Eljött hát ismét a téli ünnepkör, és közelít ennek a csúcspontja, a karácsony – ilyenkor minden évben, így idén is már december elejétől gomolyog fölöttünk, majd vastagon belepi az országot Ştefan Hruşcă. A kolinda-koncertek végeérhetetlen sorozatából élő énekes eljövetelének előhírnöke decemberenként az, hogy a városok megtelnek megannyi jellel: lépten-nyomon Hruşcă-plakátok hirdetik, hogy töretlenül él a hagyomány – annak a hagyománya, hogy jó üzlet a karácsony, meg a tradíciókkal való haknizás. Idén is megmelegedhetnek szíveink a klisék rőzselángjánál, hiszen pár napja Nagyváradon is mindenütt megannyi plakát hirdeti, hogy Hruşcă decemberben sem fázik egyetlen ingben. De vajon mi van még ebben, ezen túlmenően? Vajon mikor éppen mi annak az örömnek az oka, amit a két lábon járó visszatérő motívum, a kolindabumeráng hirdet?

Nos, válaszként az idei Hruşcă-falragaszokból nyújtok át egy csokorravalót. Az előbb fotóztam ezeket a városban, és arra adnak választ, mi mindent köszönt a decemberi örömhír-panel művésze, e széles, boldogságot, fennköltséget és ünnepélyességet sugárzó mozdulatával, szerte a városban. Úgy lett mém belőle, hogy hozzá sem kellett nyúlni: eleve a plakátragasztók elintézték a jó szórakozást. :)) Személyes kedvencem, amikor végre talált egy tévészerelőt, valamint az "AJUNge, AJUNge, AJUNge!"-kompozíció. :D Ám van még. Örüljünk hát Ştefan Hruşcával, ennek, annak, amannak.