Környezetet szennyezni kreatívan is lehet. Persze attól még ugyanúgy szemetelés. Van az úgy, hogy egy-egy bunkóság akkora, hogy már vicces. Persze attól még ugyanúgy bunkóság. A kettő összefonódása jön most.
Nos, nem tudom, észrevették-e már, hogy Nagyváradon (s talán másutt is, erre eddig máshol nem figyeltem célzottan) ahol egy rés, repedés, lyuk, törés, gödör, faodú, ilyesmi van, oda egyből elkezdenek szemetet benyomkodni. És - hogy úgy mondjam - ehhez némi szorgalom és bizonyos fokú kreativitás is kell. Hiszen például néha sokkal kevesebb munkába kerülne a hulladékot a kukáig elvinni, mint összehajtogatni, tűrögetni, s ide-oda tömködni - de az előbbi nem kihívás. És teljesen hétköznapi dolog a kukába dobni, egészen más viszont kiszemelni a megfelelő helyet, s oda beszuszakolni a mocskot - ez utóbbi igazi alkotói rálátást feltételez az adott hülye részéről.
Néha elnézem az ilyeneket, tevékenységük közben. Van például az apuka, aki a kisfiát viszi bicajon - de egy oszlopnál megáll, hogy hamar tömködjön egy kis jégkrém-csomagolóanyagot az oszlop résébe. Vagy ott a srác, aki a buszt várva annyira unatkozik, hogy egy fa repedésébe nyomkodja a megfelelő méretűre hajtogatott cigisdobozát. A néni, aki mentében megpihen, hogy a zsebéből kihalászott szemetet tömje egy rácsozatba. A fiatalember, aki a közlekedési tábla szolopa és a tábla közé nyomkodja épp be a mit tudom én milyen műanyagpoharat. Vagy az imeretlen művész, aki egy utcai kerítéssor elrozsdásodott, majd kettétört vasoszlopának mindkét felét megtöltötte apró hulladékokkal. És hány, meg hány ilyen alkotó van még. Számukra minden kis apró hely szemétért kiált.
A street art egyik műfaja ez immár. Van egy kis sorozatom. Persze korántsem teljes. Hogyan is lehetne az? Hiszen az alkotás sosem áll meg, mindig születnek újabb "zseniális" benyomások.
"A hősök nem halnak meg sosem". A szemétdugdosók sem.
"Besszarábia román föld". S vélhetően legalább ilyen koszos.
Védelem. Nehogy a csatorna megrongálja a falat.
Odú. Régebben madarak lakták az ilyesmit, ma szemét tenyészik bennük, békésen kukucskálva kifelé, kicsinyeit hívogatva.
Buszmegálló. Amíg jön a busz, itt is lehet egyet tömni.
Csövek borítása egy aluljáróban. Csak az igazán sasszemű dugdosók veszik észre, hogy ide is lehet.
Pelenka. A környezettudatra nevelést nem lehet eléggé korán kezdeni.
Zacskó a kerítésben. A műanyag kitűnően diszharmonizál a fémmel.
Villanyóra mögött. Ha jön az a szemét leolvasó...
Újabb csatorna-art. Eső esetén elővehető és fejre húzható a zacskó.
Postaláda rejtekében. Visszavihetnék a feladónak...
Csőcsonk a járdán. Kidekorálva szebb.
Másik csőcsonk a járdán. Kidekorálva ez is szebb.
Zacsit a betonkerítésbe is! A beton úgyis minent kibír.
A kettő találkozásánál tuszkolunk egyet. A legkedveltebb művészeti felület, a csatorna egyik újabb szép példája.
Az orvosi egyetem egyik épületének csatornája. A diákok szabadidőt is aktívan töltik.
És itt ez a régi kerítés. Nézzük, milyen ötletek születtek azokon a részein, ahol a fémcsőből már kiesett a fából készült csúcsdísz.
Hát nem édes? Snickers és cukorka.
Green action. Egy kis tömködés megakadályozhatja, hogy veszélyes darazsak, netán sasmadarak, vagy dinoszauruszok fészkeljenek be a csőbe.
Kávéspohár-kalap. Nehogy beázzon a cső.
Műanyag palack. A teljes védelem.
Egyszerű papírhulladék. Minimalistáknak.
Egy pince szellőzője. A szemétnek is szellőznie kell időnként.
Dettó. Dettó.
És a kedvencem: az igazi trash-artosok tudnak választani. Adott egy rés, s mellette rögtön a kuka. Aki igazán cizellált alkotó, az a résbe tömködi.