belőle, a világ összes olyan zónáját beleértve, amelynek közvetlen hatása van ránk.
Úgyhogy itt ez a szelvényem. Ha veszítek vele, nem történt semmi. Ha nyerek, az körülbelül olyan nyerés lesz, mint amikor a Brexitig hergelt britek másnap reggel arra ébredtek, hogy senki sem gondolta komolyan, de mégis ez lett, pedig ezt mégsem kellett volna, várjámán, basszus. Azért egyelőre jól esik nézegetni ezt a szelvényt – miközben épp arról olvasok a hírportálokon, hogy Trump átvette a vezetést, de legalábbis nagyon feljövőben van, rá-ránézek a fogadási papírra, amin végülis azért nem Clinton neve szerepel, mert a 10 lejemért csak 12 lejt kaptam volna, ha ő nyer, míg a Trump diadalát itt sokkal valószínűtlenebbnek tartják: náluk a győzelme esetén a 10 lejemért 43-at kapok.
Jut eszembe a fogadásról, meg az USA-ról: amikor legutóbb ott voltam, és a tehetős házigazdáim győzködtek, hogy maradjak kint végleg, illegálisan, azt is mondták, hogy "biztosan jó lenne neked itt, az Államokban, mibe fogadjunk?" "Örökbe" – már a nyelvem hegyén volt ez a válasz, de végül nem mondtam ki, mert nem nagyon értették a kellemesen beteg vicceket. Szóval az a fogadás sem jött össze rendesen az USA kapcsán. Remélem, ez a mostani sem fog.
