Akár aranyos is lehetne – főleg az első képen lévő kis cukkereket elnézve –, meg jófejség is. De gyakorlott romániai lakosként nem ez az első, ami eszembe jut, amikor meglátom hirtelen ezeket a magyarázat nélküli hirdetéseket az utcán. Hanem az, hogy vajon mi ez az egész.
Nálunk ugyanis nem szokás csak úgy egyszerűen megköszöngetni, ilyesmiket hirdetgetni. Reflexből azok az első kérdések, hogy ki áll emögött a kampány mögött, ki fizeti, minek ez. Meg egyébként is – oké, állják a sarat, tiszteletre méltóak, de – valahogy mégis lóg a levegőben ez az egész, valamelyest illogikus, meg túllihegős is.
Pedig ha egy normális országban látnánk ilyeneket, ott kedves, polgári jópofaságnak hatna. Úgyhogy megpróbáltam utánajárni, mi ez az egész. És a jelek szerint tényleg van jószándékú, közösségi, kreatív háttere is. A lényeg, hogy az ország több városában is megjelentek ilyen óriásplakátok a hirdetőtáblákon, így itt, Nagyváradon is. A mentősöknek, „fehérköpenyes hősöknek” köszönik meg ezeken, valamint szöveg nélkül is üzennek nekik, vagy épp emlékeztetnek minket rájuk. Kis nyomozás után kiderítettem, hogy a McCann Romania reklámcég kampánya ez. Ami még így is kicsit furcsa.
Mivel általában az ilyen cégekhez érkezik a megrendelő, és lebonyolíttat velük egy kampányt – de jelen esetben a megrendelő is maga a lebonyolító cég. A McCann projektjének lényege – legalábbis saját elmondásuk szerint – annyi, amennyi át is jön ezekből a hirdetésekből. Vagyis, hogy megköszönik, és kész. A kampány a Thank You, Doctor címet kapta, a cég közlése szerint csak annyit akarnak elérni vele, hogy kis kortársművészeti grafikai alkotásokkal biztosítsák támogatásukról az orvosi személyzetet, ebben az időszakban, a nagyobb városok hirdető felületeit felhasználva. A különféle grafikákat olyan fiatalok készítették, akik többnyire a szóban forgó vállalkozásnak dolgoznak. Az alkotók a következők: Adrian Rusu, Iulia Bold, Karla Georgescu, Lucian Cernat, María Carrillo, Lia Bira, Mihai Constantinescu és Raluca Circo.
Közülük néhánnyal fel is vettem a kapcsolatot, további konkrétumokat kérve a projektről, de ezen a művészeti statementen kívül mást nem árultak el. Így olyan konkrétumokat sem, hogy hány ilyen hirdetés van kint, hány településen, mennyibe kerül ez, ki fizeti. Ha ők maguk, mármint a vállalkozás, akkor ez a saját reklámkampányuk is, mégpedig diszkréten, mert a hirdetéseken nem szerepel semmilyen információ, csak az értesül róla, hogy a McCann áll a háttérben, aki egy kicsit utánanéz.
Már megint kotnyelesék...
Egy másik, még ennél is ügyesebb, de kivitelezésében ehhez hasonló megoldással indított pár napja a cég. Bukarestben olyan grafikákat helyeztek el a hirdetőtáblákon, amelyek szentként ábrázolják az orvosokat. Ez egyszerre finoman ironikus, de köszönetnyilvánító is. És még jobban be is talált, mivel a román ortodox egyház rögtön fel is emelte a hangját ellene. Ezek a szentképeket megidéző alkotások egyetlen művésztől származnak. Az ortodox egyház szóvivője, Vasile Bănescu pedig istenkáromló akciónak nevezte a hirdetési kampányt, többek között olyan vádakat állítva még, hogy az „a keresztény ikonográfia megerőszakolására tett kísérlet”, „a járvány disztópikus víziójának nevetséges reklámkampánya”, „a rossz ízlés jele, a kulturálatlanságé, és olyan undorító ideológiáé, amely csak karikatúrát képes csinálni a kereszténységből”. Sőt, a szóvivő szerint ezek a művek egyenesen megsértik az orvosokat is.
Kisebb tragédia, hogy Bukarest főpolgármesteri hivatala megint meghajolt a legnagyobb romániai egyház butaságai és egresszivitása előtt, és tudatta, hogy bár törvényesen vannak kihelyezve a hirdetések, az egyházi tiltakozás miatt felkéri a céget, hogy vetesse le az óriásplakátokat.
A város vezetése azoknak a cégeknek küldött felkérést a hirdetmények bevonására, amelyek tulajdonában az adott felületek vannak. Ugyanakkor arra kérte ezeket a cégeket, hogy az ortodoxok által vitatott képeket cseréljék le olyanokra, „amelyek úgy adnak hálát a hős orvosoknak, hogy nem sértik a járókelők hitét”.
Viszont legalább annyi kiderült, hogy is áll a dolog finanszírozása. Ugyanis az önkormányzat egyúttal megjegyezte: a McCann országos kampányának bukaresti helyszínein a vállalkozás számára ingyen adták oda a felületeket, több reklámcég is így tett. A vidéki városokban meg már eleve meg sem jelentek a szerintem legjobb ilyen munkák, vagyis az átértelmezett ikonok. Helyettük eleve olyanokat raktak ki, amelyek egyszerűbbek, cukisabbra vett figurájúak.
Hát még mindig itt tartunk: megköszönni sem lehet valamit szabadon, anélkül, hogy bele ne kotyogna az egyház. És ami még durvább, az az, hogy az egyház kotnyeleskedése után az önkormányzat még be is lép a szereplők sorába, sőt, pártját fogja a reklamálónak. Amelynek normális esetben legfeljebb egyenértékű lenne a szava azokéval, akiknek teszik ez, meg azokéval, akiket hidegen hagy.
(Hát, köszi: sőt, akkor ennek a kampánynak a lezárultával egy olyan másikat is kellene indítani, amelyben megköszönik az egyháznak, hogy megint beleütötte az orrát valami olyasmibe, ami, egyszerű világi, polgári ügy, és amihez ilyenformán semmi köze, vagy legalábbis maximum egy véleményt mondhatna, a sok közül. De azt is minek...?)