Érdekes. Megyek a villamossal. Aztán leszállok, s felgyalogolok a villamosremízbe. Ahol felszállok a sok ott álló villamos közül egyre. Egy kissé átalakított szerelvényre. Hogy megnézzek egy darabot, amelyet ott adnak elő, s amely egy villamosremízben játszódik.
Szeretem az ilyen körkörös dolgokat. És még valamit szeretek ebben. Azt, hogy amúgyis: amikor villamoson (vagy vonaton) utazom, sokszor elmélázom azon, vajon milyen lenne, ha bármilyen okból, bármilyen történés miatt lakhatásra át kellene alakítani a szerelvényt, s az lenne az otthonunk, és/vagy a munkahelyünk. Most megláthatom egy változatát ennek. Ugyanis a darab - a Phantom Pains című, amelyet Vaszilij Szigarjev írt, s a Regina Maria társulat ad elő Váradon - épp egy kibelezett, a székektől megszabadított villamoskocsiban játszódik. Van benne ágy, asztal, szekrény. Fú, mennyit utaztam én egy időben vonattal, s még ma is villamossal - s mennyit elmélkedtem az üres menetidők közben arraól, hogyan rendezném be... Most meg itt van rá egy példa. Ám ez csak nekem személyes többlet. Amúgyis érdemes megnézni a darabot - amely önmagában csak gyenge középszintű, annak dacára, hogy azt tartják a munkás-paraszt családból felkapaszkodott Vaszilij Szigarjevről egyesek, hogy jelenleg az egyik legismertebb kortárs orosz drámaíró. Ez a drámája olyan "elmegy" kategóriás. Ám az alakítások nagyon jók, s ez utóbbi miatt érdemes elkapni, ha még műsorra tűzik. Hogy mikor lesz még, azt pontosan nem tudom, figyelje majd, akit érdekel. Ugyanis - újabb érdekesség - ennek a váradi társulatnak nincs pontos műsorterve, nem egészen repertoárszínház. Vagyis az egyes darabokat akkor adják elő újra, amikor valami miatt eszükbe jut. Laza. Tudták ezt? Én nem.
Ráadásul még furcsább: ezzel egyidőben, de ettől teljesen függetlenül zajlik a Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat. Amelynek műsorán ma, holnap és holnapután szintén egy villamosban előadott darab szerepel. Hm. A címe: Caragiale a villamoson. Az indulás helye a Nufărul negyedbeli végállomás, mindhárom napon 17 órakor. Indulás, igen. Mert ez a villamos nem átalakított, hanem a megszokott, s nem áll a remízben előadás közben, hanem halad a városban.
Mutatok pár képet a Phantom Pains (Fantomfájdalom) című mai előadásból. Magamnak készítettem. De talán Önöknek is érdekes ez az itt látható belső, akik ilyesmikkel szoktak utazni, nap mint nap. (Bár persze: egy előadás helyszíneként azért manapság ez már nem számít rendkívülinek. Csak amolyan épp jó egy hűvös, őszi csütörtök estére félének.) Aztán megyek haza. Villamossal indulok.
