Péküzlet az Oradea Plazában (a Buneximé).

Egyik döbbenetből a másikba estünk, mégpedig naponta többször is, heteken keresztül akkoriban. Az egyik kiemelkedő ilyen éppen az az esemény volt, amiről ez a közlemény is szól. Pont ezen a napon jelent meg, harminc évvel ezelőtt, azaz december 26-án, és ezt is eltettem akkor emlékbe.

Fölösleges megszólalni is. Sokszor érzem úgy, hogy egyre inkább. Nemhogy aztán megbeszélni. Érvelni. Megvilágítani. Eh. Komolyan: ismét olyan korszakot élünk, amikor egyre inkább zárulnak az agyak, és egyre blődebb marhaságokban hisznek az emberek, sőt, állnak ki mind olcsóbb…

  Fogalmam sincs. Honnan is tudhatnánk, hogy hol tart ez az ország, amikor az sem világos, merre tart? Hiszen általában nem tart úgy kifejezetten semerre, csak úgy sodródik, mikor ki használja. De itt van két kis mai kép arról, hogyan stagnál. Vagyis hát arról, hogy hol…