Azt tudjuk, hogy elvileg szabadon bejárható a leégett nagyváradi görög katolikus püspöki palota? Vagy nem biztos, meg nem is lenne logikus, de a friss, személyes tapasztalataim ezt mutatják.
Nem terveztem bejárni, de ma ott mentem el, láttam, hogy nyitva a kapu – úgyhogy bementem körülnézni.
A tűzvész után nem sokkal kívülről teljesen felújított épület bent üres – ezt eddig is lehetett tudni, ám ami szerintem meglepő, hogy sokkal nagyobb és tágasabb, meg főleg összetettebb, mint kívülről gondolná az ember.
A város főterén álló palota 2018 augusztusában gyulladt ki, a tetejére szerelt díszkivilágítás elemeinek rövidzárlata miatt. A hatalmas lángokkal pusztító tűzvész a tetőn keletkezett, de a kigyulladt tartógerendák beszakadása után már a beltereket is érintette. Nem sokkal később új tetőt húztak rá, hogy a kiégett ingatlan állaga ne romoljon, aztán kívülről teljesen renoválták.
Azt hihettük, hogy azóta is dolgoznak bent, de nem: a munkálatok igazából épp ezekben a napokban kezdődtek csak el. A váradi önkormányzat egyik házi cégének számító Selina kivitelezésében két év alatt kell felújítani az egészet.
A tűzvész nyomán a görög katolikus püspökséggel megállapodást kötött az önkormányzat, amely paktum lényege, hogy több évtizedre a város használatába kerül a palota, cserébe Nagyvárad vezetése megoldja a teljes renoválást. Így a külső tatarozás már rég kész, ez 11 millió lejbe került, amit a város pénzéből fizettek – a beltereket pedig 33,5 millió lejes kormányzati támogatásból építik most újra, az ígéretek szerint az eredeti állapotoknak megfelelően.
Tehát elvileg szabadon bejárható most is az épület, ami meglepő. Vagy legalábbis én nemhogy tiltással nem találkoztam, hanem egyenesen barátságos fogadtatásban volt részem.
Véletlenül pont a munkások ebédidejében találtam oda megérkezni – ezért sincs szinte senki a videóimon –, másrészt rögtön a bejáratnál találkoztam egy munkavezetővel, aki kezdetben agresszív hangvételű köszönéssel jelezte, hogy zavarok, de amikor csak annyit mondtam neki, hogy jöttem körülnézni, dolgoznak-e, kedves lett, és mondta, hogy rendben, azzal kiment a városba. Később egy másik felelőssel is összefutottam bent, aki a kivitelező cég helyszíni irodájába sietett, amit ideiglenesen a kiégett épület egy részében rendeztek be. Ő egyenesen azt mondta, nincs semmi gond, nyugodtan lehet járkálni. Egyébként a látogatásom során két turista is betévedt, bár ők túl sokáig nem maradtak.
A videón annyit tudok megmutatni, amennyit a telefon a lemerüléséig felvett – de az érdekesebb részek azt követően tárultak fel előttem.
Ajánlom tehát, hogy az esetleges további látogatók nézzék meg a hatalmas belső termeken kívül a tetőteret is. Ehhez meg kell találni az épület hátsó traktusában lévő lépcsőt, az visz fel is, meg le, a pincébe is (amit szintén érdemes meglátogatni, már ha van az embernél valami világítóeszköz, mert teljes sötétség van lent ). Tehát a tetőtérbe megérkezve még mindig van hová továbbmenni, ugyanis valahogy maga ez is több szintes – szóval az újonnan kiöntött, vasbeton tetőn állva, a szintén vadiúj tetőszerkezet alatt nem kell még leállni, hanem érdemes feljebb, és onnan is feljebb menni, a vadonatúj falépcsőkön. Mígnem ahhoz a kupolához jutunk, belülről, amely a tűzvész idején emlékezetes módon maga is kigyulladt, és lángolva egészben aláhullt, a főtér egyik sarkába. Most ebbe az új kupolába is be lehet menni: a tetőszerkezet harmadik szintjéről, be kell mászni egy kis ajtón, és egy apró létrán lehet benne felkapaszkodni.
Persze az épület központi részei is szépek, impozánsak, még így is. Különös hangulatú, hogy sok helyen az eredeti díszítés még megvan, de a legtöbb részen már leverték a vakolatot a tégláig, ugyanakkor a tűzvész nyomai is sokfelé látszanak még, kormos falak, plafonok, megégett ajtófélfák is találhatóak még az épületben, pedig a legtöbb megégett elemet kiszedték és elszállították onnan, évekkel ezelőtt.
Egyébként szervezett bejárás is volt itt nemrégiben, és annak a nyomai is megvannak: múzeumok tájékoztató anyagaira emlékeztető, óriási táblákon, nagy méretű színes képeken lehet látni felvételeket a tűz okozta károkról, vagyis az épület akkori állapotáról. Ezek a pannók az épület több szintjén, számos helyiségben megtalálhatók, miközben tehát ott már folyik a napi munka.
Külön szép a nagy, üres, romos termek sarkaiban a régi, díszes, különféle stílusban rakott cserépkályha – amelyek többsége nagyjából sértetlenül megmaradt. Úgy tudni, talán Bécsből fognak szakértőket hozni ezeknek, valamint más belső elemeknek (például a márványburkolatnak, a világítótesteknek) a helyreállításához.
A palotát 1903-ban kezdték el építeni és 1905-ben végeztek vele, a terveket ifj. Rimanóczy Kálmán készítette. Aztán a már műemléknek számító ingatlant is államosították a kommunista rendszerben, és csak 1992-ben kapta vissza az egyház – de még akkor sem költözhetett vissza oda a püspökségük, hanem csak 12 évvel később, azaz 2004-ben vehette birtokba, mivel addig a megyei könyvtár működött ott.
2018. augusztus 25-én este többen is arra lettek figyelmesek, hogy mintha az épület tetején kis láng lobogna. Volt, aki már ekkor hívta az 112-t. Ám a tűz hamar elharapódzott: mint egy fél óra alatt teljesen kiégett majdnem az egész épület. A főtéren sokan gyűltek össze a nyáréjszakában tomboló lángokat nézni, sokan élőben közvetítették a neten a kibontakozóban lévő pusztulást. Az építésekor számos belső elem fából készült, így ezek többsége is megsemmisült: például a legtöbb nyílászáró és padlóburkolat, valamint az ilyen anyagú fali díszítések. Az épületet korom terítette be, a füstszag pedig még évekkel később is érezhető volt odabent.
Az önkormányzat tehát azzal a feltétellel vállalta a felújítás elősegítését, hogy annak elkészülte után a palotát megnyitják a köz számára, a város kezelésében: így most azt tervezik, hogy ha a munkálatok elkészülnek, kulturális központként fog működni: lesz benne könyvesbolt, kiállítóterek, rendezvénytermek, kávézó.
És itt van még néhány további fénykép is (a fotók forrása a felújítást végző cég Facebook-oldala):
