Blogosz

MESE NINCS.

Kezdődik: (majdnem) mindenkit üdvözöl Eszpi!

2018. június 13. 16:36 - BlogoszEditor

Holnap kezdődik a labdarúgó-világbajnokság. Mondjuk Oroszországban, úgyhogy csak fél (vagy oké, háromnegyed) szemmel nézi majd az ember. Magam is sokáig híve voltam annak, hogy az ilyesmi butaság, teljesen el kell választani a politikumot a sporttól, nem szabad engedni, hogy beférkőzzön előbbi az utóbbiba. Csakhogy ezt már meghaladtuk.

Hiszen jóval régebben is kifejezetten igyekeztek egyes rezsimek a sportot is felhasználni, kihasználni, az utóbbi időben pedig ismét betört a politika az egészbe, csak ezúttal a gazdasági érdekekkel összefonódva. És korrupciót hozva magával, a világversenyek menetébe is, de még a lebonyolításába, a helyszínek kijelölésébe is. Úgyhogy már nem arról van szó, hogy ezeket nem szétválasztani butaság, sőt, sajnos arról, hogy ezt az összefonódást ami az egésznek a hitelességét is kikezdi már nem látni az új butaság.

Volt azonban több évtized viszonylagos nyugalom e tekintetben. Is. Ennek egyik relikviáját találtam most meg. És őt akarom bemutatni, a fentiek csak úgy eszembe jutottak róla. Mondjuk nem volt nehéz megtalálni, évtizedek óta ott van a polcon, de épp ezért nem tűnt fel már régóta. Aztán épp most, a vb indulása előtt egyszercsak ismét a szembembe ötlött, ahogy ott mentem el előtte: á, hát szia, Eszpi! Ő az.

20180612_181843.jpg

Az 1982-es spanyolországi világbajnokság kabalafigurája volt egyben (ha jól emlékszem) ez volt az első vébé, amiről vannak emlékeim. Mondjuk erről is leginkább ő az emlékem.

Meg az, hogy akkoriban, a komcsi dikti idején még csak kétévente egyszer, legfeljebb egy hónapra lehetett külföldre utazni (akkor is leginkább csak a kommer országokba szóló útleveleket adtak ki), és épp a spanyolországi világbajnokság idején engedték ki a családot, Magyarországra. Többek között Budapestre, ami akkoriban minden szempontból nyugati metropolisznak számított és/vagy tűnt nekünk. Javában gyerekként meg aztán főleg rácsodálkoztam mindenre ott – többek között arra is, hogy az España ’82 apropóján az egyik pesti üzlet elé hatalmas, átlátszó műanyagzsákokban érkezett számos ilyen kabalafigura. Amely figurából persze azonnal kellett nekem is egy. Úgyhogy az "España ’82" feliratú mezt viselő spanyol narancs (bár az azóta is kutatások tárgyát képezi, hogy ha van rajta mez, mert láthatóan van, csak fura szabású, akkor miért nem annak a hátára írták, hogy "España ’82", és miért szegény narancs hátára festették) így jött ide. És ahogy megszereztem a társai közül, a hatalmas műanyagzsákból, nem túl fantáziadúsan, sőt, inkább az evidencia erejének engedve el is neveztem Eszpinek.

20180612_182018.jpg

Itt pedig nem a fenekét mutatja, nyugi: ez a talpa. Két olyan emlékkel, felirattal, amelyek – manapság már – engem is újra és újra meglepnek, ha néha látom azokat.

És a cél épp ez volt: üzentem a jövőbe akkoriban. Az első feliratot is én róttam a talpára, az akkori vb alkalmából, aztán az "1988 VI. ? délután" feliratot is, szintén csak úgy, emlékbe, mégpedig 1988. VI. hónapjában, csak épp nem tudtam, hanyadika van. Az ilyen üzeneteket (meg a kertben – szintén későbbi megtalálás céljából – elásott tárgyakat) a jövőre, és a majdani, váratlan előkerülésükre előre gondolva régi cimborának hívtuk akkoriban.

20180612_181730.jpg

Eszpi aztán egyszerre becsben is volt az España ’82 torna lezárulta után, és egyszerre voltak az életének nehezebb időszakai is. Ez utóbbi azért, mert – akaratán kívül – sportpályára is lépett. Az én sportpályámra. Ugyanis néha mindközönségesen fociztam vele a lakásban. Mármint úgy vele, hogy ő volt a labda. Nem örült ennek ő sem, a falak és a bútorok sem különösebben – de az az igazság, hogy én sem maradéktalanul. Ugyanis az ilyen mérkőzések közben egyszerre gondoltam nagyon passzentosnak, hogy épp egy labdarúgó vb kabalafigurája a labda, és valahol már akkor is etikátlannak és elítélendőnek, hogy egy kabalafigura – vagy akármilyen figura, bármilyen "élőlény" – a labda.  De attól még sok rövid meccsen részt vett Eszpi, labda poszton.

20180612_182046.jpg

Ezek a képek tegnap készültek a most ismét váratlanul előtérbe került Eszpiről. Akinek a talpán tehát épp 30 éves üzenet, azaz régi cimbora is van – lám, működik a dolog, amit még gyerekkoromban találtam ki, hiszen van meglepetés valahányszor megtalálom –, meg 36 évvel ezelőtti is.

Maga Eszpi évtizedek óta visszavonult a sporttól. Azóta folyamatos és nélkülözhetetlen tevékenységet fejt ki CD-elborulásgátlóként. Alábbi képünkön is épp munka közben látható.

És a most kezdődő vb alkalmából üdvözöl mindenkit. Kivéve azokat, akik miatt az utóbbi időben ismét betört a politika az egészbe, csak ezúttal a gazdasági érdekekkel összefonódva, és korrupciót hozva magával, ami az egésznek a hitelességét is kikezdi már. De azért nézzük, valamennyire legalábbis. Jó szurkolást!

20180613_170132.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr1014044392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása