Ugye először vala az, hogy a Fidesz jött, és felzabálta a romániai magyar sajtó nagy részét is. A partiuminak a vezető kiadványait mintegy mellesleg kizsarolta egy osztrák médiacég kezéből, a székelyföldi magyar sajtót pedig úgy gyűrte be maga alá, hogy rábízta a piszkos munkát, meg az ehhez szükséges rengeteg pénzt a magát innen, Erdélyből budapesti fideszes apparatcsikká felküzdött leküzdött Demeter Szilárd pártkomisszárra. Így végül a párt kezébe került a romániai magyar sajtó legnagyobb része is, lapok, portálok, rádiók, tévék harsogják egyszerre a Fidesz, meg az RMDSZ összefonódó propagandáját.
Aztán nemrégiben jött az, hogy január 1-től megszűntek azok a romániai magyar nyomtatott lapok, amelyeket a Fidesz összeharácsolt, de a jelenlegi szorongatott helyzetében nem tud eleget lopni ahhoz, hogy ezt a határon túli médiabirodalmát is hiánytalanul fenntartsa. Úgyhogy a nyomtatottakat megszüntették. Helyettük maradtak a hírportáloknak álcázott online propagandatermékeik, meg az audiovizuális szennycsatornáik, itt, a rommagyarságnak is - joggal, és egyre inkább joggal - mondott romániai magyarság köreiben is. Rommagyar rommédiaként.
Amikor a Fidesz manőverezéseinek áldozatul esett romániai magyar nyomtatott sajtótermékek megszüntetéséről döntöttek, ezt írtam: újabb példa arra, a sok közül, hogyan követ el történelmi bűnöket a Fidesz, hogyan tesz tönkre mindent, amihez őrült hatalommániájának dúlása közben hozzányúl. Ezúttal az erdélyi magyar sajtót küldte süllyesztőbe. A történet lényege, előzménye ugyanis, hogy Orbánék hatalomra kerülése után Erdélyben is központosították a médiát, összeharácsoltak maguknak minden médiaorgánumot, amit csak lehetett. Miután pedig mindent centralizáltak e téren is, és az erdélyi magyar médiát is lebutították, tartalmilag is, kinevelve az itteni szerencsétlen sajtómunkásokat, valamint a lelketlen propagandistákat, most összedől az egész. Természetesen ha nem nyúltak volna hozzá, és nem alakították volna pártszócsővé az erdélyi magyar sajtó nagy részét is, akkor a kiadványok még most is a saját, külön útjaikon járva léteznének. Íme tehát, hogyan tesz rosszat a közösségnek minden területen a Fidesz, hogyan követ el történelmi léptékű bűnöket Orbán maffiája. A harácsolásnak, lopásnak, rablásnak, hazudozásnak kártékonykodás, veszteség az eredménye. Persze magukat az erdélyi magyar propagandistákat nem kell félteni, az eddig a Fidesz, az RMDSZ és ritkábban az EMNP nótáit fújó, rommagyar hazudozóknak és manipulátoroknak találnak majd új feladatokat a pártok, amelyeket eddig is szolgáltak - maguk mögött pedig romokat és történelmi felelősséget hagynak, amivel soha nem fognak szembenézni. Meg aztán itt ezúttal a nyomtatott kiadványokat sikerült hazavágnia a Fidesznek és az erdélyi kollaboránsainak - az online térbeli jelenlétük megmarad, ott megy tovább majd a hazudozás, amihez változatlanul kellenek sajtós agitátorok. És ne felejtsük el: a romániai magyar sajtó azon része, amely nem került közvetlenül Fidesz-kézre, és így most még megmarad, nagyrészt továbbra is az RMDSZ és áttételesen változatlanul a Fidesz igájában nyög tovább, azoknak a pártemberei vezetik, azoknak a cenzúrája alatt áll, az ő érdekeiket szolgálva hazudik, manipulál ezután is. E korszakban a most bedőlő pártharsonákon kívül is alig van tisztességes romániai magyar médiaorgánum. Úgymond "saját" pártjaink, azaz kizárólag magyar maffiák tették tönkre az erdélyi magyar sajtót is.
Szóval a döntés után immár konkrétan meg is szűntek a nyomtatott lapok - felmerül a kérdés, milyenek azóta a megmaradt online felületek. Erről meg az a kérdés, hogy hát milyenek lennének. Ugyanolyanok, mint eddig, nincs mitől javulniuk. Romlaniuk viszont igen. Hiszen legalább tíz-tizenöt éve tart az a trend is a romániai magyar közösségben is, hogy mióta a politika agresszíven rátenhénkedett a médiára is, egyre kevésbé kellenek újságírók, sőt, őket szorítják kifelé, és mindinkább sima sajtónapszámosokkal, médiamunkásokkal töltik fel a helyeket, akik bármiféle szakmai elhivatottság, küldetéstudat, magasabb rendű célok követése nélkül érkeznek, bármit ledarálnak, csak jöjjön valami fizetés, oszt jó napot. Ráadásul az utóbbi években egyre több gyanús hátterű, rejtőzködő portálocska indult be, amely csak elzümmögi a propagandával átitatott középszerű kontentet, és kész. Ezek egyike a szekelyfold.ma is. Élesebb szemű, gyakorlottabb olvasó már ebből a domainnév-végződésből is vágja, hogy itt valami nem oké, meg onnan is, hogy nincs tisztességes impresszuma ennek sem. Egyike azoknak a fantomorgánumoknak, amelyekhez nem kell sok pénz sem, ész sem, elvek meg főleg nem: pár munkás pillanatok alatt összedobja a rajtuk lévő napi tartalmat. Tartásuk sem kell már legyen.
Legutóbb a sötét kilencvenes években engedtek meg maguknak ilyen szánalmasan amatőr viselkedést az útszélibb hátterű és tehetségtelenebb kollégáink. Például én is akkoriban kezdtem a szakmát, és emlékszem, hogy pár ember milyen alpárian vitatkozott előbb nyílt levelek formájában, majd amikor lett internet, ott folytatták - a rommagyar médiában dolgozók többsége pedig fejcsóválva figyelte a vitaképtelenek egyre ostobább vitáját. Ma már szerencsére akár sima olvasóként is hozzászólhatok bármihez. Ki is próbáltam. Úgy nézem, megint a kilencvenes évekbe jutottunk vissza, számos tekintetben. Nem is sorolom fel ezeket, magukért beszélnek az alábbiak.
Szóval most egyetlenegy, apró példa erre. Hogy hol tart a rommagyar média pártigában nyögő jelentősebb része, a beszántás után. De hát miért, a pártmaffiák által szorongatva, ráadásul önként is szolgálva ezeket, emellett alapvető elvek, hivatástudat nélkül, új munkásosztályként egyébként hol másutt tartana, mint éppen lefelé?
