Kezd nagyon eldurvulni a helyzet Nagyváradon, a Cantemir-szobor mögötti részen. Vagy csak a megelőzés ölt egyre nagyobb méreteket. Még pontosabban a Făgărașului utcán zajlik a küzdelem.

Az első táblák már régebben kikerültek oda, de ma észrevettem a legújabbakat. És ezek a legutóbbiak amennyire bunkók, annyira viccesek is közben - csak ennyit akar ez a poszt, az utóbbit megmutatni. Szóval bemutatom a küzdelem és/vagy prevenció fokozatait. Hogy úgy mondjam, a környéken a jelek szerint szükségállapot van. Érted: szükségállapot, muhaha - bocsánat.

Ilyenek voltak tehát az első táblák. Amelyek persze egyből fákra csavarozva jelentek meg. (Ez mindig is hihetetlen abszurdum önmagában is, hiszen úgy akarod védeni a környezetet, hogy az erre való felhívást fákra csavarozod... A kedvencem ebből a műfajból az, amikor a fákra szegezett táblákon az áll, hogy ne lépjünk a fűre, meg ne tépkedjük le a virágokat - ilyenekből is van Váradon is, nem is egy, ebben a blogban is mutattam már olyat is.) 

Aztán megjelentek az újabbak, hogy a kettő kombinációja révén próbálják megvédeni a panelházak közötti kis zöldövezeteket. Amúgy persze ezek is fán. Fel kellene még csavarozni akkor mellé egy olyat is, hogy "Kérjük, óvja a fákat is, ne csavarozzon rájuk például táblákat".

Úgy látszik azonban, ez sem állította meg a környéken garázdálkodó kakidémonokat és a pisimonstrumokat. Legalábbis erre utal, hogy az alkotó géniuszról tanúbizonyságot tévő tiltó táblákat aztán lehúzós formájában is legyárttatták és kihelyezték. Hangsúlyozom, hogy mindez persze nem hivatalos, nem rendszeresített, hanem az amatőr kreativitást dícsérő magánkezdeményezés. Népművészet.

A leghumorosabb szerintem ez az új, piktogramos cucc. Aminek az illusztrációit vélhetően netről halászta le az ötletgazda.

Megjegyzem egyébként, hogy az ilyen, sokszoros védelemmel ellátott kis park, zöldövezet amúgy gondozatlan, gazos, elhanyagolt. Jó, ez sem ok arra, hogy az ürítőszörny arra járjon. De azért hozzátartozik a történethez ez is.

Van, ahova kettő is kell. Gondolom, alacsonyak és magasak kedvért, figyelmébe. 

Hát ennyi ez. Megkapó az a kreativitás, amiről tanúbizonyságot tesz. És azt is mutatja egyben, hogy Romániában mindenki magára van utalva, és olyan amatőr eszközökkel folytatja mindennapi küzdelmeit, amilyennel tudja.

De ha már itt tartunk, mutatok egy bónuszt is. Ez  például a nagyállomással átellenben van. A panelházak előtti zöldövezet szélén. Természetesen egy fán. Mert óvni kell azt a faking környeztet. Meg vigyázni arra is, hogy szép legyen az a rohadt környezet. Esztétikus, hogy a franc essen bele.