Magam is meglepődtem: benéztem a szekrényembe, hadd lássam már, hány kockás ingem van. Mert ügyes kis táborformáló marketINGhúzás is ez a kockásingezés, ami az anya(g)országban zajlik, ezzel együtt viszont már rég valóban elég abból, ahogy a köpönyegét forgatja a hatalom. Amely amúgy maga is kockásinges rendszerváltó srácokból lett azzá a szervezett bűnözői hálózattá, amely épp a rendszerváltás óta példátlan módon és mértékben (nem, már Gyurcsányék sem hasonlíthatóak ehhez, rég meghaladták őket is) az egész országot módszeresen kifosztja, elbutítja és betonnal tölti fel, kifelé pedig elszigeteli, és hozzájárul Európa szétfeszegetéséhez is. Szóval, hogy tanügyi gondok és ellehetetlenülés? Ó, azon jóval túlmutat a gondok és galádságok sokasága – de valahol el kell kezdeni, tőlem legyen akár ez. Úgyhogy breakING: több, mint tizenhét kockás ingem van.

Nekem is főleg az iskolai éveim alatt gyűltek fel. Rég nem hordom a nagyrészét, de úgy látom, mégis kelleni fognak ezek még. Mert amúgy szerintem a tanügyi tiltakozás még nem az, még nem kezdődött el az, és ha el is kezdődik, nagyon hosszadalmas lesz.

Úgyhogy még jó is, hogy van hosszú ujjú kockásból is egy halom, és rövid ujjúból is. Sokáig kell majd, éveken, évszakokon át. Divatcikk is, munkaruha is, vértezet is. Amúgy tehát a képen csak tizenhét látható, mert további egy a mosásban van, és utólag vettem észre, hogy egy meg rajtam, itthoni ruhaként. Véletlen, hogy pont most épp kockásban vagyok, ugyanakkor lám: mennyire természetes ez mostanság, az ember észre sem veszi. Ebben az időszakban és helyzetben az a természetes, ha otthonosan mozgunk a kockásban. Tessék, nálam ilyen (a képre kattintva nagyobb változatban tekinthető meg a trendi tavaszi-nyári-őszi-téli kollekció):