Bár lehet, hogy nem is a helyek hülyék, hanem a tény, hogy zászlókkal bolondították meg azokat. Itt van pár fotóm, és ez csak az elmúlt rövid időszak termése, csak Nagyváradról. Hát tessék, nem lehet elégszer mondani: minél erősebben és minél gyakrabban melldöngetünk a nemzetieskedéssel, az annál viccesebb (implicite nevetségesebb). És annál profánabb. Helye van a nemzeti érzületnek, és a lobogtatásnak is, persze. Csakhogy épp itt a lényeg is: amint a helyéről kimozdítva élünk vele, már nincs a helyén. Ilyenkor lesz aztán rögvest hétköznapi, szánalmas, siralmas, sőt, kegyeletsértő, sőt - épp a fennköltség hiánya miatt - maga ellen ható, magára rácáfoló és magát parodizáló. Ugyanakkor - az azonnali kontrasztok miatt - vicces is. Sajnos az egész dolog azért is aktuális, mert magyar körökben is épp mostanság éli sokadik reneszánszát az egésznek a túlzásba vitele, sőt, az egész ország orránál fogva vezetése, a lobogóu alatt, azok önámítása és a hatalom részéről való kihasználása, akik ki sem látnak egy jó nagy zászláu árnyékából. Szóval: ezek itt a fotókon most épp túlnyomó többségükben román zászlók - de egyáltalán nem ez a nevetséges és humoros bennük. Hanem.

(Kattintás a képre = galéria megnyitása.)