Végignézhettük már, ahogy eddig is folyamatosan itt voltak, sosem szabadultunk meg tőlük, de most, idén decemberben még azt is végignézhettük, ahogy nem sokkal az 1989-es forradalomszerűség évfordulója előtt, 27 év kínlódás után ugyanazok tértek vissza a hatalomba, mégpedig szinte történelmi mértékű győzelemmel, akik 1989-et is eltérítették, és ezzel egész generációk életét is. Ilyenek ugranak be pár napja. És ma, ahogy várom a villamost, ezt látom, ami itt lejjebb van.

Emlékeznek még a győzelem jelét mutató kézre? Amely 1989-nek is jelképe lett. És aztán egy darabig mindenütt ott volt: újságokban, kitűzőkön, sőt, még bélyeget is nyomattak a V-ujjakkal, aztán még pénzérmén is ott voltak. Igaz, eleve aprópénzen. És igaz, akkor kerültek rá mindenre, amikor mi már rég tudtuk, hogy nem volt igazi győzelem ez a győzelem.

Szóval ezt láttam most, húsz perccel ezelőtt a városközpont egyik megállójában. És tudják, mi van ma? Pontosan december 15: 27 évvel ezelőtt épp ekkor indultak Temesváron a rendszerellenessé váló tüntetések. Akkor tehát itt van ez. Ma. Most. Azóta is.