Blogosz

MESE NINCS.

Otthon

2012. július 06. 15:40 - BlogoszEditor

 

"Noi de-aicea nu plecăm, nu plecăm acasă, până nu vom câştiga libertatea noastră!' (Ad-hoc műfordításban: "Erről a helyről bizony nem megyünk ám haza, amíg a mi szabadságunk ki nincs végre vívva!")

Copy of P1570616ndanpa.jpg

Ezt még én jegyeztem fel 1990. májusában egy akkor megjelent lap tetejére. Az ellenzék és a vele rokonszenvezők dalocskája volt ez, ugye. Azoké, akik nem akartak visszarendeződést. Énekelni már akkor sem tudtam, de az épp csak az elején lévő (és később annyi kárt okozó és annyi elfecsérelt évet hozó) Iliescu-rezsim elleni tüntetéseken én is teli torokból üvöltöttem ezt. És az egyik demonstráció közben fel is jegyeztem azt oda, hogy emlékül eltegyem. És örömmel olvassam majd vissza, amikor itt lesz az igazi szabadság (vagy legalábbis az ahhoz legközelebb eső állapot). Nos, még most sincs itt az ideje, hogy emiatt elővegyem ezt a sárguló ellenzéki lapot.

Ellenkezőleg: amiatt szedtem most elő a kis archívumomból, hogy megnézzem, legalább ez megvan-e még, ha az igazi(hoz közelítő) szabadság még most sem. Hiszen ismét támad a PSD. Mindenki ellen lép fel, hiszen bármit, amit megnyer, azt mi veszítjük el megint. Nem mintha olyan sok mindene lenne ennek az országnak, s a független, "civil" lakosainak 1989 óta, s nem mintha túl sokat sikerült volna elérni. Dehát annál inkább van mit félteni az állandóan visszatérő PSD-től.

Ma van a napja, hogy a PSD vezetésével ismét megpróbálják felfüggeszteni hivatalából Traian Băsescu államfőt. Aki maga is a PSD elődpártjából indult. Ám a vége az lett, hogy jelenleg ő és az ő tábora az egyetlen biztosíték arra, hogy nem térünk vissza a sötét kilencvenes évekbe. Abszurd. Persze, hogy az. Hiszen ha Băsescut kell védenünk, ha itt tartunk, az azt mutatja, hogy alig jutott valahova Románia 23 éve alatt. És mégsem abszurd, hiszen a szemünk előtt történik, aktuális, valós. Ennyit ért el Románia, itt tart még ma is. És jön a PSD, megint jön. Annyiszor jött vissza már, s annyiszor rontotta meg és el az országot, s az agyakat.

Ne feledjük: amíg ellenzékben volt, a PSD semmi mást nem tett, csak hatalomra törekedett, minden eszközzel. Számtalanszor próbálkozott, sirertelenül, az elmúlt években is. (Szándékosan nem USL szövetségről beszélek, mivel annak formailag tagja lenne, másik nagy pártként a PNL is - ám PNL ma már lényegében nem létezik, hanem csak egy PSD-klónná silányult).

És amióta nemrégiben a PSD ismét hatalomra is került, semmit sem teljesített az ígéretetiből. Nem is tett semmit, semmi mást, csakis a saját hatalmát betonozza be ismét, leuralva mindent, felszámolva minden állást, ahol még tartják magukat a nem velük masírozók. Ennek a hadjáratnak a része Traian Băsescu államfő leváltásának újabb kísérlete is.

Milyen tragikomikus: a fenti kis papíremlék keletkezésekor, azaz a kilencvenes években épp a PNL jelentette a reményt, az ellenállást a PSD-vel, a regresszióval szemben (amit akkor még FSN-nek hívtak, aztán PDSR-nek, de ez a kabátváltás lényegtelen). Műhelyóráról lógtunk ki, megvenni a PNL lapját, szurkoltunk, sajnáltuk, hogy életkorunknál fogva még nincs szavazati jogunk, s eljártunk az akkor még hitből, eufóriából és civil kezdeményezésből építkező tüntetésekre. A tévések kamerái mellett gyanús alakok is videóztak minket, de annál hangosabban kiáltottuk az arcukba-objektívjeikbe: "Le velük!"

És most, több mint húsz év elteltével még mindig itt vannak. Már megint itt vannak. És  ismét hatalmon. De még ez sem elég nekik. Épp szedik szét azt a keveset is, ami azóta épült. A szegény tökkelütött nép jórészének lelkes segítségével. Akiknek fogalmuk sincs. De úgy érzik, ők aztán tudják, mihez asszisztálnak - hiszen néznek ám tévét. Fújják is vissza, amit ott hallanak.

Még nagyjából egy óra van, amíg a parlament szavaz arról, hogy felfüggesztik-e hivatalából az államfőt. Nagy a tét. Talán igen, s akkor aztán megrohanhatnak mindenkit a kilencvenes évekbeli emlékek (akiknek vannak ilyenek), ugyanis megint ott tartunk majd, mint akkoriban. Talán nem, ám a még nagyobb kár már így is bekövetkezett, hiszen a PSD mindenképp hatalmon van, s máris számos jogállam-ellenes intézkedést hozott meg. Igaz, kormányozni nem kormányzott eddig, az ellenfelei elleni fellépésen kívül nem tett semmit. De majd fog. Sajnos - mondják majd akkor még azok is, akik most képtelenek emlékezni. És azok, akik nem emlékeznek, mert már annak idején sem értették, mi zajlik. Meg azok, akik azóta nőttek fel.

"Noi de-aicea nu plecăm, nu plecăm acasă, până nu vom câştiga libertatea noastră!' (Ad-hoc műfordításban: "Erről a helyről bizony nem megyünk ám haza, amíg a mi szabadságunk ki nincs végre vívva!") Ezt énekeltük hát akkoriban. Aztán a bukaresti tüntetők közül néhányat meggyilkoltatott a bányászokkal a PSD, a többséget szétverette, polgárokat ugyanúgy, ahogy a politikai ellenzékét. Most is ezt műveli, csak épp a parlamentben. Ugyanannyira demokratikusan, mint amikor az utcán nyomoríttatta meg az embereket.

"Noi de-aicea nu plecăm, nu plecăm acasă, până nu vom câştiga libertatea noastră!' (Erről a helyről bizony nem megyünk ám haza, amíg a mi szabadságunk ki nincs végre vívva!") Annak idején végül mindenki hazament. Már aki nem a kórházba, vagy a temetőbe. Pedig nem vívtuk ki. És győzött a PSD. 1989-2012.

És folytatódik. Csak már itthonról nézzük. Nézhetjük magunkat.
És nézhetem ezt a régi újságot. Amely még mindig a jövőről szól. Huszonhárom év után is. Hiszen nem lett belőle jelen az azóta eltelt időben sem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr424633250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása