(Figyelem, ez most rétegbejegyzés - bizonyos részei csak a konkrét hiszti ismeretében érthetőek.
De alapvetően arról szól, hogy miként csináljunk hülyét magunkból, mások delektálására.)
Új szelek fújnak a sóhermarketingben.
Ha nincs pénzed (a nyomásgyakorláshoz meg kicsike vagy), dörgölőzz, próbálkozz valami kis lekenyerezéssel, vagy könyörögj - így működött ez régebben. Lényegében az egész szegényes romániai magyar (és nem csak a magyar) médiában így tudták futtatni a kis bizniszeiket azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak reklámra, hirdetésre költeni. Működik ma is, szó se róla.
Látensen ráadásul a magyar összetartás nevében, ugye. Deh!
Most azonban új eszközzel bővült a tárház. Ha egyszer már bejött a dolog, ha segítettek rajtad, akkor legközelebb tégy úgy, mintha ez már szokás, illendőség dolga, elvárható lenne.
És amennyiben ez mégsem működik újra, vagy nem pont úgy, ahogy elképzelted, ha nem értél célt dörgölőzéssel, valami kis lekenyerezéssel, vagy könyörgéssel, akkor menj le állatba és handabandázd ki magadból a frusztrációdat. Hányj oda, ahol eredetileg hirdetést szerettél volna elhelyezni.
Ennek az új módszernek az embrionális fejlődésénél, majd viharos megszületésénél magam is jelen voltam az elmúlt napokban. Az eljárás részleteit, fogásait egy olyan feltörekvő (vagy le?) tehetség mutatta be, akiről nem is gondoltam volna, hogy ilyen kőkorszaki újításokra képes, s ilyen mérvű szakértelem feszíti belülről.
Ahogy létezik a gerillamarketing, úgy most megszületett tehát a kamikaze-marketing is.
Stratégiája abban áll, hogy amennyiben nem akarják betenni a kis bujtatott reklámodat, s az udvarlás sem segített, vetkőzz ki magadból, s hőzöngj, mocskolódj, fenyegetőzz. Gyerekeskedj, erölködj, hisztizz mindaddig - amíg a végén ugyanúgy nem érsz célt.
Viszont így már legközelebb is nehezen fogsz.
A módszer nem ajánlott eredményorientáltaknak. Illetőleg azoknak sem, akik nem szeretnének égő arccal egy lakatlan szigetre költözni utána. Mindenki más viszont bátran élhet vele, ha szeretné megmutatni igazi énjét, s elhivatottságot érez az iránt, hogy vidám perceket szerezzen a másik félnek.
Az eljárás kidolgozója adta az ötletet, hogy népszerűsítsem módszerét blogban is. (Hiába, no: nem célja, hogy célt érjen - ellenkezőleg.)
Mindazonáltal - a kifejezett kérés dacára - arra jutottam, hogy elegendő még csak felvillantani eme új iskola megszületését. A módszer részleteit inkább személyesen prezentálom az érdeklődőknek - a feltaláló szép, szaftos jegyzeteivel egyetemben. Azért nem egyből itt, mert én nem vagyok híve ennek az új módszernek, s szerintem azok a cégek sem, akiknek a nevében gyakorolni próbálják. És mivel alapvetőnek tartom, hogy egy szint alá csak akkor menjünk, ha ott jól érezzük magunkat.
Meg aztán nem szeretném elvenni a kenyerét annak, aki az egészet kitalálta.
A kamikaze-marketing a saját fejlesztése, ezt nem tanítják. Aki tanulná a szakmát, az tudná, hogy az ilyesmi épp szöges ellentétben van a tananyaggal. Még akkor is, ha nem egyetemet, hanem csak tánc- és illemtanfolyamot végez. Vagy akár csak látott már könyveket.
Viszont nagyszerűen alkalmas annak bemutatására, hol tart még manapság is sokhelyütt a vállalkozói szféra - illetőleg kikkel dolgoztat, mit sem sejtve.
A következő lépés ebben az ágataban az lesz, ha PR-osnak, üzletkötőnek és más hasonló arculati csodaszakértőknek a jövőben labilis idegzetű terroristákat, és/vagy gumibottal, gázspray-vel, illetőleg 120 kilójukkal tárgyalni érkező In-Kalosokat vesznek fel. Vagy csak egyszerűen a Balkán ricsajozó gyermekeit. Utóbbiak közül már most is van mutatóba házaló ügynök - aki ráadásul üres óráiban két kézzel, önfeledten, ámde kitartóan rázza a pofonfát.
