Megy a képmutató hablatyolás idén március 15-én is a magyarságot határon átívelő módon eláruló, becsapó, kirabló, zsákutcába vezető, és ott fogva tartó fideszes rezsim részéről.

Azt mondják, saját kezdeményezés, de azt is, hogy aztán még a cég is segített a kivitelezésében: ünneplőbe öltözött busz- és villamosvezetők is dolgoznak a tömegközlekedési járműveken mától, Nagyváradon.

Véletlen, hogy ez épp ma került elő. De jól tette, mert augusztus 20. van, úgyhogy ezzel helló mindenkinek. Takarítás közben találtam meg most újra egy régi rajzos füzetemet, abban van.

Egyáltalán nem vagyok híve annak, hogy leszóljuk mások nemzeti ünnepeit, sőt szerintem az a tahóság egyik biztos jele. A következőnek sem a mai román nemzeti ünnep a lényege – viszont az apropója, történelmileg pedig az egyik eredője.

Kerékpáron érkezik egy fiatalember a Kanonok-soron lévő utolsó előtti ajtóhoz, aminél ott a tábla: ''Római katolikus püspökség Nagyvárad Egyházmegyei Katekétikai Központ Egyházmegyei Zenei Központ Egyházmegyei Ifjúsági Központ''.

(Kezdjük most a gyengébbekkel, pontosabban az ő elhessegetésükkel, mert ők szoktak az ilyen témák körül is zavaróan rajzani: változatlanul pitiánerség mások nemzeti ünnepeit köpködni, kiröhögni, úgyhogy ilyesmiken kuncogásért nem kell ide járni, ez sem arról szól, meg aztán ugyebár mennyi szánalmas…

Eljött hát ismét a téli ünnepkör, és közelít ennek a csúcspontja, a karácsony – ilyenkor minden évben, így idén is már december elejétől gomolyog fölöttünk, majd vastagon belepi az országot Ştefan Hruşcă. A kolinda-koncertek végeérhetetlen sorozatából élő énekes…

Semmi köze a karácsonyhoz, az ünnepköszöntéshez, a kolindáláshoz - és a szívek ellágyulásához, a szeretetteljes segítségnyújtáshoz sem. Sőt, épp mindennek profán ellentétje az, ahogy a máskor egyszerűen rászorulást színlelő, foglalkozásszerűen koldulók karácsony…

Akik utálják, azoknak kívánok boldog karácsonyt. És akik félnek tőle, azoknak. Akiket befeszít néha. Akiknek már csak pont ez hiányzik: egy jó kis szeretetünnep. Akiknek bezárkózik az agya és kihagy a szíve és bepárásodik a szeme tőle. Akik szépen viselik, de akiknek eltűnik…

Eléggé szimptomatikus események történnek az idei március 15-i ünnep kapcsán is. Maguk, ezek a történések mutatják, hogy igazából hol is tart a magyarság - nem pedig az ünnepekkor elhangzó sok süket (és sokszor kifejezetten félrevezető szándékú) duma. Most csak kettőt emelek ki ezek közül a…