Szinte hihetetlen: ez majdnem mind a föld alatt volt eddig.
Több mai emeletnyi magasságot kitevő építmények, mind eltemetve. Legalábbis az utóbbi sok évtizedben: még vastagon a kommunista diktatúra idejéből, egészen mostanáig. Valahányszor a nagyváradi várban voltunk, akár ügyeket intézni, amikor még ott volt a közlekedési rendőrség vizsgaszékhelye is, akár látogatóban, akár később rendezvényeken, és ebbe a zónájába vetődtünk, ezeknek a tetején jártunk. Már legalábbis azok, akik szeretünk a járt utakról letérve tiltott, elhagyatott zónákat bejárni. A többség meg egyáltalán nem járt itt, soha, ezeknek a tetején sem. Dzsungel volt ezen a bástyán is, az egykori épületeket takaró földrétegen gaz és fák nőttek, és ez az egyike volt a vár félreeső részeinek.
Ma pedig benéztem a várba, más miatt, és tessék: most így néz ki. Ez volt tehát évtizedekig a mi lábunk alatt is, meg a közvetlen elődeink lába alatt is, ha erre jártak.
Azért ásták ki most, mert ezt a bástyát is felújítják. A Királyfia- (Crăișorul) bástyáról van szó.
És ha már ott voltam, bementem a munkások konténereinek zónájába is, ahol
épp az építésvezetőt találtam meg. Ő a kérdéseimre elmondta: tényleg szinte az egész a föld alatt volt, és az utóbbi bő fél évben ásták ki ennyire. A munka tart, szinte teljesen véget ért a létesítmények kiszabadítása, újra napvilágra hozása, és már tart a renoválásuk is.
Most ugrik be, hogy régebben tényleg láttam is egyszer, kintről, az utcáról, hogy markológépek innen, bentről hatalmasra növő halmokba öntik a földet a várfalon kívülre, a vársáncba. Ahonnan aztán lassan elszállították az elképzelhetetlen mennyiségű földet. Akkor nem volt egyértelmű számomra, mi történik, csak az, hogy megint valami felújítás. Szóval ez volt az.
A nagyváradi vár ötszög alakú, sarkain öt bástya áll – a Csonka-bástya, a Bethlen-bástya, a Királyfia-bástya, a Veres-bástya és az Aranyos-bástya, amelyek a nyugati és keleti kapuk védelmére szolgálnak. A középkori ilyen építmények többségéhez hasonlóan a váradi erődítményt is vizesárok védte.
Az utóbbi években a vár legnagyobb részét már felújították. A város önkormányzata 2009-ben, majd 2012-ben nyert támogatást a 15 hektárnyi területen fekvő vár felújítására: eddig 87,86 millió lej értékben végeztek munkálatokat, amiből 66,31 millió lejt az Európai Unió biztosított. A vár nyolc épületében 468 termet renováltak, vagy hoztak létre, és helyreállították a külső, meg a belső várudvart is.
A bástyák közül kettő szintén felújított, most a harmadik készül, és ennek szomszédságában van még egy, ami olyan, mint ez, a Királyfia is volt eddig: föld és burjánzó növényzet takarja az egészet. Az is tiltott zóna most (ott van például a volt siralomház és az akasztások színhelye is), de azért az is bejárható – de csak óvatosan, mert balesetveszélyes. Az utolsó felújítatlan bástyán járva beeshet az ember volt épületek üregeibe, és van olyan ismerősöm is, aki csak pisilni ment fel oda, ám lezuhant a magas várfalról, a vársáncba, és úgy összetörte a csontjait, hogy csoda, hogy életben maradt.
Na, de vissza a témához: a most renoválás alatt álló Királyfia-bástyát az olasz Giulio Cesare Baldigara tervezte, és János Zsigmond idején, 1569 és 1570 között épült. Nagy méretű, faragott kőtömbökből álló, 15 rétegben rakott falsík borítja. A Királyfia-bástya és a még fel nem újított, teljesen feltöltött állapotban lévő Veres-bástya közötti kötőgátat a Veres-bástya munkálataival egyidőben, valamikor 1584 és 1598 között erősítették meg.
Itt van tehát a videó, ilyen, miután teljesen kiszedték az egész területről, azt, amivel fel volt töltve.
Néhány hete hír volt, hogy a videón látható helyszínen, a létesítmények kiásása közben emberalakokat ábrázoló, csonka szobrokat találtak. A Királyfia felújítási munkálatai során két ilyen került elő, nagyjából 650 évesek lehetnek. A várfalba voltak beépítve, valószínűleg szenteket ábrázoltak. Körülbelül 110–120 centiméter magasak, és mindkettőnek a feje hiányzik. Miközben a bástya teljes feltöltését eltávolították markológépekkel, előbukkantak a falban lévő csonka szobrok is. A várban egykor állt katolikus székesegyházat nagyjából azt megelőzően bontották le, hogy megkezdődött volna ennek a bástyának az építése, azaz 1560 tájékán. A protestáns hitre tért Várad itteni képviselői úgy dönthettek, hogy a székesegyházból származó egyes elemeket beépítenek a készülő bástya falába, így kerülhettek oda a csonka szobrok.
Ha kész lesz a Királyfia, csak nyitott terei lesznek, és itt is különféle rendezvényeket tarthatnak majd. A Precon Transilvania cég végzi a munkát, 10 millió lejbe kerül, és 24 hónap alatt kell végezni vele. Ennek hozzávetőleg a fele már eltelt.
A kommunista rendszer idején töltötték fel a vár összes bástyáját, kővel, földdel, így zárták le a katakombákba vezető járatokat is. Most ez utóbbiakat is megtisztítják, és helyreállítják.
Felújításra vár még tehát két bástya, a Veres és az Aranyos. Amikor majd évek múlva ezek renoválására kerül sor, itt is találhatnak régészeti leleteket.
Maga a nagyváradi vár nagyrészt olasz reneszánsz stílusban épült. Többször elbontottak belőle, hozzáépítettek, a bástyák sem egyszerre készültek. A vár 1570–1618 között nyerte el mai formáját. A kommunista rendszerben a román fegyveres erők használatába adták az egészet, valamint igyekeztek eltakarni is, ezért magas tömbházakat építettek elé, illetve később egy ortodox templomot is, ami a mai napig is készül. Az erődítmény az 1989-as rendszerváltás utáni évek elején került önkormányzati tulajdonba, de a renoválása csak 2010-ben indult, nagyrészt az EU által biztosított pénzekből.
