Ilyen sem volt még: harminc év után végre esetleg elérhetünk valamit, amit már harminc éve is akartunk, meg azóta is, de egyszer sem jött össze. Talán egyeseknek fel sem tűnik, hogy itt az első igazi esély, mivel közben elég csend van ám. Ez a legcsendesebb államfőválasztás előtti időszak Romániában, 1989 óta. Jó, 1989 előtt meg végképp csendes volt, de most nem erről akarok. Hanem arról, hogy mi a viszonylagos halkság oka, meg főleg arról, hogy mit jó most tennünk, és miért.
Úgy néz ki, hogy Iohannis lesz a befutó. Márpedig ilyen is most van először: hogy legalább azért nem kell halálra aggódnunk magunkat, hogy netán a legnagyobb rossz, azaz a PSD adja az államfőt is. Mivel tehát nem túl kiélezett a verseny, senki nem töri magát túlzottan, nem öl ebbe a kampányba sok pénzt. Pontosabban nem ezért töri magát az, aki, hanem más cél érdekében. A jelenlegi állás szerint legalábbis az igazi tét az, hogy ki kerül a második fordulóba Iohannis ellenfeleként: az USR-s Barna, vagy a PSD-s Dăncilă, esetleg a ballasztjelöltek valamelyike.
A mi dolgunk választókként tehát az első fordulóban az, hogy Iohannis-Barna összetételű döntő jöjjön össze. Mivel ezzel kiejtjük a második fordulóból a legkártékonyabbat, azaz a PSD-t – ami azon túl, hogy történelmi újdonság lenne, hozzájárulhatna a még mindig az ország legerősebb pártját jelentő PSD gyengüléséhez. Az én opcióm szerint tehát az első fordulóban Ilie-Dan Barna a helyes választás. Rá kell szavazni. Igen, azzal együtt is, hogy immár csökkentek az esélyei a második fordulóba jutásra, miután a kampányban előhozták az egyes uniós támogatások állítólagos eltüntetéséről szóló ügyét, meg gyanús források azzal vádolják, hogy a "háttérállam" működteti a pártját. Addig ugyanis egészen jó esélye volt bejutni a döntőbe, azóta viszont veszíthetett néhány százaléknyi szavazót – márpedig pár százalék lemorzsolódása is elég lehet ahhoz, hogy ne ő jusson be a második körbe, hanem így helyette Dăncilă. Pedig a többpártrendszer romániai bevezetése óta most van először olyan helyzet, amikor a PSD eléggé megroppant ahhoz, hogy valóban a szavazókon múlik, hogy egy államelnök-választás második fordulója PSD-s jelölttől mentesen bonyolódjon le. Két euroatlanti elkötelezettségű jelölt, azaz Iohannis és Barna juthatna a döntő fordulóba, a nyakukon – és mindannyiunk nyakán – lihegő legnagyobb visszahúzó erő pedig egyszerűen kiesne, legalább ebből az egy képletből. Ennek következtében pedig aztán gyengülhetne még tovább.
Az tehát jelen pillanatban kevésbé fontos, hogy Barna valóban elkövette-e azt, amivel vádolják – hiszen ha be is jut a második körbe, ott úgysem nyer, államfő tehát nem lesz belőle –, ami ennél fontosabb ebben a konjunktúrában, az elnökválasztáskor, az Dăncilă kiszorítása a második fordulóból, ennek révén pedig a PSD visszaszorítása. Ami csakis úgy történhet meg, hogy Barnát juttatjuk tovább. Épp azért pedálozik most Dăncilă és a pártja, hogy ez ne történhessen meg. És nem is fog megtörténni, ha nem gyűl össze elegendő számú olyan szavazó, aki legalább ezen kis logikai gyakorlattal sikeresen megbírkózva Ilie-Dan Barnára voksol november 10-én – azaz akkor megint nem sikerül hátrébb lökdösnünk a PSD-t. Márpedig ne feledjük: épp idén van 30 éve annak, hogy rendszerváltás volt, ám azóta sem sikerül megszabadulnunk a PSD-től. (Nem, Constantinescuék idején sem sikerült, hiszen épp az a hatalom volt az, amelyiket ellenzékből is sakkban tartott a nevezett párt, és Constantinescu emlékezetes beszédben el is ismerte, hogy nem tudott semmit tenni, bocsánatot kért a valóra nem váltott reményekért, bejelentette, hogy nem is indul újabb mandátumért – és újra visszatért a PSD, amely azóta is a hatalom egyik főszereplője. Pont csak az államfőséget nem tudja megszerezni egy ideje – legalább ennyi egyensúlyféleség van, ha már közben a parlamentben és helyi szinteken ott kártékonykodik, a legnagyobb erőként.) Most van esélyünk. Ennyi.
Hülyeségekre szavazni pedig egyszerűen a voksok elvesztegetését jelenti. Hülyeséget jelent a következőkre voksolni: Mircea Diaconu, Kelemen Hunor, Theodor Paleologu, Ramona Bruynssels, Cătălin Ivan, Alexandru Cumpânașu, Viorel Cataramă, Bogdan Stanoevici, John Ion Banu, Ninel Peia, Sebastian Popescu. Nézzük, melyik miért butaság, a választó szemszögéből.
Ezen a halmazon belül két részhalmazt figyelhetünk meg. Vannak a szavazatkoldus ügyeskedők, akiket – a klasszikus koldusokkal ellentétben – nagyonis segít a mi voksunk, meg a mi pénzünkből kapott támogatás is. Valamint vannak olyan jelöltek, akik ennél azért nagyobban játszanak, de mégis kicsik: ők az elnökválasztás okán csupán a pártjuk szavazótáborát akarják kicsit kondiban tartani, mozgósítási gyakorlatként, továbbá arra is számítanak, hogy az első fordulóban összegyűjtenek annyi voksot, hogy számítani fog, kit támogatnak a másodikban, így pedig tárgyalni tudnak a támogatásról.
Ilyen jelölt Mircea Diaconu, aki azért is vállalhatatlan, mert az ALDE áll mögötte, valamint a Ponta-féle Pro România, vagyis egy olyan párt, amelyik a PSD kormányzati partnere volt, amíg az ellenkező oldalról valamivel rá nem ijesztettek Tăriceanu pártelnökre, hogy álljon át félre, a másik pedig lényegében az új PSD akar lenni, hiszen a Pro Româniát vezető Ponta PSD-s miniszterelnök volt, amíg ki nem került végül a kormánypalotából és a kormánypártból is, most pedig a PSD derékhadát próbálja átcsábítani új pártjába, hogy azon a térfélen ő legyen végül a legnagyobb játékos. Lényegében épp ezért is indították Diaconut, a mögötte álló erők: hogy a PSD-s jelölt szavazóiból, támogatottságából szipkázzanak el, és e támogatottság, e voksok tudatában aztán a volt PSD-s Ponta minél jobb pozícióra tegyen szert, egykori pártjával szemben. Szóval köszi, kérem a következőt.
Ugyancsak a szavazóik edzésben tartása céljából, meg a voksokkal való második fordulóbeli bizniszelés miatt indul az RMDSZ-es Kelemen Hunor. Persze súlytalan jelölt – az államfőválasztásokon meg többször bebizonyosodott már, hogy a magyar szavazóknak épp ilyenkor mindig helyén van az eszük, és többször megesett, hogy az RMDSZ a saját érdekei miatt retrográd, többnyire PSD-s jelöltet támogatott, a magyar szavazók azonban nem hallgattak az RMDSZ-re, sőt ellenkezően voksoltak. És bár maga a jelölt súlytalan, annál súlyosabb az, hogy a pártja, vagyis az RMDSZ itthon leginkább a magyar PSD-ként tevékenykedik, magyarországi vonatkozásban pedig ráadásul a tomboló-romboló monstrummá hízott Fidesz itteni kesztyűbábja, foglya, túsza, eszköze. Az RMDSZ magyar szavazói pedig egyre csak fogynak, támogatottsága csökken a magyarság körében, ezért már több választás alkalmával is felmerült, hogy román pártok segítségével, stikában kapott román szavazatok révén képes bejutni a román parlamentbe, meg az EP-be is, mivel a román pártoknak kell az RMDSZ, a többségek kialakításához, segítőként. Tehát ezért is, meg ezer más dolog miatt is: szavazzon akkor rátok a halott Nicu bácsi, Teleormanból.
Jut eszembe: ezt a mostani "Respekt/respect" jelszót is próbálgatták már rajtunk – itt egy pillanatfelvételem, egy buszmegállóból, még az előző államfőválasztási kampány idejéről, amikor az egyik lózungjuk ugyanez volt.
Aztán itt van Theodor Paleologu, aki mögött Traian Băsescu és pártja áll: Paleologu maga a jelesebb értelmiségiek közé tartozik, ám az őt támogató politikai erő is csak a párt láthatóságának fenntartása, meg a szavazatokról való egyezkedés céljából indított valakit, ráadásul Băsescu pártja ma már csak egyfajta kis saját vállalkozás, a kamupárt-lét felé sodródva, és sokszor nacionalista húrokat penget. Kösz, nem.
Ramona Bruynssels annak a pártnak a jelöltje, amelyet az a volt szekus Dan Voiculescu alapított, aki többek között az Antena 3 "hírtelevízió" mögött is áll, ráadásul az egyik korrupciós ügye miatt a börtönt is megjárta. Sőt, a kampány során már olyan felvétel is előkerült, amelyen Bruynssels azzal fenyegetőzik, hogy kiszáll az egész elnökjelöltesdiből, mert állítólag az ő férje adta a pénzt ehhez, de azt is megdézsmálta Voiculescu. Valahogy nem érzem a változást a jelöltjében.
Innen tovább pedig a totális töltelékjelöltek jönnek. Cătălin Ivan államfőjelölt volt PSD-s EP-képviselő, aki azóta egy zsebpártban aktivál. Aha, ugorjunk. Alexandru Cumpânașu is elnökjelölt, és dubiózus figura: egyrészt annak az Alexandrának a nagybátyja, akit Caracalban állítólag megöltek, másrészt olyan "civil szervezet" vezetője, amely állami támogatást kap, sőt, a tag a belügyminisztériumtól kapott autóval jár. Oké, más? Viorel Cataramă ismerős lehet régről: a PNL politikusa volt, meg az Elvila üzlethálózat alapítója, a vagyona mellé egy ideje neki is van saját kamupártja minipártja. Egészséget hozzá, lépjünk. Bogdan Stanoevici színész, ugyanakkor volt a külföldön élő románokért felelős miniszter is, a PSD-s Ponta-kormányban. Ennyi elég is, de nem az a baj, hogy színész. John Ion Banu is egy zsebpárt jelöltje, amúgy az USA-ban él, 1985 óta, pártját azonban persze Romániában jegyeztette be, 2017-ben. Sok van még? Ninel Peia is egykori PSD-s, a párt parlamenti képviselője volt, amikor pedig a Colectiv-katasztrófa után tüntetések indultak a PSD-kormány ellen, azt nyilatkozta, hogy a megmozdulásokat külföldről irányítják, és a cél az ország három részre szakítása. Aha, értem, hess. Sebastian Popescu állatorvos, neki is van egy saját pártocskája. Minden jót.
Szinte mindezen jelöltek indításának az is a célja közben, hogy minél több szavazatot elvegyenek Iohannistól is, de főleg Barnától. Ugyanis Iohannis végső győzelmét szinte lehetetlen már megakadályozni, de azt meg lehet fúrni, hogy Barna jusson be vele a második fordulóba – mégpedig úgy tudják megakadályozni, és helyette valamilyen PSD-közeli jelöltet betolni a döntőbe, ha minden irányból elrángatnak tőle szavazókat, mindenféle töltelékjelöltekkel is, akikről fennebb volt szó.
Tehát: jelenleg annak valamivel nagyobb az esélye, hogy Iohannis mellé Dăncilă jut be a második fordulóba – az utóbbit megállítani pedig csak Barna révén lehet, mert ő van még bejutásközelben, és ő az, aki nem teljesen vállalhatatlan jelölt. Az első fordulóban tehát a legüdvösebb Ilie-Dan Barnára szavazni. Ha ő jut a másodikba Iohannisszal, akkor a november 24-én esedékes második körben már kvázi mindegy, kire szavazunk. Ha viszont Dăncilă lesz végül az egyik döntős, akkor egyértelmű, hogy a második fordulóban Iohannisra.
Várhatóan így fog kinézni a szavazólap eleje – Ilie-Dan Barna tehát a 3. helyen van rajta. Ja, és akkor ejtsek pár szót a várható győztesről is. Klaus Iohannisról olyan paneleket lehetett hallani egyes magyaroktól az első mandátuma során, hogy "nem szeret minket eléggé", "nem áll ki értünk", meg ilyesmik. Nos: egyrészt eleve nem is ezért van ott. Egyszerűen nem az az államfő dolga, hogy kiálljon a magyarokért. (Viszont az lenne, meg deklaratív szinten az is a dolga az RMDSZ-nek, ugye, továbbá az MPP-nek és az EMNP-nek, csak épp ez a kiállás néha nem úgy működik, ahogy azt a választó Móricka elképzeli, a legtöbbször meg sehogy nem működik.) Másrészt vannak nekünk más érdekeink is, nem csak specifikus nemzetiségiek. Olyan érdekeink, amelyek közösek mindenkivel, aki itt él. Márpedig Iohannis épp azért került oda, hogy két kiemelkedő ilyen érdeket képviseljen és védjen, a másik oldalon álló PSD-vel és a szatellitpártjaival szemben: az ország európai és atlanti úton való tartását segíti elő. És igen, persze: a Nyugat itteni befolyásának érvényesülését is. Nagyon helyesen, mivel – többek között a szorgos putyini orosz munka nyomán egyre terjedő EU-beli széthúzás, nemzeti hőbörgések és euroszkepticizmus és mindenféle zavarodottság dacára – továbbra is ez az egyetlen jó opciónk. Ha pedig az államfő első mandátuma során regisztrált fő megvalósításaira kérdezünk, ugyanez a válasz, ezt tette. Ezért van ott. Nem a magyarság körül forog a világ, továbbá mi, magyarok is részei vagyunk nagyobb képleteknek is, amelyek szintén fontosak, nekünk is, nem pedig csak a piros-fehér-zöld a lényeg. Harmadrészt ezt a Iohannissal kapcsolatos úgymond "szoftos magyar elégedetlenséget" eleve az RMDSZ indította el, és ez eleve manipuláció. Ne feledjük – és nem is felejtjük – ugyanis, hogy amikor Iohannist megválasztották, az RMDSZ már megint a PSD-t támogatta, mint ahogy a legtöbbször teszi. Akkoriban épp annak államfőjelöltjét, Pontát igyekezett óvatosan tolni, de megint ráfaragott, ahogy megtörtént ez már előtte, Băsescuval kapcsolatban is, amikor az RMDSZ szintén a PSD államfőjelöltjét támogatta a későbbi győztes ellenében, sőt, a magyar szavazók egyértelmű akarata ellenében is. Továbbá az RMDSZ mostanáig, az utolsó pillanatig újra a PSD-t támogatta a parlamentben is, ráadásul segítve több aljas jogszabálymódosítás és -alkotás keresztülvitelét, sőt, kezdeményezve is hasonlókat. Egyszerűen lényegében végig az ellenkező oldalon állt, mint Iohannis. Ilyenkor aztán az RMDSZ-esek be szokták dobni néha azt a hamis manővert is, hogy összemossák magukat, a pártjukat a magyarsággal, és ha valaki kényelmetlen az RMDSZ pártos érdekei és bizniszei szempontjából, az úgymond "nem szereti a magyarokat", ugyebár... (Van erre helyi példa is. Itt, abban a városban, ahol én lakom, azaz Nagyváradon a PNL-s polgármester az önkormányzati választás előtt megállapodást kötött a helyi RMDSZ-keresztapával a voksolás utáni koalíciójukról, aztán az RMDSZ ezt felrúgta, és mégis a PSD-vel szövetkezett – amikor erre válaszul a megválasztott PNL-s polgármester nem adott helyet az áruló RMDSZ-nek a város vezetésében, akkor utóbbiak kifejezett stratégiát kezdtek arra építeni, hogy módszeresen magyarellenesnek állítsák be a polgármestert. Sikereket is elértek ebben, a "magyar párt" suttogó propagandája sok magyar fejébe beült. Erre persze rásegített az RMDSZ-t szolgáló helyi magyar nyelvű sajtó is, számos hazug, manipulatív cikkel – de ez sem újdonság, hiszen a romániai magyar sajtót minden településen már évtizedek óta pitizteti és fojtogatja az RMDSZ, ráadásul egy ideje már a Fidesz is, nem beszélve azokról a csakis saját hasznukat leső, korrupt, szolgalelkű főnököcskékről, akik egyes szerkesztőségekben önként, saját számításból szolgálják a pártot, pártokat, lelkesen cenzúráznak, manipulálják a tartalmat, elhallgattatják az általuk tolt pártoknak nem tetsző hangokat, és közben az elmúlt két évtizedben módszeresen tönkretették a független romániai magyar sajtót csakúgy, mint a minőségi romániai magyar újságírást.) Szóval: ha nem értjük a dolgok alapvető működését, ha nem fogjuk fel, milyen összetettek a játszmák, és nem is látunk bele legalább abba, hogy milyen elvárásaink lehetnek egy államfőtől – jelen esetben Iohannistól –, akkor biztosan csalódni fogunk. Ennyi ennek a "Iohannis nem szereti eléggé a magyarokat" szövegnek a háttere. És ez elég sok: magyarokból élő párt saját érdekei, az azok miatti hangulatkeltés a magyarság körében, emellett érthető magyar túlérzékenységek, elvárások, tájékozatlanság.
Szóval Iohannisnak nem kell sem szeretnie, sem képviselnie a magyarokat. Nem ez a dolga. Nekünk, magyaroknak is – akárcsak a románoknak – azonban a saját érdekünkben tanácsos szeretni mindazt, aminek őreként odakerült elnöknek Iohannis. Vagyis az ország EU-hoz és NATO-hoz való tartozását, ezzel együtt az ő érdekeik érvényesülését is, legalább egyes fő kérdésekben, még akkor is, ha Románia még mindig csak kullog ezek után, meg üzletel velük. De legalább az egyetlen vállalható úton van, ugyanis 1989 óta többször még az az alapvető dolog is kérdés volt, hogy ezen az úton indul-e el, ezen marad-e, és mostanság ismét mindenféle tévutakra rángatnak le egyes környező országokat. Ám azzal, hogy használ is bennünket, közben legalább valamelyest civilizál és segít is a Nyugat. Egyszerűen a profitálása közben élhetőbbé teszi a saját környezetünket, ha mi magunk már nem. Igen, lényegében még mindig itt tartunk. És nem, ez nem a Nyugat hibája, hogy csak itt. Hanem. Maga Iohannis pedig a jelenlegi jelöltek közül a legmegfelelőbb arra a vonatkozó feladatra, ami nagyjából a fentiekkel összegezhető.
Nekünk, választóknak meg itt az alkalom arra, hogy odasózzunk végre erősebben is a PSD-nek, kiejtve ennek a pártnak a jelöltjét a döntőből, Ilie-Dan Barna bejuttatása révén. A legutóbbi felmérés szerint 45,7%-kal befutó Iohannis – a második fordulóba vele együtt való bekerülésért azonban nagy a harc, és pár százalékon múlik az egész: Viorica Dăncilă 15,1%-on áll, Ilie-Dan Barna 12,6%-on, és ott van még a nyomukban, néhány százalékkal leszakadva tőlük Pontáék jelöltje, Mircea Diaconu. Hármuk közül kerül ki az az egy, aki a második fordulóba jut. Ezen belül egymással küzd Diaconu és Dăncilă, ugyanis mint mondtam, az ő szavazótáboruknak nagy a közös halmaza, ők ketten tehát egymástól vesznek el voksokat. Közben a másik oldalon áll Barna, akinek a sorsa egyrészt attól függ, hogy elmennek-e elegen rá voksolni, másrészt attól, hogy a másik két ellenfél közben meggyengíti-e egymást. Ha ugyanis meg, és Barna közben még összeszed 3 százaléknyi szavazatot, akkor ő juthat a második körbe Iohannissal, és kiesik a volt PSD-s Ponta által tolt Diaconu, valamint a jelenlegi PSD-s Dăncilă is. És körülbelül 3%-ot még összeszednie nehéz is Barnának, meg nem is, ugyanis a végén ennyit nőni eléggé kemény feladat, viszont az is tény, hogy a 3% a hibahatáron belüli érték, ugyanis a felmérések hibahatára is általában épp 3%. Tehát ez összehozható – de rengeteg múlik azon, hányan mennek el rá szavazni, ahelyett, hogy mindenféle súlytalan jelöltekre adnának le, elvesződő voksot.
Lehetséges premier előtt állunk. Ugyanis 1989, vagyis a többpártrendszer bevezetése óta most először történhetne meg, hogy a PSD nem tehénkedik, terpeszkedik mindenen, mivel az embere talán most első alkalommal nem kerül be az elnökválasztás második fordulójába. Ha észnél vagyunk, kiejtjük, kiszorítjuk onnan. Az utóbbi 30 évben eddig esélyünk sem volt rá. Ezen a választáson ez a tét, ez a legtöbb, amit itt tehetünk, a saját érdekünkben. És ez nem kevés. Ezúttal a távolmaradás, vagy érvénytelenített szavazat leadása nem helyes döntés. Úgyhogy november 10-én szánjuk egy kis időt szavazásra – azaz magunkra.
